207

Sörre bor?


kelta-bronz-csesze

Megint csak azok a titokzatos kelták! Mármint az a nép, amelyik keletről érkezett nyugatra, aztán a mai Franciaország területéről egyszer csak megindult keletre. Hogy a korai Rómát is elfoglalva eljusson egészen Kis-Ázsiáig, az ókori Görögországig. Ők hagyták itt nekünk a most tanulmányozandó bronz csészét is.

Bizony, a La Tène kultúra (a svájci település, a neuchâcteli tó iszapjában itt talált cölöpépítmény adta az elnevezést) emberéről van szó, amely Krisztus születése előtt vagy fél évezred időintervallumra meghatározta Európát. És az idők folyamán nagy mesterségbeli tudásra tett szert mind a bronz öntésében és finomabb megmunkálásában, mind pedig a fazekasságban. Ezt mutatja az óbudai Aquincum Múzeum jelenlegi nagy kiállítása is, ahol a csepeli szennyvíztisztító területén végzett ásatások anyagát mutatják be. A sziget északi csücskén feltárt temető sírjai, már amelyiket nem rabolták ki, olyan tárgyi kultúrát, kézművesipari fejlettséget mutatnak, ami az Ókori Kelet nagy kultúráival is felvenné a versenyt. És amit tetten lehet érni ezen a kicsiny, 4,5 centiméter magas és 9,5 centiméter széles csészén is.

Amely a Balatoni Múzeum szakembereinek a tárgyleírása szerint a badacsonytomaji bazaltbánya művelése (vagy az ott végzett ásatások) során került a felszínre, aztán pedig a keszthelyi múzeumba. A kora vaskorra (Krisztus születése előtt 190-től egészen az időszámításunk kezdetéig) datált csésze valószínűleg alkoholos italok, erjesztett sörök iddogálására szolgált. Erre űrtartalmából is következtetni lehet, no és abból is, hogy a tudomány (és a hagyomány) szerint az első szőlőtőkék a római légiókkal érkeztek erre a vidékre (is). A tárgyleírás szerint a mi csészénk Stillfried típusú. Stillfried egy kis település Alsó-Ausztriában, a magyar határhoz közel. Itt már 1874-ben végeztek régészeti kutatásokat, és találtak hasonló edényeket. A díszítése viszonylag egyszerű, mégis tetszetős. Az edény szája alatt körbefutó hármas pontsor ugyan mutat némi szabálytalanságot, de maga a forma hibátlannak mondható.

Hogy aztán egyedi darab volt-e a mi kis csészénk, vagy egy ismeretlen kelta fémműves központban lévő forma alapján több is készült belőle, azt nem lehet tudni. Talán éppen díszítésének viszonylagos egyszerűségéből ez utóbbira, a sorozatgyártásra következtethetünk. S mivel abban a korban minden bronzeszköz az alapanyagok lelőhelyeinek nagy távolsága (Alpok, Kis-Kárpátok) miatt meglehetősen értékesnek mondható volt, ezért a gazdája is nagy becsben tarthatta, gyermekeire hagyhatta, akik tovább használták. Így a római időkben még bor is kerülhetett bele.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.05.29