(A fenti képen a vámosszabadi Pacsirta-lakópark látható Sárás felől nézve – a házak előtti zöld „domb” a Győrt védő körtöltés, a lakónegyed ezen kívül fekszik, a játszótér Győr része.)

Az igen nagy növekedést mutató statisztika a Belügyminisztérium éves lakónépességi statisztikája, amely a magyar lakcímbejelentési anomáliák miatt természetesen nem 100%-osan megbízható (főleg Budapesten és északkeleten), de jelen esetben meglehetősen jól tükrözi Vámosszabadi expanzióját. A települési szintű adatokat a portfolio.hu elemezte 2018 nyarán, eredményeik pedig jól mutatják, milyen anomáliák lehetnek a hasonló rangsorban. Az online portál adatai szerint 2011-18 között Vámosszabadi 78%-os eredményével csak a harmadik legnagyobb ütemben növelte népességét, az első két helyezett a beregi Kispalád (118%) és Beregsurány (97%) voltak, ugyanakkor ezekben az esetekben nem tényleges odaköltözésről van szó, hanem arról, hogy nagyrészt kárpátaljai magyarok jelentkeztek át a jobb szociális ellátás érdekében, vagy éppen azért, hogy elkerüljék a katonai behívót. A legújabb adatok szerint ugyanakkor a folytatódó lakosságnövekedés miatt a 2011-19-es időszakra már Vámosszabadi a bajnok.

A legnagyobb ütemben növekvő magyar települések lakónépességének alakulása – Beregben más folyamatok játszódnak le, mint a Szigetközben (Forrás: 1990-2011 KSH Népszámlálás, 2017-2019 nepesseg.com)

A lakosságnövekedés színhelye a 2013-ban létesített menekülttáboron kívül a Szitásdomb, pontosabban annak északi, északnyugati előtere. (Tehát a nagyarányú növekedésben itt is van szerepe bizonyos adminisztratív intézkedéseknek.) A Szitásdomb nem más, mint a Mosoni-Duna egykori és jelenlegi kanyarulatai közötti némileg meglehetősen egyenetlen felületű, környezetéből 4-6 méterre kiemelkedő, nagyjából nyugat felé hajló háromágú szigony alakú „homokdomb” (valójában három, szél által szállított homok révén kimagasodó övzátony, melyek a déli oldalukon „összeérnek”), melynek nyugati és északnyugati oldala a Mosoni-Duna egykor a mai Kisbácsa és Sárás közötti ágához (a mai Bálványoshoz) „simul”. A lakópark tulajdonképpen a szigony alacsony északnyugati és magasabb északi szárai közé épül. A terület meglehetősen változatos képet mutat: van itt alacsonyan fekvő, sokszor vízben álló, nagy kiterjedésű nádas, közvetlenül mellette pedig a homokra telepített fenyves a Berlin környéki erdővidék hangulatát idézi. A változatosságot a környék 20-21. századi beépítése csak fokozta: a terület java Vámosszabadihoz (illetve előközségeihez) tartozott, a mai Kisbácsa területe pedig Bácsa községhez. (Győr északi határa 1905-től nagyjából a mai Zemplén utca vonalán húzódott.) A területen egyetlen jelentős településkezdemény volt, a Szitásdomb legnyugatibb nyúlványára települt sáráspusztai barakktelep, illetve a mai 14-es út mellett kisebb kertészetek is létesültek. Jelentős változás csak az 1920-as évekkel kezdődött: ekkor kezdték felparcellázni Szitásdomb déli részét és előterét, a mai Kisbácsát. Mivel ide nagyrészt a győri gyárak munkásai költöztek, akik sokkal inkább a városhoz kötődtek, mint Bácsához, 1952-ben a területet Győrhöz csatolták. Ezzel ismét lendületbe jött a város 1905-ben megkezdett északi terjeszkedése, mely a 60-as években három (1960, 1965, 1967) lépcsőben kiterjedt Sáráspusztára és a 14-es főút lassan benépesülő mellékére. A vámosszabadi határ megdézsmálásának fő oka mindegyik esetben ugyanaz volt: a főút mente kezdett hozzánőni a városhoz, közelebb is volt Győr, mint Vámosszabadi, ezért a viszonylag gyér helyi népességnek is könnyebb lett az élete az átcsatolással. Emellett így a Győrt védő, a Szitásdomb két oldalán kiépülő körtöltés végig városi területen húzódhatott, illetve a városvezetés a nagyrészt kertekkel borított területben komoly lehetőséget látott: a 14-es út mellett tervezte kialakítani a lakótelepek népének zöldigényét kielégítendő kiskertes övezetet. Ez meglehetősen nagyra sikeredett, jutott belőle vámosszabadi területre is, tulajdonképpen egy terület maradt szabadon: a domb északnyugati előterén húzódó szántóföld, mely nem mellesleg megmaradt egy Győrbe ékelődő vámosszabadi területnek, amelynek még komoly jelentősége lesz. Ahogy annak is, hogy Győr a korban szokatlan gyorsasággal helyi buszjáratot indított (11A, 16, majd 6-os jelzéssel) egészen a városhatárig a kiskertekbe özönlők szállítására.

Győr közigazgatási területének északi határa – a vámosszabadi „betüremkedés” középen látható a 14-es főút jelénél (Forrás: Google Maps)

Ezt követően fokozatosan beépültek Kisbácsa Szitásdomb felőli utcái, majd az ezredfordulótól egyre többen költöztek a kiskertes övezet (belterületnek egyébként nem minősülő) utcáiba, illetve a korábban némileg kétes hírnevű sárási „telep” is kezdett kikupálódni (részben egy nagyobb szociális lakásépítési projekt révén), a Bálványost körbevevő győri területek tehát lassan beépültek. Ugyanakkor egyre nagyobb szükség mutatkozott a városközponthoz viszonylag közeli, beépíthető területekre, melyek a város korábban inkább délre összpontosuló fejlődése miatt viszonylag nagyobb számban álltak rendelkezésre az északi elővárosokban, pl. a Vízivárosban, illetve valamivel kijjebb, a 14-es út mentén épp a Szitásdomb alatti lapályon, ami a 2000-es évek második felében felkeltette az ingatlanbefektetők figyelmét. Egy gond volt: ugyan szinte teljes mértékben Győr közigazgatási területe vette körül, mégis Vámosszabadihoz tartozott.

Történetünk színhelye: a világoszöld folt középen a Bálványos nádasa, tőle északra található a lakópark, melynek két beépítési fázisa is követhető a műholdképeken (Kisbácsa és a Bálványos között pedig a homoki fenyőerdő) (Forrás: Google Maps)

A település nem ijedt meg a kihívástól, az 1990-es, 2000-es években a település törzsterületén komoly mennyiségű építési telket alakítottak ki, így a Győrből kiköltözők egyik kedvelt célpontjává vált a község, mintegy másfélszeresére (kb. 1500-1600 főre) növelve lakosságát. Ugyanakkor már az utak és közművek kialakításakor nyilvánvalóvá vált, hogy a településrész funkcionálisan inkább Győr része lesz: a Sárás és Kisbácsa között ekkor kiépített új út gyakorlatilag a győri úthálózat része, és az is nyilvánvaló volt, hogy a terület tömegközlekedését is csak a győri hálózatról (azaz a 6-os busz meghosszabbításával) lehet megoldani, Vámosszabadi ennek érdekében átadta a korábban a településhatárt jelentő Szitásdomb utcától északra fekvő keskeny sávot, hogy ezen a részen a győri önkormányzat kialakíthassa a buszmegállókat és a buszfordulót. (Egyben azt is feltételezték, hogy az immár 100%-osan győri területen járni is fog majd a helyi járat.)

A Szitásdomb utca Kisbácsa felől nézve. Jobbra a Győrnek átadott területen épült gazdátlan buszforduló, mögötte Vámosszabadi.

A 2008-2009-ben kezdődő válság ugyanakkor átmenetileg betett a terveknek, hogy aztán az elmúlt pár évben hihetetlen lendületet vegyen az építkezés: a madarakról elnevezett utcákban egyre több ház kezdett kinőni a földből, hogy kiderüljön: itt egyáltalán nem a környéken megszokott családi házas lakónegyedről van szó, hanem egy sűrű beépítésű, részben társasházas (és egyesek szerint erősen túlzsúfolt) területről. Ez pedig következményekkel járt: egyrészt Vámosszabadi lakosságszáma 2-3 év alatt az egekbe lőtt, másrészt a közel 1500 új lakos komolyan megterhelte Győr szigetközi városrészei (na és persze Vámosszabadi) hagyományosan nem túl fejlett infrastruktúráját. Ami némi feszültséget és csalódottságot váltott ki a lakókból.

A Győr környéki települések valós lakosságszámának megállapítása nem könnyű feladat, lévén a városból kiköltözők egy része hivatalosan győri lakos marad, ügyeit a városban intézi győri lakcímkártyával. Vámosszabadi azonban – ahogy már volt róla szó – kakukktojás: a BM meglehetősen nehezen értelmezhető nyilvántartási politikája keretében épp a lakópark benépesülésével párhuzamosan sikerült a gyakorlatilag üres menekülttáborba korábban bejelentetteket beleszámítani a település lakosságába (miközben az lakóparkiak átjelentkezési kedve az ismertetett problémák miatt az átlagosnál alacsonyabb lehet), ami a valósnál pár száz fővel magasabb hivatalos lakosságszámot eredményezhetett az elmúlt 1-2 évben – igaz, a „rés” a lakópark benépesülésével egyre szűkül, az év folyamán vélhetően el is tűnik. Ez azonban felveti azt a kérdést, hogy mekkora is az agglomerációs települések valós lakosságszáma (vélhetően nagyobb a hivatalosnál), és mekkora Győr lakosságszáma (vélhetően alacsonyabb a hivatalosnál), ami felvethet bizonyos infrastruktúrafejlesztési és forráselosztási kérdéseket...

Nem éppen falusias településkép a Pacsirta utcában

A gondok ott kezdődtek, hogy sokan nem feltételezték, hogy a látványosan Győrhöz épülő lakópark valójában nem a város része (vagy nem válik hamarosan a város részévé), és a frissen beépülő terület „születési nehézségeit” hajlamosak ennek a ténynek betudni. Szó se róla, vannak gyakorlati nehézségek, például a beiskolázás, az orvosi ellátás vagy bizonyos szintű ügyintézés során. A korábban kis lélekszámú Vámosszabadi például csak alsó tagozatos általános iskolával rendelkezik, a felsősök hivatalosan Kisbajcsra kell, hogy járjanak, azonban sokan inkább Győrbe viszik a gyerekeket – az új lakóparkból pedig végképp célszerűtlen nem Győrbe járni. Emiatt marad felső tagozat nélkül egy 3000 fős település... Szintén gond, hogy sokan „fejben” még győriek, így például ételrendeléskor is gondot okozhat, ha elfelejtkezik az ember arról, hogy ez már másik település. Az egészhez hozzájárul az is, hogy sokan abban a reményben költöztek ide, hogy a települést előbb-utóbb úgyis a városhoz csatolják, de mivel ez eddig nem következett be, a fura fekvésből adódó gondok némi feszültséghez vezettek a beköltözők és a község önkormányzata között.

Itt végződik Vámosszabadi község, és itt kezdődik Győr városa – háttérben Kisbácsa szitásdombi része

Az egyik panasz az, hogy a község nem tartja rendben az utcákat az elvárható mértékben. Tekintve, hogy ez egy félig-meddig még építési területen tapasztalható, és Vámosszabadinak meglehetősen gyorsan kellett felnőnie a helyzethez, lehet némileg szigorú ítélet, különösen, ha mondjuk a Budapest környéki agglomeráció gyorsan nőtt településrészeinek sokkal áldatlanabb állapotával hasonlítjuk össze a helyi viszonyokat.

A területbőséghez képest némileg túlzónak tűnik a beépítés sűrűsége

A másik ütközési pont a helyi buszjárat meghosszabbításának kérdése. Mint már volt róla szó, Győr kiépítette az ehhez szükséges infrát, ami felért egy ígérettel, hogy itt busz is fog járni (annyira, hogy a győri vonalhálózati térképeken szaggatott vonallal jelölve is van a hosszabbítás, a tervezett megállók neveivel egyetemben). Időközben (2013-ban) azonban a város önkormányzata komoly járatritkítást hajtott végre a helyi hálózaton, úgyhogy kevésbé elkötelezett a járathosszabbítás érdekében. Hogy értsük a helyzetet: a helyi járatokat Győr finanszírozza (némi állami támogatással), a Vámosszabadit kiszolgáló vidéki járatokat pedig a központi költségvetés, tehát a község eddig nem fizetett a tömegközlekedés fenntartásáért, és ezután sem feltétlenül szeretne, Győr pedig nem szívesen tenne többletteljesítményt a rendszerbe azért, hogy az egy másik településen élő lakosokat szolgáljon. A gordiuszi csomót az ÉNYKK munkatársai próbálták átvágni, azzal, hogy kevésbé frekventált járatokról való teljesítményátcsoportosítással legalább csúcsidőben továbbközlekedtessék a buszokat az új buszfordulóig tartó 900 méteren. Ezt a javaslatot a város önkormányzata elutasította, amiben annyi ráció volt, hogy ebben a formában ez félmegoldás lett volna, egyúttal talán az a megfontolás is közrejátszhatott, hogy így talán könnyebben lehet nyomást gyakorolni az átcsatolás ügyében. Ezenfelül mindkét félnek megfontolandó érvei lehetnek, miért is nem akarja finanszírozni a hosszabbítást.

Ilyen sűrű beépítéshez már dukálna némi tömegközlekedés

A győri önkormányzat például a következőket hozhatná fel egy vitában:
- Ha finanszírozná a buszt „Vámosszabadinak”, olyan precedenst teremtene, ami mondjuk egy tágabb környékre később kiterjedő közös közlekedési hálózat kialakítása esetén visszaüthet (pl. Győr aránytalanul nagy teherviselésében).
- Ezzel végképp Győr intézményhálózatára terhelné a lakópark lakóit.
- Ha Győr csak úgy „ellátná” a lakóparkiakat, esetleg más települések is megfontolnák a „határon” való ingatlanfejlesztést.

Persze Vámosszabadi is meggyőzően érvelhetne:
- A területátadással valamennyire beszálltak a tervezett fejlesztésbe, tehát részükről is volt némi ellenszolgáltatás.
- A járat nem kizárólag a lakóparkot szolgálná, jó pár győri utca megközelíthetőségét javítaná.
- A hatos járat a 2009-es hálózati reform egyik jól sikerült eleme, kissé kacskaringós útvonalon, de jól összeköti a város jelentősebb egészségügyi, oktatási és kereskedelmi létesítményeit, ugyanakkor csúcsidőn kívül az egyetemtől északra eső szakasza viszonylag kihasználatlan – a 900 méteres hosszabbítással viszont épp ez a 4 kilométeres szakasz kaphatna még utasokat és többletbevételt.
- A győri önkormányzat kiterjedt parkolóhely- és útfejlesztéseinek jelentős részben a környékbeli településekről bejárók a kedvezményezettjei, abban az esetben mégsem merül fel a közös finanszírozás.
- Hiába fizet a község, ha a megrendelő a város lesz, és kénye-kedve szerint ritkíthatja, rövidítheti a járatot.

Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Például megoldást jelenthetne, ha Győr és Vámosszabadi külön üzemeltetési szerződést (vagy kiegészítő szerződést) kötne a 6-os járatra, lévén mindkét település forgalmát ellátó, helyi finanszírozású járatról van szó. Ennek előnye, hogy így Vámosszabadi is megfelelően érvényesíthetné érdekeit, hátránya, hogy ezért bizony fizetni kellene.

Az egyik gazdátlan buszmegálló

Lenne ennél egy előremutatóbb, némileg kacifántosabb, de költségtakarékosabb megoldás is, ami talán az első lépés lehetne egy Győr és környékének közlekedését együtt szabályozó „közlekedési központ” vagy közlekedési szövetség felállítása felé. A megoldás tulajdonképpen a 6-os helyi járat és a Vámosszabadi helyközi járatok összevonása lenne, ebben az esetben pedig nem Győr és Vámosszabadi, hanem a Győr és a helyközi járatot üzemeltető szervezet között létesülne megállapodás. Az elképzelés lényege, hogy a jelenleg a győri vidéki buszpályaudvarig közlekedő vámosszabadi járatok többsége a lakóparktól a 6-os buszvonal útvonalán, annak menetrendjébe lehetőség szerint beépülve közlekedjen, elérve a város déli részét (azaz pl. a kórházat, a plázát), illetve az északi oldalon az egyetemet, tulajdonképpen egy lakóparki többletbetéréssel.

Mik lennének a megoldás előnyei?

- Ha a két vonal összteljesítményét nézzük, anélkül lehetne megoldani a lakóparki betérést, hogy az többletfutással járna, sőt szerény járatsűrítésről is beszélhetnénk. Hogy jön ez ki? A 6-os járat az északi szakaszon munkanapon 32 alkalommal közlekedik, a lakóparki hosszabbítás járatpáronként 1800 méteres többletfutással járna, azaz napi 57,6 kilométerrel, ezt a teljesítményt kell valahonnan összeszedni. Vámosszabadira a 14-es úton munkanapokon iskolaidőben 12 járatpár közlekedik, ezek közül a legfrekventáltabb csúcsidei diákjáratokat nem feltétlenül érdemes a 6-os járat torlódásra erőteljesen hajlamos útvonalára terelni, reálisan tehát 9-10 járatpárral számolhatunk. A 6-os járat buszpályaudvartól délre eső részén a teljesítmény változatlan, a vonal északi szakasza mintegy 6,1 km hosszú, a Vámosszabadi járat a buszpályaudvar és Sárás között 4,6 kilométeres utat tesz meg. Ha 10 járatpárt egyesítünk, az eddig Győr által finanszírozott futásteljesítményből megspórolunk 122 kilométert, ugyanakkor a vidéki járat oldalán többletfutás keletkezik: 30 kilométer a hosszabb alapútvonal miatt, illetve a lakóparki betérés miatt minden egyes (azaz 20 darab) útra rá kell számolni 1800 métert, ami 36 kilométer. Van tehát munkanapokon 56 kilométer többletünk, amiből további 39,6 elmegy a Vámosszabadira nem kimenő maradék 22 járatpár lakóparki betérésére, tehát még mindig van plusz 16,4 kilométer. A Kismegyertől Vámosszabadiig tartó vonal mintegy 20 kilométeres lenne, tehát közel fél járatpárra lenne még teljesítmény a rendszerben (de inkább egy Vámosszabadiig menő csonkajáratra, hogy javuljon a település kiszolgálása).
- Szintén előny, hogy Vámosszabadi jó pár városi célponthoz átszállás nélküli kapcsolatot kapna.
- Egyben megvalósulna a lakópark és Vámosszabadi tömegközlekedési összekötése.

Milyen hátrányokkal járna a megoldás?

- A hosszú vonal meglehetősen zavarérzékeny lehet, bár ebből a szempontból épp a lakóparki és a településközi szakasz kevésbé problémás.
- A Vámosszabadira utazók számára jelentősen megnőhet a menetidő a 6-os járat hosszabb útvonala és sok megállója, valamint a lakóparki betérés miatt. Jelenleg a vidéki járat mintegy 10-12 perc alatt ér Sárásra, a 6-os járat forgalomtól függően 16-18 perc alatt, a 6 perces pluszt a betérés még 4 perccel növelné, ami elég jelentős különbség, az eddigi mintegy 18-20 perces út 30 percesre nőne. Ugyanakkor a vidéki járat megállóhelyei nagyrészt viszonylag kedvezőtlen elhelyezkedésűek, a város frekventáltabb pontjai jellemzően pár perces gyaloglással érhetőek el, míg a 6-os jóval közelebb teszi le az embert ezekhez, ráadásul a város számos, addig csak átszállással elérhető pontja is gyorsabban megközelíthető lenne.
- Mivel a buszok egy része továbbhalad Vámosszabadira, a lakóparki végállomástól való visszaindulásuk egyenletességének biztosítása némileg problémás lehet, lehetséges, hogy hosszasan kell várakoztatni a kocsik egy részét a végállomáson (emiatt lehetséges, hogy több járat kell a vonal kiszolgálásához). Bonyolítja a helyzetet, hogy a járatok egy része ma Nagybajcsot és Kisbajcsot kiszolgáló körjárat, tehát az árszervezésbe ezt is bele kell venni.
- Az elképzelés lényege, hogy Győr spórol a futásteljesítményen, a helyközi szolgáltató viszont többletet tesz a rendszerbe, amivel kapcsolatban megegyezés szükséges – igaz, erre bőven van mozgástér, hiszen az összteljesítmény csökken. Szintén megegyezés kell a jegyárbevételek elosztásáról: itt épp a helyközi szolgáltató lehet a „nyertes”, hiszen Vámosszabadiról hosszabb útvonalra adhat el jegyeket – ha erről nem lesz külön egyezség.

Persze itt meglehetősen bonyolult megoldással kellene orvosolni egy viszonylag kisebb problémát, ugyanakkor ez egyben egy nagyobb, komolyabb haszonnal kecsegtető rendszerátalakítás főpróbája lehet, ezért hosszú távon lehet érdemes belevágni. Ugyanakkor az is tény, hogy a jelenlegi szabályozási közeg (a helyi és helyközi közlekedés finanszírozásának merev elválasztása) kifejezetten gátolja a hasonló megoldásokat, de épp ennek megváltoztatása érdekében kellene beszélni a hasonló problémákról.

Ám a busz csak a problémák kisebb része, a lakóparkban élőknek komoly könnyebbséget jelentene, ha a különböző adminisztratív körzethatárokat (pl. óvodai, iskolai, háziorvosi) úgy módosítanák, hogy a terület a tényleges igényeknek megfelelően Győrhöz tartozzon. Elvileg persze szabad iskola és orvosválasztás van, a gyakorlatban viszont a más körzethez tartozókat nem kötelesek fogadni az intézmények, orvosok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a kis kapacitású vámosszabadi iskola és óvoda valószínűleg jelentősebb ráfordítás nélkül képtelen lenne kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Az orvoskérdés talán kevésbé nagy probléma, a kollégiumokkal, egyetemi albérlőkkel megtűzdelt észak-győri részeken általában viszonylag rugalmasan állnak a más településekről érkezettekhez (bár ezzel kapcsolatban a vélemények megoszlanak, és a lakosság további növekedésével ez gyorsan negatív irányba változhat).

Az utcasarok, melynek „három oldala Győr, egy meg Vámosszabadi” (valójában a negyedik oldalon van a Győrnek átadott buszforduló)

Persze a felsorolt gondokat nagyrészt megoldhatná a lakópark Győrhöz csatolása, ugyanakkor Vámosszabadi önkormányzata – érthető módon – nem szívesen engedné el ellenszolgáltatás nélkül a közművekkel ellátott, általa fenntartott területet. Az átcsatolásról ezért a két településnek meg kell egyeznie, és még helyi népszavazásnak is jóvá kell hagynia azt, amire reális esély az ez évi önkormányzati választásokon nyílhatna, azonban nem igazán esik szó a dologról. Egyrészt a felmerült problémák ellenére a lakók és az önkormányzat viszonya alapvetően korrekt, másrészt a két település esetleges megegyezése sem tűnik nagyon gyors menetnek, harmadrészt pedig az érintettek különböző „technikákkal” (pl. egy győri címet is tartalmazó lakcímkártya használata) már legalább részben megtanulták semlegesíteni a helyzetből eredő „hátrányokat”. Hozzá kell tenni, hogy a lakópark gyorsuló ütemű beépülésével a kezdetben panaszra okot adó környezet is rendezettebbé vált, a terület külső oldalán lévő, legsűrűbben beépített társasházas utcák lassan betelnek, és bár maradt még bőven beépítetlen telek, a népességgyarapodás üteme vélhetően lassulni fog a következő 1-2 évben. De csak átmenetileg, ugyanis küszöbön áll a lakópark második, 14-es főút felé eső ütemének elkezdése, ami vélhetően további, nagyjából 1500 lakos ideköltözésével fog járni – és ne felejtsük el, hogy a lakópark közműfejlesztései a Szitásdomb északkeleti (győri) részének beépítését is megkönnyíthetik. A lakosság ilyen mértékű növekedése nagy valószínűséggel kikényszerítheti a közellátás (azaz például a tömegközlekedés, az oktatási és egészségügyi ellátás) bizonyos mértékű fejlesztését (akár Vámosszabadi, akár Győr része is lesz a terület), illetve a fejlesztések lezárulása magával hozhatja a két település megegyezését is. (A jelenlegi, folyamatosan változó helyzetben érthető módon nem egyszerű egyezkedni.)

Vámosszabadi városias része Győr falusias részéből nézve

Hogy pontosan hogyan is sikerül megoldani a közszolgáltatások optimális ellátását a különleges fekvésű lakónegyedben, arra a következő években derülhet fény, mindenesetre a településüzemeltetéssel, településszociológiával foglalkozók érdekes mintaterületéül szolgálhat arra vonatkozóan, milyen problémákkal járhat egy agglomeráció gyors növekedése. Győrnek pedig mintaterületként szolgálhat a várost övező, egyre szorosabban „együttélő” településegyüttes tagjaival való együttműködés szorosabbra fűzésének terén.

Jakab László

Felhasznált források: portfolio.hu, epa.niif.hu, kornyezet.sze.hu, kisalfold.hu 1, kisalfold.hu 2, kisalfold.hu 3

A cikk a pangea.blog.hu oldaláról származik, szerzői engedéllyel.