Így aztán katolikus vidékeken igyekeztek a késő délutáni órákra tenni az esküvői misét, hogy aztán onnan mindenki a vendéglőbe vagy a falusi kultúrház színháztermébe csődüljön, és megkezdődjék az evés-ivás. De hogy valami formát is adjanak az egésznek, az ünnep templom utáni részének a levezénylését is a vőfélyre bízták. Aki általában egy jó svádájú fiatalember volt, akinek a szervezete gyorsan fel tudta dolgozni az alkoholt. Mert a vőlegény mellett a vőfély volt az, aki talán a legtöbbet koccintott az este és az éjszaka folyamán. És persze beszélt is, rigmusokban kommentálva, előre jelezve a történteket. „Lakodalmi munkája” már a násznép gyülekezésekor megkezdődött, aztán jött az ültetés, majd pedig a fogások felkonferálása.

Irány a lakodalom, elöl mennek a násznagyok (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Egy 1826-os kiadású vőfélykönyvben 23 különféle ételsort jegyeztek le, de ha ettől eltekintünk, akkor általánosságban elmondhatjuk, hogy a vacsora húslevessel indult. Ami főhetett marhából, disznóból, baromfiból is, de szokásban volt, hogy nagyobb létszám esetén bizony marhát vágtak a nagy alkalomra. Második fogás a levesben főtt hús volt tormával, tormamártással. Ezután jött a lényeg, a töltött káposzta, rengeteg hússal bélelve. Régebben ezután a sokfelé baromfiból készült rizses hús került az asztalra. Majd elkövetkezett a becsinált, egy sűrű, gazdag levesféle ideje is. Aztán jött a hurka, meg a pacal, már ahol lehetőség volt rá. A végére maradtak a pecsenyék, meg a sütemények. A különféle kalácsok és bélesek, mert a torták csak a két világháború között tünedeznek fel. A pörköltek megjelenését az 1860-as évekre teszik, ekkorra a süteménykínálatot már a fánkok is színesítik. A pörkölthöz, pecsenyéhez ecetes uborkát vagy céklát ettek, köretnek a főtt krumplit, esetleg a galuskát/nokedlit preferálták. A lakodalmak itala a 20. század közepéig a bor volt, azt itták tisztán vagy fröccsben. A pálinka vacsora közben nem volt az asztalon, a sör csak a múlt század ötvenes éveiben vált általánossá.

Teszi a dolgát a násznagy a lakodalmas sátorban (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

A menyasszonytánc viszont legalább 200 esztendős vagy még régebbi „találmány”, igaz, egészen a 20. század második feléig egy inkább jelképes ajándékozásról szóló aktusról volt szó, amiből a vőlegény is sokszor kivette a részét, a násznép leányainak, asszonyainak megtáncoltatásával. Aztán már csak az éjféli pecsenye vagy valamilyen más húsétel (volt, ahol ekkor adták fel a káposztát) elfogyasztása volt hátra, aztán folytatódott a mulatság kivilágos kivirradtig.

Címlapkép: Kunffy Lajos tanulmánya (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu