225

Megoldás kötekedő ember, harapós kutya ellen


fokosfej-balatoni-muzeum

Aztán ha ezt a Balatoni Múzeum által 3D-ben digitalizált fokost megnézzük, csak arra tudunk gondolni, hogy bizony ez valami ünnepi darab volt, „futóbetyárok”, ordas farkasok ellen aligha volt munkában.

Leginkább valamely idősödő parasztpolgár, tehetősebb gazda támaszkodhatott rá, mikor már megkoptak a sok munkában, járásban-kelésben a lábai. Pontosabban a térdízületei, mert ott szoktak a problémák jelentkezni a leghamarabb. Jó volt hát ez a díszfokos támasztéknak, de arra is, hogy valamely harapós kutyát, kötekedő embert terveitől visszatartson, elriasszon. Valószínűleg egy zalaszántói kovácsmester kalapálta ki jókedvében, maradék vasból a fokosfejet. Igaz, valamiért jó hosszú „köpüt”, a nyelet befogadó részt is készített neki. A nyolc centiméteres fokosfej így még szilárdabban helyezkedett el a valószínűleg somfából, annak is a hajtásából faragott nyélen. Ami akár lehetett díszes is, ha a gazdájának az állatok legeltetése mellett volt ideje a farigcsálásra.

Ennyi talán elég is lenne erről a jószágról, ha nem tudnánk, hogy a múzeum leírásában az is szerepel, hogy a fokosfej Dr. Sági Károly és French Miklós révén, Zalaszántóról került be a keszthelyi múzeumba. A várostól északra fekvő falu valamikor nemcsak az ott található buddhista sztúpáról volt híres, hanem Árpád-kori templomáról, no és a felette lévő várról, Tátikáról is. Sági Károly pedig, aki e fokosfejet a Balatoni Múzeumba elvitte, ekkoriban az intézmény igazgatója volt. A somogyi Fonó településen született, a veszprémi piaristáknál érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemre járt régészetet hallgatni. Az első feltárása a ságvári késő római temető volt, majd a Nemzeti Múzeum gyakornokaként Fenékpusztán ásott ki a földből egy V. századi temetőkápolnát. 1943-tól aztán az oroszokat próbálta megállítani a keleti fronton, hogy aztán 1944-ben doktori vizsgát téve 1945 és 1947 között az orosz fogság keserű kenyerét egye.

Sági Károly 1954-től került a Balatoni Múzeum kötelékébe, egy év múlva pedig a vezetőjének választották. S mivel az intézmény gyűjteménye 1945-ben szinte teljesen megsemmisült, hát Sági uram nagy lendülettel látott hozzá a múzeumi tárgyak gyarapításához. Régészként leginkább temetőfeltárásokon dolgozott, de összeszedte a város ’56-os dokumentumait is. Elméleti munkássága is jelentős volt, még Budapesten összeállította a Központi Régészeti Adattárat, majd már Keszthelyről részt vett a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat szerkesztésében. 1979-ben nyugdíjazták, de szakértőként tovább is dolgozott ásatásokon, eredményeit pedig publikálta. Hogy aztán mi volt a véleménye a most tárgyalt fokosról, azt nem lehet tudni. De arra biztos érdemesnek tartotta, hogy elhelyezze a múzeum gyűjteményében.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.05.14