Az istenek által vezetett ország, Bulikov elvesztette régi nagy hatalmát, amikor az általa irányított rabszolgaország, Szajpúr fellázadt, és megdöntötte mindenhatóik hatalmát. Az isteneket úgy kell elképzelni, hogy mindegyiknek volt egy-egy városa, illetve vonzáskörzete, ahol uralkodott, és ahol természetesen őt imádták. Összesen hét nagyobb isten volt, mindegyiknek saját személyisége és területe (harc, szerelem, szenvedély, bölcsesség stb.) Az ott élők életét is nagyban befolyásolta az adott istenség: pl. a harc istennőjének városából került ki a hadsereg java. Nem meglepő tehát, hogy miután az isteneket legyőzték a városok, a kontinens is elkezd elzülleni, és az energia elszáll belőle.

A szajpúriak mindent megtesznek, hogy az egykor zsarnok isteneknek még az emléke is eltűnjön a bennszülöttekből, épp ezért igyekeznek minden ereklyét és forrást elkobozni és elzárni. A helyzetet azonban tovább bonyolítja, hogy egy kutató professzort holtan találnak, el is kezdődik az új konfliktus az országok közt. Ebbe a hidegháborús helyzetbe csöppen bele Shara Thivani, aki a szajpúri titkosügynökség tagja, nem mellesleg a régi istenek kutatója és csodálója. Vele tart még marcona északi testőre, Sigurd is, akinek sok sötét titok lappang a múltjában. A történet során sok mindennel találkoznak hőseink, többek között rég elfeledett istenekkel, szörnyekkel, relikviákkal, régi barátokkal és megoldatlan rejtélyekkel.

A könyv műfaja igazából vegyes felvágott, valahol a krimi és a fantasy közt mozog, mégsem veszik el egyik műfaj sajátossága sem. A történet alapvetően rejtélyekkel és misztikával teletűzdelt fantasy-dráma rengeteg csavarral és karakterrel. A regény nagyon szépen mutatja be Bulikov kultúráját és isteneit, illetve az istenek hiányának hatását is. A feszültséget fokozatosan pakolja egyre feljebb és feljebb a szerző, amely a végére már egy nyomasztó és feszített aurát varázsol a lapokra. Ezzel párhuzamosan pedig a rejtélyek és a csavarok is egyenletesen tárulnak elénk, így nincs egyetlen unalmas fejezet sem.

Számomra mégsem a történet vagy a karakterek voltak megragadóak, hanem a kultúra és az ember-isten kapcsolat, amit Bennett létrehozott. Többfajta isteni kultuszt láthatunk a kegyetlen, vérengző istentől kezdve a jóságos és megbocsátón át egészen a buja és kéjsóvárig. Ezek az istenek tele vannak hibákkal és szenvedélyekkel, ami kvázi azt az üzenetet hordozza, hogy amilyen az ember, olyan az istene is. Az egész közeg és a kultúra egy éppen eltűnő politeista világot ábrázol, amelyben az istenek szenvednek, hiszen elvesztik híveiket, ezáltal erejük is megcsappan.

A könyvet bátran ajánlom bárkinek, akinek van filozófiai érdeklődése vallási téren. Sok érdekes felvetést és ötletet tartalmaz, emellett pedig még szórakoztató is. Nem mellesleg a Lépcsők városa csak az első része a trilógiának, amelynek a folytatásai is megérnek egy misét.

Horváth Dániel