84

Portré: J. K. Rowling


jk-rowling

Joanne Rowling 1965. július 31-én született a South Gloucestershire-i Yate-ben. Apja angol származású férfi volt, a Rolls-Royce mérnökeként kereste a kenyerét, anyja viszont francia és ír felmenőkkel rendelkezett, anyai dédnagyapja még francia hadikeresztet is kapott az első világháborúban tanúsított kivételes bátorságáért. Rowling négyéves volt, amikor a család Yate-ből a közeli Winterbourne-ba költözött.

Ekkor találkozott először a Potter névvel; volt a szomszédjukban egy testvérpár Potter vezetéknévvel, Joanne-nek pedig nagyon megtetszett a név, soha nem felejtette el a fiút és a lányt. Az ő neve csupán Joanne Rowling, a Kathleen kezdőbetűjét (a nagyanyja nevét) azért ragasztották a J. után, hogy két kezdőbetűt tehessen a címlapra a szerző valódi keresztneve helyett – a kiadó ugyanis nem volt biztos abban, hogy egy női író könyvét a fiúk el akarják majd olvasni. De ne szaladjunk ennyire elébe a dolgoknak, a kiadó előtt sok érdekes dolog történt a varázslófiú alkotójával – egy igazi sikertörténet az övé.

Már gyerekként és diákként is lekötötték a meseregények és a mesélés, a történetszövés. A kedvenc olvasmányai között volt többek között a Narnia krónikái és a Békavári uraság is. Édesapja fantasztikus történeteket olvasott fel neki, ezeket imádta. Két évvel fiatalabb húgának már kiskorában történeteket olvasott, az elsőt még hatéves korában írta, egy Nyúl nevű nyúlról és egy Ms. Méhecske nevet viselő méhecskéről. A középiskolában az volt a kedvenc elfoglaltsága, hogy az ebédszünetben barátainak és osztálytársainak folytatásos történeteket mesélt.

A dél-angliai Exeter Egyetemen franciát és filológiát tanult, majd a londoni Amnesty Internationalnél helyezkedett el titkárnőként. Az irodai munkát jól végezte, amikor pedig senki nem figyelt rá, történeteket gépelt a számítógépébe. 1990 nyarán sokat ingázott London és Manchester között, a vonaton fogalmazódott meg benne az ötlet egy fiúról, aki varázsló, de nem tud róla, és varázslóiskolába fog járni. A történeten az ebédidejében dolgozott, pubokban és kávéházakban. 1991-ben elhagyta az Amnesty Internationalt, és Portugáliába költözött angolt tanítani. Délutánonként és este tanított, délelőtt pedig a varázslófiú történetét folytatta. 1994 telén tért vissza a brit szigetekre. Kislányával a skóciai Edinburgh-be költözött, a húga közelébe. Ekkor már túl volt egy váláson, és szerény anyagi körülmények között töltötte a mindennapjait. A fűtetlen lakás helyett az egész napját egy kávéházban töltötte, itt szőtte tovább Harry Potter történetét, és itt is fejezte be.

A kiadók sorra elutasították Joanne regényét, mondván: a könyv cselekménye miatt nem illik az ifjúsági irodalom sorába, a szövegezés és a cselekményszál pedig túlzottan bonyolult. Végül csak 1996 nyarán sikerült eladnia a Harry Potter és a bölcsek kövét mindössze 4000 dollárért. Ezt követően franciát tanított, és meg volt győződve arról, hogy sosem fogják felfedezni. A regény Angliában végül 1997 nyarán jelent meg, és elnyerte a British Book Awards Children’s Book of the Year és a Smarties Book Prize Gold Medal for ages 9-11 díjakat. Pár hónappal később az amerikai kiadási jogokért már 105 ezer dollárt fizettek Joanne-nek. Ennek hatására az írónő felmondta tanári állását, és csak a Harry Potter-történeteknek szentelte minden idejét. 1998-ban a Warner Bros. megvásárolta az első két Potter-regény filmjogait. A filmtúdió hét számjegyű összeget fizetett értük. Rowling a Warnerrel kötött szerződésben feltételként szabta azt, hogy a filmeket Nagy-Britanniában vegyék fel, és a stúdió csak brit színészekkel dolgozzon. Az írónő együtt dolgozott a forgatókönyvírókkal is, részben azért, hogy olyan részleteket mondjon el nekik a karakterek jövőjéről, amelyeket az olvasók csak a később megjelenő könyvekből tudhattak meg. Az utolsó két résznél producerként vett részt a filmek gyártásában. Az első részben felajánlottak neki egy epizódszerepet is, de Rowling visszautasította.

A mai napig a Harry Potter-könyvekért Joanne Rowling több mint 10 díjat kapott. 2004-ben belépett a milliárdosok klubjába is. Ő lett az első olyan személy, aki könyvírással gyarapította a vagyonát körülbelül 1 milliárd dollárra. 2013-ban a BBC 4 az Egyesült Királyság 13. legbefolyásosabb nőjeként nevezte meg. 2001-ben vásárolt egy 19. századi házat a Tay folyó partján, Skóciában, de van egy 7 millió dollárt érő ingatlanja Kensingtonban, Nyugat-Londonban is. Van, amiből fenntartsa: a Harry Potter név ma már világmárkának számít, a piaci értékét 15 milliárd amerikai dollárra becsülik. A könyveket összesen 65 nyelvre fordították le, a kötetek alapján készült filmek a mozik pénztárainál világviszonylatban 8 milliárdos bevételt produkáltak.

Az élet nem állt meg a Harry Potter-sorozat után sem. 2012. szeptember 27-én jelent meg angolul az Átmeneti üresedés, az első olyan regény, amelyet Rowling nem a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek írt. (Magyarul a Gabo Kiadó gondozásában látott napvilágot 2012 decemberében.) A regény jól fogyott (az első héten több mint egymillió példányt adtak el belőle világszerte), de elsősorban feltehetően azért, mert Rowling írta. A kritika vegyes érzelmekkel fogadta. 2012. december 3-án bejelentették, hogy megfilmesítik az Átmeneti üresedést is – ezúttal nem egy hollywoodi stúdió kaparintotta meg a filmjogokat, hanem a BBC. Tévésorozatot készítenek belőle.

Rowling az utóbbi években többször említette, hogy szeretne krimit is írni. 2007-ben Ian Rankin el is szólta magát az Edinburgh Könyvfesziválon, miszerint a felesége látta Rowling-t egy kávéházban krimit írni, de később mindig azt mondta, ha kérdezték, hogy csak viccelt. A pletyka persze megmaradt az emberek fülében, 2012-ben a The Guardian már arról írt, hogy Rowling új könyve egy krimi lesz. Ugyanekkor az írónő a The New Yorkernek adott interjújában annyit mondott a következő regényéről, hogy ismét a felnőtteknek szól majd, és alig pár fejezet van kész belőle, de a sztori már kerek egészet formál. 2013 áprilisában megjelent a Kakukkszó (The Cuckoo’s Calling), a borítón pedig Robert Galbraith neve szerepelt, akiről a kiadó azt állította, hogy egy katonai múlttal rendelkező férfi, és ez a debütáló regénye – valójában Rowlingé volt, ezt a Sunday Times leplezte le július elején. A könyvből a hírek szerint alig 500 darab fogyott április és július között, de a kritikusok és más krimiírók nagy lelkesedéssel köszöntötték az új krimiszerzőt. Amint kiderült az írói álnév mögött rejtőzködő személy kiléte, a könyv eladásai a csillagos egekbe ugrottak, egy dedikált példányért pedig hajlandóak voltak több ezer dollárt fizetni a rajongók.

Rowling tervezett könyveiről sok konkrétumot nem lehet tudni. A nyolcadik Harry Potter-kötettel kapcsolatosan is folyamatosan ellent mond saját magának a szerző, előbb teljesen kizárja a folytatás lehetőségét, aztán egy másik interjúban arról beszél, hogy talán mégis lesz még olyan regény, amely a varázslófiú univerzumában játszódik. Szólt már arról is, hogy ír olyan gyerekkönyvet, amely a Harry Potter-sorozat olvasóközönségénél fiatalabbakat szólítja meg, de mondta azt is, hogy több fantasy-t már nem akar írni. Azonban folyamatosan születnek a HP-univerzumhoz kapcsolódó kötetei (például A kviddics évszázadai vagy a Bogar bárd meséi), melyek közül napjainkban a Legendás állatok és megfigyelésük mentén hódít új széria a mozikban. A Robert Galbraith álnéven megalkotott Cormoran Strike ügyei pedig 2014-ben folytatódtak, a sorozat immár 4 kötetnél tart.

A világhíres asszony ma dr. Neil Murray orvos felesége, két közös gyerekük van. Joanne magánélete tabu, szinte alig ad interjút, visszahúzódó életet él. Ugyanakkor rengeteget adakozik, az ötödik Harry Potter-kötet megjelenése előtt kizárólagos jogot adott húsz, hajléktalanok által árusított lapnak, hogy a könyv első fejezetét két héttel a kötet hivatalos megjelenése előtt közölhessék. 2009-ben Nicolas Sarkozy francia elnök a Francia Becsületrenddel tüntette ki. Washingtonban is gondoltak rá, de az Elnöki Szabadság Érdemrendet végül mégsem kapta meg, mert a Bush adminisztráció úgy gondolta, hogy a Harry Potter-sorozat a boszorkányságot támogatja.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.07.31