Zboró, avagy Markovica építését valószínűleg még IV. Béla királyunk ösztönözte már csak azért is, mert Orda és Bajdar tatár csambuljai némi lengyel kitérő után innen északról, a Kárpátokon átkelve támadtak az országra. A Kamenica patak fölé magasodó 450 méteres sziklára talán Makó nevezetű vitéze, vagy egy svájci-francia szerencselovag, Bíberstein Ottó rakott várat, ami aztán 1364-ben már a Nagy Lajos udvarában igen csak ügyesen forgolódó Ónodi Czudar Péter kezén van, majd fiának halálával visszaszáll a királyra. 1471-ben aztán Mátyás a Rozgonyiaknak adományozza, de még előtte volt az errefelé magukat igen csak otthon érző husziták, no és az adományozás évében a lengyelek kezében is. Mert tényleg régi a két nép között a barátság, de azért a határ mentén előfordulhatott ez is, az is.

A vár romjai egy Kassán kiadott régi képeslapon (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

II. (Dobzse) Ulászló királyunk ugyan Lengyelországból érkezett, de 1512-ben mégis a magyar Tarczay famíliának adományozza Zborót. 1526-ban már Zápolya királyunk bírja, halála után pedig ellenlábasa, Ferdinánd került itt birtokba. Aki aztán 1548-ban hű emberének, Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitánynak adja. Serédy uram pedig szép reneszánsz palotát építtet a várába, és a falakat is megerősítteti. Özvegye, Méray Anna aztán hozományként visz mindent Balassa Andrással kötött házasságába. Utóbbitól veszi meg 1601-ben 16000 aranyért a családot kardjával, házasságaival és borkereskedelemmel is felemelő Rákóczi Zsigmond. A vár és az alá 1625-ben, Rákóczi Pál által építtetett reneszánsz kastély I. Rákóczi György fejedelem kedvenc pihenőhelye lesz, az itt született leveleit mindig a két sorban ültetett 100 hársfa alól keltezi. Itt veszi el feleségül I. Rákóczi Ferenc Zrínyi Ilonát 1666-ban, és itt is hal meg tíz év múlva. Így aztán Regéc és Munkács mellett itt is gyerekeskedik a későbbi vezérlő fejedelem. Aki György fiának nem véletlenül adja a Markovica hercege címet.

A Rákócziak zborói temploma (kalandlista.eu)

Thököly bukása után, 1684 októberében aztán ide is megérkeznek a császáriak, és rövid ostrom után le is rombolják az erősséget. Amely aztán a kastéllyal, a hársfákkal együtt Rákóczi Júlia révén előbb az Aspermontoké, majd az Erdődy családé lesz. A vár romos marad, a kastélyt pedig a Nagy Háború idején, 1914-ben az orosz offenzíva során érik komoly károk. És nem nyúlnak hozzá egészen az ötvenes évekig, amikor a csehszlovák hatóságok úgy döntenek, elbontatják. Egykori pompájára talán az épen maradt, valamikor mellette álló 17. századi templomból is következtethetünk.

Címlapkép: A kastély és a templom régi képeslapon (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu