A 2005-ben megjelent Hide from the Sun után egy kis hullámvölgy következett az együttes életében, ezért fontos volt, hogy a következő lemez olyan legyen, amit rongyosra fognak hallgatni a rajongók. Ehhez a négy srác (Lauri Ylönen – ének; Eero Heinonen – basszusgitár, vokál; Pauli Rantasalmi – szólógitár; Aki Hakala – dob) összeállt egy profi producerrel, aki nem volt más, mint a sztár- és slágergyárosként elhíresült Desmond Child. És mindkét fél úgy gondolta, hogy a közös munka gyümölcsöző lesz. Miközben a 2008-ban megjelent lemez készült, a finn zenészek csak arra koncentráltak, hogy a Black Roses legyen az együttes történetének legjobb korongja.

Hogy ez mennyire sikerült nekik, azt döntse el mindenki maga. Az én ízlésemnek egy kicsit túlságosan elhajlottak a pop felé, így lett az alternatív, de erőteljes rockzenéből egy még mindig kicsit alteros soft rock. Hozzák ugyan a megszokottan magas színvonalat, de egy kicsit nyálasabbak, populárisabbak lettek. Ettől persze jobban emészthetőbb, sokkal szerethetőbb album került ki a kezeik közül, és nagyobb potenciális közönséggel számolhatott. A szokásos történet...

Lauri hangját hallgatva azonban most is libabőrös lesz az ember, aki továbbra is ügyesen püföli a dobokat; a két gitáros, Eero és Pauli pedig rendesen odateszi magát, ahogy megszokhattuk tőlük. Nekik köszönhetően maradt meg ez a vártnál jóval lágyabb zenei anyag rockzenének.

A kritikák jól fogadták a The Rasmus hetedik stúdióalbumát, mely 2008 szeptemberében került a boltokba, az együttes pedig lemezbemutató turnéra ment (Black Roses Tour), melynek egyik állomása Budapest volt, ahol 2009 februárjában nagy sikerű koncertet adtak. A korong sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a következő évben megjelent Best of The Rasmus 2001–2009 című válogatásalbumra négy szám is felkerült a Black Rosesról: a Livinʼ In A World Without You, a Ten Black Roses, a Ghost Of Love és a Justify. Persze egyik sem közelíti meg az én két kedvencemet, az October & Aprilt és az In the Shadowst (ez a két dal a The Rasmus-életmű két gyémántja), de mindegyik kiváló alkotás.

Ajánlom mindazoknak, akiknek elegük van a popból, de nem rajonganak a túlzottan kemény rockzenékért. Rasmus-rajongóknak pedig kötelező, hiszen a saját, egyedi hangzásvilág azért megmaradt. Aki pedig élőben is szeretné hallani őket – márpedig tudvalevő, hogy az élő zenének párja nincs –, ősszel megteheti. Az október 4-i, A38-as hajóra szervezett koncertre ugyan már minden jegy elkelt, de az október 18-i Budapest Music Center-beli koncertre még kapható.

tmoni

Forrás: ekultura.hu, wikipédia