Szabadhegyi Találkozások Sasvári Sándorral

Bári Edit írása

szabadhegyi-talalkozasok-sasvari-sandor

45. alkalommal került sor a Szabadhegyi Találkozások című rendezvénysorozat következő pódiumbeszélgetésére május 2-án a győri könyvtár József Attila Művelődési Házában. Az est állandó házigazdája, Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő vendége ezen a napon a Jászai Mari-díjas és EMeRTon-díjas színművész és énekes Sasvári Sándor volt.

Sasvári Sándor – vagy ahogy kollégái és barátai nevezik, Sasi – emblematikus képviselője a színpadi zenés műfajnak. 1957-ben született Budapesten, és zenei tehetségére már 4 éves korában felfigyeltek. A családtól nem állt távol a művészet, hiszen a kilenc nyelvet beszélő édesapa segédrendezőként barátságban állt olyan korabeli magyar színészóriásokkal, mint Latabár Kálmán, Tolnay Klári vagy Karády Katalin, az édesanya pedig a színművészetire járt. A família több tagja is foglalkozott zenével, a két lánytestvér szintén a zenei pályát választotta, így hát természetes, hogy Sándor az általános iskolai tanulmányait már zeneiskolában kezdte meg.

Katonaévei alatt a Honvéd Művészegyüttes énekese lett. Életének fordulópontja volt 1982, amikor megalakult a legendás Rock Színház, ahová Kerényi Miklós Gábor javaslatára jelentkezett, és szerepet kapott a Sztárcsinálók című rockoperában. Az igazi országos ismertséget az 1986-os év hozta meg számára: a Jézus Krisztus Szupersztár első magyarországi, sőt kelet-európai bemutatóján Jézust alakította. Ez a szerep saját bevallása szerint kihívás volt számára, nagyon sokat készült rá, 11 évig játszotta. Nem csoda hát, ha Sasvári Sándor neve hallatán sokunknak azonnal ez az alakítás jut eszünkbe. Sorra jöttek a külföldi és haza felkérések, rockoperák és musicalek főszerepei. A mai napig sokat foglalkoztatott művész felejthetetlen alakításait számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el.

A „Fradirajongó” zenész kedvenc hangszere a basszusgitár, amelyen autodidakta módon tanult meg zenélni. Tagja volt a híres Színészzenekarnak és a Színész Öttusa Válogatottnak is. Családjára – feleségére és két lányára – nagyon büszke, akik nemcsak az „istenadta” zenei tehetségben, de a lovak szeretetében is osztoznak vele. Ezek a csodálatos és okos állatok a művész életében legalább olyan fontos szerepet töltenek be, mint a színház. Ma már saját tenyésztésű lovai vannak, akikkel versenyekre indul, és több mint harminc éve aktív díjugrató versenyző.

Három győri színi direktor is felkérte vendégszereplésre, így csodálhattuk játékát és hangját a Grand Hotelben, az Egri csillagokban és a Mária Evangéliumában, valamint felejthetetlen koncertet adott a győriek nosztalgiával emlegetett Víziszínpadán. Jelenleg számos szerepben látható az ország több színpadán is (Az operaház fantomja, Mamma mia).

Sasvári Sándor szívesen mesélt magáról, tartalmas pályájáról, életútjáról – egy kis nosztalgiával – humorosan és őszintén. Jó volt hallgatni a mai elégedetlen világban egy olyan embert, egy olyan művészt, aki az útjába kerülő összes akadály ellenére és azokat leküzdve kiegyensúlyozott, elégedett, s mint ahogy mondta: „Így jó ez, ahogy van”.

Sasvári Sándornak még sok fantasztikus szerepet kívánunk, a győrieknek pedig azt, hogy itt is láthassuk őt ezekben a szerepekben!

Bári Edit
Fotók: Szabó Anikó (1-12. kép), Simonné Horváth Éva (13. kép)

2019.05.06