Sheila Heti regénye az anyaságról szól. Pontosabban az anyaság és nem-anyaság kapcsolatáról. A szerző egyes szám első személyben veti fel a kérdést arról, hogy (a regényben szereplő nő) szüljön-e gyereket vagy sem, de korántsem a megszokott módon vagy motiváció alapján. A könyv egy befelé irányuló monológ, amelyben a menstruációs ciklus különböző fázisain áthaladva bomlik ki minden félelem, vágy és okfejtés a gyerekkérdés kapcsán. Ennélfogva a gyerekszülés egy bizonyos életkorban szükségszerű, elvárt, megengedhető, ugyanakkor veszélyes, hiábavaló, terhes, és így szükségtelen. A dolgot azonban nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Mert mit nyer vagy veszít az ember, ha a gyermekvállalás mellett vagy ellen dönt? Egyáltalán, lehet-e ilyen formán nyereség és veszteség szemszögéből vizsgálódni annak kapcsán, hogy egy emberi lény életre hívásáról beszélünk? Ezek és ehhez hasonló kaliberű kérdések pörögnek ennek a meglehetősen érdekes könyvnek az oldalain.

Sheila Heti szülei magyar zsidók voltak, akik Kanadában telepedtek le. A szerző már ott született, majd történelmet és filozófiát tanult a Torontói Egyetemen. Belső világa és mélyebb, introvertáltabb személyisége (legalábbis az, akit a könyv által megismerünk) visszatükröz valamit egy olyan élettapasztalatból, amelyet felmenői által is magával hordoz. Az anyaságról való elmélkedése ugyanis kiterjed a saját édesanyja, nagyanyja történeteire is, és olykor önmagát ezeknek az asszonyoknak a tükrében látja. Kissé melankolikus, ugyanakkor provokatív, vicces, elgondolkodtató és keserűen-édesen nyers, reális megfogalmazásokban tárja fel azokat a vívódásokat, amelyekkel jó megközelítéssel minden nő küzd az élete (és anyasága) különböző fázisaiban. Az anyaság kérdésköre valahogy mindenkit megérint. A könyvben szereplő nő valójában egy mély, konfliktusoktól feszülő utazáson vesz részt a saját lelke, érzései és gondolatai körül, és ezek között nagyon sok esetben még kapcsolat sincs. A barátok, a szeretett férfi, édesanya jelenléte olykor felbukkan az olvasás során, különböző nézőpontokba helyezve az égető kérdést. A biológia és az emancipáció két ellenpólusa között pedig ott van egy harmincas évei végén járó nő, aki nem tudja, hogy szüljön-e vagy sem. Minden jellegzetes menekülési útvonal, csúsztatás, kapaszkodás, mentegetőzés, magyarázat, beleegyezés és elutasítás, vágy és meghasonlás elfér egyetlen nő érzelmi világában, egy olyan nő világában, aki természetes módon ragadja meg a filozófia eszközeit, és használja ebben az utazásban.

Mindenképp érdekes ennek a könyvnek egy úgynevezett interaktív módját megfigyelni, ez csak az olvasás vége felé ötlött fel bennem. Gondolok itt arra, hogy mennyire másként hat vagy hathat mindez a különböző élet-állapotban lévő nőknél (és persze férfiaknál is). Mert ugye, ha mondjuk valaki már tudja, milyen gyereket szülni, számára ez a kérdés teljesen máshol lesz ismerős, hangsúlyos, mint annak, aki még nem szült, vagy nem tud, nem akar, illetve egyéb okok miatt soha nem is fog. Vagy esetleg elvesztette a megszületett gyerekét. Anyának lenni életfeladat, és épp ettől ilyen sokoldalú, sokrétű a dolog. Ez az, ami ebben a könyvben egy valóságos, átélhető harc a főszereplő belső világában. Néhol humoros és szinte felszínes, máshol meg véresen komoly (a szó legszorosabb értelmében is akár), és olyan mély, hogy meg kell állni egy pillanatra az olvasásban, és végiggondolni a kérdést. Ráadásul meg van fűszerezve azzal a fajta intelligenciával, amely lehetővé teszi a magasabb fokú eszmefuttatásokat, így lehet például beszélni az idő lelkéről, vagyis arról, hogy milyen kapcsolat van a lelkünk és az idő között. Ez így elég furcsának hangzik, de olvasás közben más értelmet nyer.

Az eredeti Ji Csing, azaz a Változások könyve szimbolikus, filozofikus kijelentésekkel tarkított, bonyolult bölcseleti mű. Sheila Heti regénye pedig valójában ugyanilyen. Amikor a főszereplő elbizonytalanodik, kérdéseket tesz fel, amelyre egyszavas válaszokat kap, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ősi könyv is teszi, és ezekből a válaszokból próbálja összerakni a következő lépéseket gyerekügyben, azonban ezek a lépések nem konkrét lépések, vagyis nem külső történések, hanem a külső történéseknek belső következményei. Ahogy pedig várható, az olvasás végén egyáltalán nem tudjuk meg, hogy merre dől el ez a kérdés, van viszont valami megbékélés a főszereplő és édesanyja között, amely zárja a regényt, és összekapcsolja az anya-gyerek viszonyokat a generációk tükrében. Sheila Heti nyolc regény, ezenkívül elbeszélések, gyerekkönyvek, cikkek szerzője is. 2013-ban a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta, a New York Times kritikusai szerint egyike azon tizenöt írónőnek, akik nagy hatást gyakorolnak arra, hogyan írunk és olvasunk fikciót a 21. században. Nemzetközi fesztiválokon, egyetemeken, múzeumokban tartott beszédeket, könyveit huszonkét nyelvre fordították le. A Változások könyve című regényét a New York Times kritikusai a 2018-as év legjobb könyvei közé sorolták, okkal. Nem szokványos sem a téma, sem a mód, amellyel terítékre kerül, a szerző pedig jó megfigyelő, jól ismeri a lélek vívódásait és nőként sajátos kérdéseit és feleleteit. Könyve kissé provokatív, felkavaró, de őszinteségéből adódóan könnyen megszerethető és élvezetes olvasmány, igazi belső utazás az anyaság kapcsán.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com