202

Sablonsofőr

Michael Dowse: Übergáz – filmkritika

ubergaz-film

Kumail Nanjiani 2 éve kellemes perceket szerzett az igényes, dramedy-be oltott melodrámák kedvelőinek az önéletrajzi ihletésű Rögtönzött szerelemmel, míg partnere, Dave Bautista a drabális Draxként tett szert világhírre A galaxis őrzőiben. Párosításuk kapásból magában rejti a tűz-víz ellentétből fakadó helyzet- és jellemkomikumok sorozatát, de az Übergáz legfeljebb csak próbál humoros lenni, vicceire azonban megfelelő kulturális érettséggel gyorsan legyinthetünk.

Tripper Clancy forgatókönyvében Vic, a társát vesztett Los Angeles-i zsaru és Stu, a teszetosza indiai Uber-sofőr állnak össze egy kegyetlen bűnöző lefüleléséhez. Hamar feltűnik, milyen témák izgatják a Nesze neked, Pete Tong!-ot jegyző Michael Dowse-t: az Übergáz ideje zömében faji és nemi szerepeket állít pellengérre, ilyen téren szinte üvölt valami friss, kreatív tézis beemeléséért, a direktor viszont beéri a sablonokkal: klasszikus nyelvezetű, dögunalomig ismert fordulatokkal operáló havermozit rak le az asztalra. Bautista figurája annak rendje és módja szerint összeszorított fogakkal tör előre, üvöltve parancsolgat, az öklével jut ötről a hatra, míg Nanjiani karaktere egyik pánikrohamtól a másikig létezik – nem csak, hogy ezt előre tudjuk, a film valósággal ripaccsá avatja mindkettejüket, különösen az utóbbiból válik egy folyton sikító, túlzottan ijedős, hol indokoltan, de többször feleslegesen túlreagáló bohócfigura.

Újabb problémát okoz, hogy az egyébként is széteső, inkább laza jelenetek füzéreként működő Übergáz képtelen rátalálni a megfelelő tónusra: egyszer vérbő és komoly, másszor irritáló és lazasággal nászra lépő ricsajparádé, de egyik minőségében sem túlságosan hiteles. Hasonló áll Stu és Dave közös taxi-túrájára – csupán tessék-lássék módon celluloidra vitt akciók jönnek, poénbombák repkednek, ám ezek már csak az eltérő hangnemük folytán is kioltják egymást, így az önmagukban lenyűgözni próbáló vicc-attrakciók / akció-betétek sem érik el a vágyott hatást. Dowse és Clancy ezenkívül egy rendőrségi korrupciós szállal is adózik a buddy cop movie-k egyik papírvékonyra koptatott kliséjének. Öröm ugyan látni az emancipált rendőrfőnöknő szerepében a parkolópályára került Mira Sorvinót, a kiváló színésznőnek esélye sincs a kibontakozásra.

Üvöltések, hangos nevetések kakofóniájába fullad a mozi – idővel tényleg nem szól másról Bautista és Nanjiani közös produkciója, mint, hogy a nagy hajszában éppen ki ereszti el jobban a haját, húzza fel magát, vagy produkál egy abszolút érdektelen magánszámot. Parlagon hever a maszkulinitás dicső témája is: Stu politikailag korrekt, erőszakellenes nyárspolgárként szeretne érvényesülni, míg Vic úgy gondolja, csak az erőpolitika hozhat eredményt. Igaz, Dowse egy ütlegelésben, hovatovább, slapstickben dús jelenettel csaknem rávilágít kettejük jellemkülönbségére, a hanyagul írt karakterek hacacáréja miatt az egyébként humoros szösszenettől sem foghatjuk a hasunkat. Buddy cop movie lévén a film nem is teszi le a voksot egyik oldalon sem, az Übergáz – ahogy illik – összefogást hirdet, vagyis Stu higgadtságára és Vic kemény öklére ugyanúgy szükség lesz a végső ütközetben. Dowse tehát a fináléban sem mer járatlan útra lépni: a hősök kezdetben távolabb sem állhatnának egymástól, majd összecsiszolódnak, és legjobb tulajdonságaikat latba vetve, sőt, ezeket összegyúrva mutatják meg az ellenlábasoknak, hol lakik az Atyaúristen. Szolgaian követi a modellt az Übergáz, így a cselekmény nagy része unalomba fullad, és alig köszönt ránk bármi, ami ne volna ismerős valamelyik korábbi buddy cop movie-ból a 48 órától kezdve a Halálos fegyveren át például az önreflexív, és pontosan ezért bónuszpontokat gyűjtő, hihetetlenül fergeteges és emlékezetes 21-22 Jump Streetig.

Bautista és Nanjiani perlekedésből szövődő barátsága egyáltalán nem tűnik kéjutazásnak, de a középszerűség koronáját a befejezés teszi fel a filmre: nagy tanulságok hangzanak el családról, barátságról, szeretetről, nyugalomról – Vic és Stu egymásra találása, a zsaru pálfordulása karácsonyra időzített megváltás-pillanatként tételeződő giccs, korántsem üdítő, hahotákat kiváltó buddy-etűd. Dowse konkrétan a publikum szájába rágja a buddy cop movie-k teljes dramaturgiáját, és vastagon nyakon önti azt cukormázzal a totális érthetőség kedvéért. Pipálhatjuk ugyan a Stu férfivá érésére vonatkozó rubrikát is, az Übergáz bosszantó együgyűséggel harsogja tanulságát.

A legnagyobb ütőkártyáit pedig rendre rosszul játssza ki. Nézhetnénk A rajtaütés 1-2-ből ismert, ezúttal főgonoszt játszó Iko Uwais lenyűgöző harcművészeti mutatványait, ehelyett csak hátrányos helyzetbe lökött, bűnözővé lefokozott gonosztevőként írja le őt a forgatókönyv – de ha még vele nem is foglalkoznak érdemben, végképp lehetetlen szemet hunyni az Übergáz fésületlen, rosszabb esetben kidolgozatlan karakterológiája, csupán részben működőképes Bautista-Nanjiani kémiája, így a teljes cselekmény nem-átélhetősége felett. Ha már svungosnak ígérkező buddy cop movie-ra (mely tényleg generikus, és nem is kíván világmegváltó szerepben tündökölni, ekképp csak a zsáner alapelvárásainak tesz eleget) vesz jegyet a néző, joggal remélhető a lendületes vonalvezetés és a fülbemászó beszólásokat puffogtató karakterduó dinamikája – Michael Dowse bérrendezése azonban mindkettőből legfeljebb csipetnyit ad, ám egyikből sem eleget.

Übergáz (Stuber)
amerikai akció-vígjáték, 105 perc, 2019
rendezte: Michael Dowse
forgatókönyv: Tripper Clancy
operatőr: Bobby Shore
vágó: Jonathan Schwartz
zene: Joseph Trapanese
producer: John Francis Daley, Jonathan Goldstein
szereplők: Dave Bautista, Kumail Nanjiani, Karen Gillan, Natalie Morales, Mira Sorvino, Betty Gilpin, Iko Uwais
forgalmazó: Fórum Hungary
bemutató dátuma: 2019. július 11.

Szabó Ádám
Forrás: filmkultura.hu

2019.07.18