Azt tudjuk, hogy II. Géza királyunk már német hospeseket hozott erre a területre, aztán a tatárok pusztítása után a magára találó király, IV. Béla 1251-ben szászokkal telepítette be a környéket. Késmárk végül három faluból lett várossá, közöttük Erzsébetfalván állt egy apácakolostor, ennek köveiből és helyén épült fel az első, még gótikus vár. Amelyet 1431-ben és 1441-ben is elfoglaltak a husziták, hogy aztán Mátyás kincstartója, Szapolyai Imre kiverje a marcona cseh és morva hadfiakat innen 1463-ban. Mátyás pedig ezért neki is adományozza a helyet, s az új úr azon nyomban építkezni is kezd Késmárkon. A gótika így szépen reneszánszba hajlik a városban, és a váron, a szabálytalan ötszög alakú erődítmény változatos formáin jól látszik, hogy majd 100 esztendeig tartottak itt az építkezések. A falakon futó reneszánsz pártázat, a belső udvar árkádjai, a homlokzatokat díszítő sgrafittók vélhetően Itáliából hozatott építőmesterek és kőfaragók munkái.

Romos bástya 1913-ban (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Az építkező Zápolyák után jönnek a Laskyak, hogy egy legendával járuljanak hozzá Késmárk híréhez. Eszerint 1565-ben Beáta asszony, Lasky Albert felesége ura engedélye nélkül nemes barátaival három napra a Magas-Tátrába, a Zöld tóhoz kirándult. Amikor pedig hazaértek, a féltékeny Albert a feleségét a vár egyik tornyába záratta, ahol két nyílás volt csak. Az egyiken kapta az ételt, a másikon pedig a magas hegyeket láthatta. Itt vezekelt hat esztendőt Beáta, a „fekete úrnő”, de itt is kísért ezért állítólag a mai napig. A szegény, gyenge nőkhöz ily kegyetlen Lasky Alberttől aztán 1579-ben (vagy 1583-ban) a dúsgazdag kereskedő, Thököly Sebestyén vette meg a reneszánsz várat, vagy inkább várkastélyt. Ezután a védelem helyett a kényelem került még inkább előtérbe Késmárkon. Itt született 1657-ben Thököly István Imre nevű fia, aki később nagy karriert futott be. Nem úgy az apa, aki benne volt nyakig a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért aztán Késmárkot átengedve a császáriaknak, az ostromlott Árva várában halt meg, miután Imre fiát Erdélybe menekítette.

Már csehszlovák fennhatóság alatt (Magyar Fotográfiai Múzeum CC BY-NC-ND)

A család letűnte után a várkastélyt még 1703-ban, jó pénzért a városka magisztrátusa veszi meg, és a várossal együtt 1741-ben és 1787-ben is tűzvész pusztítja el. A helyreállítások során pedig mindig fogynak az épületek, végül aztán 1931-ben regionális múzeumot rendeznek be abban, ami megmaradt. A fekete úrnő nyomában meg manapság az épületen belül éjszakai túrákat vezetnek, csak hát ékes szlovák nyelven, amin a világon talán csak errefelé értenek.

Címlapkép: A várkastély képeslapon (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu