224

C. J. Sansom: Hamis próféciák

Könyvkritika

c-j-sansom-hamis-profeciak

1549 nyara. Két évvel VIII. Henrik halála után Anglia trónján a tizenegy éves VI. Eduárd ül, a tényleges hatalmat azonban – kormányzóként – nagybátyja, Edward Seymour, Somerset grófja gyakorolja. Az országban, sokak bosszúságára, rendületlenül folytatódik a protestáns vallás térhódítása a régi vallással szemben, a legnagyobb gondot azonban a Skócia ellen vívott értelmetlen és sikertelen háború jelenti, amely egyre nagyobb gazdasági válságba taszítja az országot, hatalmas az infláció, elértéktelenedik a pénz, ez pedig elégedetlenséget szül a szegényebb rétegek körében.

Matthew Shardlake serjeant, korábbi megbízója, Parr Katalin halála után a tizenhat éves Erzsébet hercegnőnek dolgozik. Az ő megbízásából kell nyomoznia egy norfolki gyilkosság ügyében: a hercegnő távoli, Norwich közelében élő rokonát, John Boleynt felesége meggyilkolásával vádolják, és akasztás vár rá. Mivel az ügy kellemetlen politikai bonyodalmakat okozhat számára, Erzsébet megkéri Matthew-t, hogy diszkréten próbálja meg kideríteni az igazságot, és amennyiben bizonyítékot szerez arra nézve, hogy nem a megvádolt férj követte el a gyilkosságot, tegyen meg mindent a felmentése érdekében. Matthew fiatal segédjével, Nicholas Overtonnal utazik Norwichba a nyári esküdtbíróságra, ahol korábbi segédjével, Jack Barakkal is találkozik, így hárman próbálnak az ügy végére járni. Dolgukat azonban egy újabb gyilkosság bonyolítja, illetve az sem túl jó jel, hogy minden valószínűség szerint befolyásos személyek is érintettek az ügyben, akiknek nem érdeke az igazság kiderülése.

Nehezíti továbbá a nyomozást az is, hogy ez idő tájt Kelet-Anglia igencsak forrong, az országszerte kirobbanó parasztfelkelések legnagyobbika van kibontakozóban az ország második legnagyobb városa, Norwich közelében. Az itteni, több ezer főt megmozgató felkelés vezetője egy Robert Kett nevű kisgazda, akivel Matthew és társai sem kerülhetik el a találkozást. És bár az, hogy akaratán kívül az események sűrűjébe kerül, nem a legkedvezőbb az ügyvéd számára, egy hozadéka mégiscsak van: Kent táborában jön rá, hogy a lázadók és a norfolki nemesek között éppen a gyilkosságnak köszönhetően van szoros kapcsolat.

Az Angliában 2018-ban, Magyarországon 2019 tavaszán megjelent Hamis próféciák C. J. Sansom hetedik Shardlake-regénye, és a Tudor-korban játszódó sorozat eddigi leghosszabb könyve a maga 900 oldalas terjedelmével. A szerző korábbi regényeihez hasonlóan ez is kettős felépítésű: az elmaradhatatlan gyilkossági nyomozás mellett jelen van a történelmi – általában egy konkrét, többnyire nagyobb társadalmi-politikai jelentőségű eseményhez kapcsolódó – szál is. A Hamis próféciákban ez az 1549-es Kett-féle forradalom, amelyet nemcsak a regény keretében dolgoz fel a szerző, hanem a könyv végén egy terjedelmes, mintegy 65 oldalas esszét is szentel neki.

Az előző, Egy bűnös siralmai című Shardlake-kötetről írt cikkemet azzal a feltételezéssel zártam, hogy a regény végére elszenvedett veszteségek, valamint a megváltozott politikai-történelmi kontextus miatt a sorozat folytatása esetén az olvasónak valószínűleg lesz némi hiányérzete. Elsősorban arra gondoltam, amikor ez megfogalmazódott bennem, hogy VIII. Henrik halálával éppen az a plusz fog kimaradni, amit a szeszélyes és vitatott megítélésű uralkodó személye körüli intrikák, a királyi udvar nyüzsgése és hangulata volt képes hozzátenni ahhoz az egyébként kiváló teljesítményhez, amit Sansom a maga részéről minden regényében nyújtott. Most viszont, túl a folytatáson, azt kell mondanom, hogy minden aggodalmam fölösleges volt: jóllehet sem VIII. Henrik, sem a királyi udvar nem kap szerepet a Hamis próféciákban, sőt a korábbi regények fő helyszínének számító London is csak alig pár jelenet erejéig bukkan fel, a szerző bőven kárpótol mindezek hiányáért. A helyszínek újak, de ugyanolyan korhűek, élettel teliek és hangulatosak, mint a főváros, ez pedig elsősorban az igen jól megrajzolt, a korábbi kötetekből jól ismert főbb szereplőknek és néhány hasonlóképpen jól felépített új karakternek köszönhető, akik ezeket a helyszíneket belakják, megtöltik élettel. A sorozat másik erőssége itt is igen markánsan jelen van, sőt mondhatni, jóval nagyobb hangsúlyt kap a bűnügyi szálnál: az alaposan dokumentált történelmi háttér – amit a hiányzó részeknél a szerző visszafogottan és teljesen hitelesnek tűnő módon egészít ki a saját belátása vagy elképzelése alapján –, a szinte tudományos igényességű társadalomrajz, amely egy semmihez sem hasonlítható hangulatot kölcsönöz Sansom regényeinek. Bár korábban sem a bűnügyi szál volt a Shardlake-regények legkiemelkedőbb része, talán ebben a részben éreztem a leginkább, hogy a gyilkossági nyomozás szinte csak ürügy a szerző számára ahhoz, hogy az 1549 nyarán történteket minél olvasmányosabban, szórakoztatóbban tárhassa az olvasók elé.

A szerző korábbi regényei többségénél negatívumként róttam fel azt, hogy a történet néha túlírtnak, indokolatlanul elnyújtottnak tűnik, és bár ez a Hamis próféciák kapcsán is igaz, nehéz lenne azt mondani, hogy ez a terjedelem növekedésével egyenesen arányosan nőtt. Aki több regényét is olvasta Sansomnak, az valószínűleg ezzel már megbarátkozott – én legalábbis mindenképpen –, az aprólékos, naturalisztikus részleteket sem mellőző leírások, a tartalmas párbeszédek mind olyan jellemzői a stílusának, amik ezt a túlírtságot erősítik, de amik nélkül nehéz lenne elképzelni Matthew Shardlake ténykedéseit. C. J. Sansom a Hamis próféciákkal újból bebizonyította, hogy nemcsak képes tartani korábbi regényeinek színvonalát, hanem felül is tudja múlni önmagát – még úgy is, hogy időnként meghatározó szereplőitől kell megválnia, vagy ha kilép jól bejáratott helyszíneinek kereteiből. Ehhez minden bizonnyal hatalmas mennyiségű kutatómunkára van szükség, így valószínűleg nem véletlen, hogy míg a sorozat első kötetei egy-kétévente követték egymást, az utóbbi két kötet megírásához már négy év kellett. Afelől sincs kétségem, hogy egy esetleges folytatásnak legfeljebb a szerző életkora vagy egészségi állapota szabhat gátat, abban ugyanis biztos vagyok, hogy Sansom talál a Tudor-kor következő fél évszázadából – legyen az akár a katolikus I. Mária, akár az őt követő protestáns I. Erzsébet uralkodásának ideje – olyan jelentős történelmi eseményt, ami köré felépítve érdemes lesz Matthew Shardlake serjeantot egy újabb bűnügy felderítésének kihívása elé állítani.

Márton János
Forrás: olvasoterem.com

2019.06.21