Ismerős törlése – Unfriended

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

unfriended-film-poster

Mitől lehet egy horror „újgenerációs”, ahogyan a shocktillyoudrop weboldala fogalmaz? Pontosan attól, amitől és ahogyan az „Y”, de még inkább a „Z” generáció tagjai művelik egyre inkább társas kapcsolataikat a 2000-es években. És azért nem mondom, hogy „társas érintkezési formáikat”, mert szó szerinti értelemben egyre kevésbé beszélhetünk fizikai kontaktuson alapuló viszonyokról ezekben a kor-rétegekben.

Érdekes módon a (testi) érintéssel és érintkezéssel történő interakciók „személyes” jellege ugyan egyre növekvő százalékban kerül át a cybertérbe, a virtuálisan létrehozott, működtetett és átélt formulákba, az emberi érzelmeknek és tetteknek azonban csupán az amplitudója és a realitásfoka változik, az őket (vagyis bennünket) mozgató alapprogramozás nem. (Bár nem néztem utána a pszichológiai szakirodalomnak.) De vissza Levan Gabriadze eleinte Unfriended, majd később Cybernatural címre változtatott filmjéhez: esetünkben az „újgenerációs” jelző csak a rettegés és félelemkeltés felületét és eszközrendszerét jelöli, nem a dramaturgiát és a hatásmechanizmust. Viszont valóban megragadó és 80 perce alatt nehezen (el)engedő az Ismerős törlése, mert a valósidejűség és a – furcsán hangzik, de – virtuális realitás nagyfokú hitelességet gerjeszt. Ami hitelesnek tűnik, az pedig beleélést indukál.

Nelson Greaves újat nem mondó, de teljes egészében igazat állító története sajnálatosan éles társadalomkritika is egyben, ahol a legborzasztóbb maga a tény: a mai fiatalok a való életben „súlytalanul”, felelősséget akkor és ott nem érezve követ(het)nek el olyan tetteket, amelyek a virtuális világban lezajló cselekedetekkel ellentétben igenis reális, „fizikai” következményeket vonnak maguk után. A film természetfeletti központi magva (a pontosan 1 éve halott „barátnő” online szellemjárása) tökéletes eszköz annak bemutatására, hogyan üthet vissza a virtuális világ. Ahol tényleg nincsenek határok: sem személyes tér, sem pedig erkölcsi rendszer. A nézői figyelmet erősen megkövetelő dinamika az internet, skype, facebook, youtube, gmail, grafikus, auditív és vizuális programok kulisszáit használja egy olyan strukturált rendszer bemutatásához, ahol minden képes a másikkal összefüggni és hatni rá.

Gabriadze filmje „vágás” nélkül teríti a néző szeme elé a főszereplő Blaire laptop-képernyőjét, ahogyan barátaival kommunikál, s ahogyan a halott Laura accountja végül a fizikai létsíkon áll bosszút az ellene elkövetett lejáratás miatt, amely a halálba kergette őt. Mindez pedig, ha nem is tökéletes következetességgel és hibátlan átgondoltsággal, de mindenképpen hatásos egységességgel képes a feszültségfokozásra. A Cybernatural tehát bizonyos tekintetben valóban „újgenerációs” horror, elgondolkodtató üzenettel azt illetően, milyen következményei lehetnek mind a valós, mind a virtuális tetteknek. Úgyhogy csak óvatosan a képernyő előtt és képernyőn keresztül élt életekkel!

2014, amerikai-orosz, 83 perc
rendező: Levan Gabriadze
forgatókönyvíró: Nelson Greaves
szereplő: Cal Barnes, Matthew Bohrer, Courtney Halverson, Shelley Hennig, Renee Olstead, Heather Sossaman

Szilvási Krisztián

2019.08.08