Az első magyar kommunista hatalom alapvetően felforgatta a hagyományos világot: az addigi hatalmasok egyszerre üldözött páriákká váltak, de az uralmat bitorló szűk csoport paranoiás gyanakvása, szektássága nemcsak őket – senkit sem hagyott biztonságban. A Lenin által írt „Baloldaliság” – a kommunizmus gyermekbetegsége című kötet szelleme kíméletlenül érvényesült a bolsevik gyakorlatban.

Főhőseink – bár a korábbi világgal is szembekerültek – kritikus szemmel nézték az új hatalom vadhajtásait. Emberi sorsok bonyolódásait követhetjük nyomon a regényben: egy arisztokrata hölgyét, Antóniáét, kit saját osztálya kivet magából, valamint Gádor Oszkárét, aki könyvtárosként dolgozik. A regény olvasása közben feltárul a két főszereplő múltja, miképp vetül rájuk a gyilkosság gyanújának árnyéka? Szimbolikus jelentőségűvé válik Makovszky Emil kése – kiderül: ez a corpus delicti –, valamint egy előkerült füzet, mely vall a múltról.

Egy rejtélyes papgyilkosság indítja el az események folyamát, majd ismételt bűntények teszik fel találós kriminalisztikus kérdéseiket: kinek az érdeke? A másik cselekményszál az arisztokrata Makovszky Antónia és birtokának sorsa. Megszerzi-e a rokon meglovagolva a hatalom kisajátítási törekvését? Fogság, szerencsés szabadulás, hatalmi érdekek ütközőpontjába kerülés és rengeteg izgalom vonul végig a mesteri cselekményszövésen.

Emília a női egyenjogúság harcosa, de számos mozgalmárral találkoznak a főhősök, kezdve a társbérlő Lázártól Szántóig, sőt a regény végén Szamuely Tibor páncélvonatán utazva, magával a kíméletlen parancsnokkal is kapcsolatba kerülnek. A regényt olvasva mi sem jellemzi jobban a hatalmi játszmák keszekuszaságát, a cselekményvezetés bonyolultságát, hogy semmi sem az, aminek látszik. A segítő készség csak Vágner részéről őszinte, aki rajta kívül a bolsevik hatalmi gépezetben szerepel, mind érdekvezérelt, a moralitás számukra nem létezik.

A műben képet kapunk a tanácshatalom városi és vidéki pozíciójának eltéréseiről, a román támadásról, a Vörös Hadsereg megszervezéséről és a fellobogózott budapesti május elsejéről. Az író történelmi hitelességgel ábrázolja az utca emberének hangulatát: a hivatalos lelkesedés nem ér el az átlagemberekhez, lehajtott fejük egyáltalán nem osztja a kommunisták hurráoptimizmusát a közelgő világforradalomról és a ragyogó jövőről. A „Sarkaiból forgatjuk ki az egész világot” és az ehhez hasonló lózungok nem érnek el a tömegek szívéig és lelkéig.

A romantikát sem nélkülözi a cselekmény: utal a két főhős közti korábbi érzelmi szálakra, melyek átmenetileg lazulnak, de a könyv végére a kihűlőben lévő kapcsolat újra felmelegedni látszik. Természetesen a regény vége adja a gyilkosságok megoldásának kulcsát: két elkövető eltérő motivációi vezettek a három egyházi személy életének kioltásához. Innentől spoilerezünk!

Makovszky Emil esetében a papi erőszak által keletkezett negatív érzelem, Bánkyné esetében pedig szerelmi ajánlatának elutasítása vezetett a végzetes lépéshez. Szerencsés véletlen folytán Antónia és barátja, Gádor megmenekül a haláltól, Makovszky viszont golyó áldozata lesz.

Csiszár Antal