193

Tényleg minden, ami a zenéléshez kell

A Lángoló Gitárok a Musikmessén és a Prolight + Soundon járt

musikmesse

Régen minden jobb volt. A Musikmesse is, mondják sokan, bár én nem tudom, most voltam életemben először. Szóval engem inkább lenyűgözött a nagysága, a több csarnoknyi, több emeletnyi hangszerkiállító, színpad, meg egy csomó minden, ami a zenéléshez kell. És akkor még nem beszéltünk az ugyanitt zajló Prolight + Soundról, de erről majd később.

A Musikmessét szokás Európa legnagyobb zenei vásárának vagy kiállításának tekinteni. Ez még most is így van, pedig az évtizedek óta ide járók arról panaszkodtak, hogy hol vannak már azok az idők, amikor például Eric Clapton zenélgetett valamelyik standon. Igen, nem külön színpadon, hanem az őt támogató hangszeres cég standján próbálgatott gitárokat. Ilyen most nem volt, de voltak külön színpadok, ahol például Marco Mendoza basszusgitáros (Thin Lizzy, The Dead Daisies) tartott előadást, vagy éppen John „Rabbit” Bundrick, a Who egykori billentyűse sztorizgatott egyet, de olyanokkal is lehetett egy kis zenélés mellett beszélgetni, mint Mattihas Jabs a Scorpionsból, Ida Nielsen, aki Prince mellett játszott egykor, vagy Anika Nilsen dobos. Oké, ők nem a legnagyobb nevek, de azért mindegyikre megtelt a 3.0-ás csarnok körszínpada.

musikmesse

A Musikmessére egyébként én laikusként mentem ki. Mármint úgy értem, hogy nem zenélek, csak hallgatom. Azt hihetné az ember, és én is féltem ettől, hogy így nem képes lekötni a kiállítás. Hangszer hangszer hátán, néhány ugyan elég furán néz ki, de ennyi, ha nem játszanak rajta, nekem annyira nem izgalmas. De abban a két napban, amíg kint voltam, egyáltalán nem unatkoztam. Gyakorlatilag elvesztem a kiállítók között, ahol egy csomó helyen jammeltek random látogatók, szóval mindig belefuthatott az ember valamibe, ami érdekes volt, és nem csak a tárgyakat kellett nézni. Ráadásul ha valaki jegyet vett ide, akkor egy csomó frankfurti szórakozóhelyre bejuthatott ingyen vagy jelentős kedvezménnyel, szóval a kiállítás után mehetett a tényleges buli a városban, amit a szervezők Musikmesse Festivalnak neveztek el, a legnagyobb név pedig Gregory Porter volt rajta. Gyakorlatilag egyébként ilyenkor megtelik Frankfurt szinte összes valamirevaló szállása, szóval érdemes időben gondolkozni, ha valaki menni akar.

Szórakoztató volt ez így, főleg, ha az ember beleakadt olyan dolgokba, mint a The World Of Vintage Guitars kiállítás, ahol idén a Gibson Les Paul volt a fókuszban. Itt aztán leshette mindenki a Les Paulokat, korszakokra felosztva, és bemutatók is voltak a kiállítás mellett. Szintén a vintage-re fókuszált az audio show, ahol a régi hangzásokat mutatták be, itt is korszakokra bontva, és bár ide belépve olyan érzése volt az embernek, mintha egy műszaki bizományiba tévedett volna, azért itt is előjöhetett, hogy régen bezzeg tudtak jó hangfalakat gyártani, és a keverőpultok fejlesztését sem vitték túlzásba, csak ami kell a jól megszólaló színpadhoz, és ennyi.

musikmesse

És akkor visszatérve az elején említett minden jobb voltra: azért az egy idő után feltűnt, hogy sok az üres hely a csarnokokban, egyes részek le vannak kerítve, illetve hogy a nagy gyártók gyakorlatilag egy az egyben hiányoznak. Az első két nap, amíg ott voltam, tömeg sem nagyon volt, teljesen kényelmesen odaférhetett bárki a standokhoz, ami mellesleg sokkal jobb is így az egyszeri látogató szemszögéből. Viszont az emberhiány akkor lett nagyon feltűnő, amikor áttévedtem a Prolight + Soundra, ami a Messe kiállítóterületet elválasztó gyorsforgalmi út másik oldalán volt. (Megjegyzem, ingyenes helyi járat közlekedett a csarnokok között, ha valaki nem akart a mozgójárdák segítségével is kilométereket gyalogolni.)

A Prolight + Sound, nevéből is kikövetkeztethetően fényre és hangra fókuszáló szakmai vásáron nyüzsögtek az emberek. Például a Messe Frankfurt egyik terén felállított színpadok előtt úgy álltak a látogatók, mintha valami népszerű zenekar koncertjén lettek volna, közben pedig csak hangfalakat mutattak be különböző zenékkel, különböző effektekkel. De nem csak ez volt nagy szám, magukban a csarnokokban is tömegek mászkáltak, volt olyan kiállító, amelyik óránként tolt egy műsort a saját feldíszített színpadán, és erre mindig odagyűlt egy rakás ember, egy másik rakás ember meg kint rekedt. Pedig itt is csak a fények bemutatása volt a cél, amit egyébként esős dzsungel tematikával fűztek egybe, hogy azt is bebizonyítsák, mennyire vízálló, amit gyártanak.

musikmesse

Itt volt egyébként a legtöbb magyar kiállító is, merthogy ilyenek is vannak. Magán a Musikmessén csak az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó volt jelen, és ugyan ők is azt mondták, hogy ez már nem az a Musikmesse, de az ő részlegüket ez nem igazán érinti, meg úgy magát a klasszikus zenét sem, a visszaesés inkább a könnyűzenében tapasztalható. A kottakiadás viszont virágzik, csak azon a délelőttön, mikor ott jártam, egymásnak adták a kilincset például a távol-keleti partnerek, de szerintük a többi zeneműkiadó sem panaszkodhat. Egyébként pont emiatt úgy érzik, mindenképpen megéri ott lenni még ma is a Musikmessén.

musikmesse

A többi magyar kiállító a Prolight + Soundon volt, ahol a már említett nagy zaj és sok fény miatt nehezebb is kitűnni. Kiss Zsolt, a budapesti székhelyű Ledblade-től például elmondta, hogy amiatt állnak meg sokan a kis standjuk előtt, mert hatásosan, vizes környezetben prezentálták a ledes eszközeiket, ami kitűnő fotótéma is egyben.

musikmesse

A ballószögi székhelyű RGB Laser Systemnél már kérdeznem sem kellett a céget képviselő Vörös Róbertet, hogy mivel hívják fel magukra a figyelmet, mivel külön kis színpadjuk volt, ahol nem sok várakozás után minishow-val mutatták meg, hogy tudnak kirajzolni akár egy elefántot is a levegőbe lézerrel.

Mindkét kiállító hangsúlyozta, hogy mindenképpen fontos a megjelenés a Prolight + Soundon, annál is inkább, mivel leginkább külföldi partnerekkel dolgoznak szerte a világban. Annyira kifelé dolgoznak, hogy például egyiknek sincs magyar nyelvű honlapja, ahogy a kivételesen nem .com, hanem .hu domain név végződésű, fényvezérléssel foglalkozó, székesfehérvári PLS-nek sem, ahol Vass Sándor cégvezető elmondta, hogy ha egyszer elment egy cég a Prolight + Soundra, nem teheti meg, hogy többet nem megy vagy kihagy egy évet, bármilyen jól is ment az előző évben. A szakma azonnal elkezd pusmogni, hogy vajon miért nincs ott ez és ez a cég, mi lett velük, de már az is feltűnő, ha valaki egyik évben nagy standdal, következőben pedig kicsivel megy ki.

Szóval az van, hogy bármennyire is morognak az öregemberek, hogy régen jobb volt, ez még mindig jó, pláne a felfelé szálló Prolight + Sounddal, ahol rengeteg fiatal volt. Valószínűleg nem véletlen, hogy az eddig időben elcsúsztatott két kiállítást most egybe tették, keverve a látogatókat. Bónuszként ráadásul szombaton, amikor már egyik sem ment, volt egy Musikmesse Plaza, ahová bárki bemehetett ingyenesen, akár vásárolni is, sőt, ez volt a lényege. Ez nekem idén kimaradt, de legalább plusz egy ok, hogy jövőre is ott legyek, és megnézzem a beígért lemezbazárt is.

musikmesse

Dankó Gábor
Fotók: Messe Frankfurt GmbH, illetve a kiállítók oldalai
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.05.16