A Vág völgyében kanyargó fontos kereskedelmi utat volt hivatva őrizni ez a végső formájában lencse alakú erődítés, amit 1316-ban, Csák Máté birtokában említenek először a források. De talán már IV. Béla idején felépült itt az első kőből rakott torony, amely az országba betörő mindenféle hadakat tartóztatta volna fel. Az biztos, hogy a többivel együtt Károly Róbert ezt is birtokba vette, és mindjárt (1325-ben) Héderváry Sándor királybírónak adományozta. Akit fia követett a birtokban, majd már Lajos alatt a hasonló foglalkozást űző Ugali Pálé lett. 1400 után huszonnégy esztendeig Stibor vajda, majd fia parancsolt benne, aztán jött Zsigmond, és kedves feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Így lehetett úr benne Borbála után Cillei Ulrik, majd 1458-tól jöttek a Podmaniczkyak. És némi huszita jelenlét után elkövetkezett Mohács is jó fél évszázad múlva, és ekkor, a zavaros időkben Podmaniczky János és Rafael nagy testvéri egyetértésben rablólovagként „üzemeltette” az erődítményt.

Zsolna főtere, ahol az Úri Szállodában Mikszáth szerint döntöttek Vágbeszterce ostromáról (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Tehát pont azokat az utazókat és kereskedőket fosztogatták, akiket meg kellett volna védeniük a Vág mellett kanyargó úton. 1558-ig tartott ez a szégyenteljes időszak, majd a két Podmaniczky fiú utód nélkül távozott az árnyékvilágból, így ismét a király, egészen pontosan Habsburg I. Ferdinánd kezébe került Vágbeszterce. Aki révén végül 1571-ben a Balassák kerültek itt birtokba. És ott is maradtak egészen 1700-ig, itt halt meg 1576-ban Balassa János, az Esztergom ostrománál ágyékon lőtt költő, Balassi Bálint édesatyja. 1612-ben, vagy más források szerint 1631-ben Balassa Zsigmond szép reneszánsz kastélyt építtetett a rideg vár alatt (Vágzsigmondháza). Aztán az elkövetkező háborús időkben Vágbeszterce volt Thököly birtokában is, talán ezért is döntött a bécsi Haditanács 1689-ben a felrobbantásáról. Levegőbe is repítették rendesen, de a hozzá tartozó birtok megmaradt 1846-ig a Balassáknál. Igaz, csak részben, mert tulajdonostársak érkeztek a Szapáryaktól, majd Ulmann Móric nagykereskedő személyében. Aztán 1846-tól 1859-ig az Andrássyak voltak itt birtokban. Akik aztán három kereskedőnek, Popper Lipótnak, Hanh Sámuelnek és Lord Józsefnek adták el a birtokot.

varak.hu

Ők hárman pedig a Nagy Háború végéig bírták a területet, majd jött az államosítás. De a várnak már rég nem volt jelentősége, ott pusztul a mai napig a szeszélyesen kanyargó Vág felett. Ott emlékeztet egy rég letűnt korra, amikor büszke magyar urak voltak birtokban erre. Akik hagyták nyelvükben és szokásaikban élni az itt lakó szlovákokat. Így 1910-ben a várrom alatt meghúzódó városka 2746 lakosából 2189 volt a szlovák és 331 a magyar.

Címlapkép: szlovakia.travel

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu