Bányászati tröszt, erdőgazdaság igazgató, TSZ-elnökök, párt és tanácsi szervek vezető tisztségviselőinek rovott múltja tárul fel az olvasó előtt, és képet alkothat az ellenőrzési gyakorlatról a felsőbb pártapparátusban, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságban, valamint a rendőri és ügyészi munkában, s mindenhol világosan kirajzolódik az árnyoldal.

Először a hatalom természetéről olvashatunk elméleti fejtegetést, majd a konkrét ügyek boncolgatása következik. Átélhetjük az oknyomozó újságíró előtt tornyosuló akadályokat, a pártszervek elvárásait a sajtóban megjelentekkel szemben, valamint megismerhetjük az ügyek kirobbanásának forrásait, ami gyakran névtelen levélben történő feljelentés volt.

Az elkövetők életútját követve tipikus a pártba való belépés, mely megnyitotta az utat a gazdasági területeken történő vezető beosztás felé. Kevés kivétellel tipikus volt az alacsony iskolai végzettség is. Többször jó munka után „szállt el a káder”, és nyilvánította mindenhatónak magát, akinek a szava döntő, más véleményt nem tolerált. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem a szocializmus sajátja, hanem emberi tulajdonság: akinek túl sokáig van hatalom a kezében, nem egyszer személyiségtorzuláson megy át, tévedhetetlennek hiszi magát.

A kor számos vezetője teremtett rossz munkahelyi légkört, helyezte magát a törvényeken felül, és igen soknak volt a célja a személyes meggazdagodás. Ez a hozzáállás általános volt a szocialista rendszerben, de sajnos azóta sem példa nélkül való. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése számos kiskaput hagyott nyitva, sokan ezt kihasználva cselekedtek amorálisan; de gyakran ennél többről volt szó, akadt, aki kifejezetten a bűn útjára lépett. Sikkasztás, okirat hamisítás, adócsalás, a társadalmi tulajdon megkárosítása, munkatársak magáncélra történő igénybe vétele, javak eltulajdonítása – hogy a legfontosabbakat kiemeljem, de találkozunk a büntető eljárás folyamán tanúk megfélemlítésével és csalással is. Beszámolnak a szerkesztők fizikai atrocitásokról is (pl. TSZ-be kényszerítés). Az eljárások hosszadalmasak voltak, és előfordult indokolatlan megszüntetésük is.

A tárgyalt korban az anyagi haszonszerzés mindent felülírt. A vezetők alkoholizmusa, meg nem engedett szexuális kicsapongásai (munkatársak egzisztenciális függőségét kihasználó szexuális kényszerítés) vissza-visszatérő témák a kötetben. Lefelé taposás, felfelé hajbókolás: ez volt a vezetőréteg gyakorlata.

Elgondolkodtató Czinege Lajos egykori honvédelmi miniszternek korábbi Szolnok megyei pártvezetői tevékenységének látványos, de meg nem valósuló törekvése: még a budapesti monumentális Sztálin-szobrot megelőzve hatalmas szobrot állíttatni Szolnokon, ehhez korábbi államférfiúi szobrok anyagát felhasználva, és történelmi értékű épületeket feláldozva. Ez az „apróság” sok mindent elárul a szocialista rendszer vezetőiről.

Csiszár Antal