153

Gerlóczy Márton: Létra

tmoni könyvkritikája

gerloczy-marton-letra

A kortárs magyar írók közül egyik kedvencem Gerlóczy Márton. Hogy miért? A lázadó személyiségéért, a néha kegyetlen őszinteségéért, egyedi humoráért, eredetiségéért. Tetszik, hogy újra és újra meg tud újulni: soha nem tudom, milyen lesz a következő könyve, de azt biztosra vehetem, hogy más, mint az eddigiek. Ja, és a legfontosabb: tud írni!

Egy kritikában olvastam, hogy míg az Igazolt hiányzás az útkereséséről, a Létra annak megtalálásáról szól. Én azt remélem, hogy ez nem így van. Az általam ismert Gerlóczy-regények (Igazolt hiányzás, Váróterem, A Szabadok Testvérisége, A csemegepultos naplója, Check-in, Elvonókúra, Mikecs Anna: Altató) mind valamilyen szinten az útkeresésről szólnak. A Létra is. És szó sincs semmiféle megtalálásról – ha így lenne, az mérhetetlenül kiábrándító lenne –, csak újabb és újabb zsákutcákról, melyek meglehetősen realisztikusan mutatják be a mai magyar társadalom problémáit. Két közös dolog van ezekben a regényekben: az író mindent megfigyelő-meglátó, mindent feltérképező és mindenen átlátó szeme, valamint a humor.

A Létrának nincsen komoly cselekménye, inkább csak kiinduló helyzetnek nevezném: egy, a 30-as években eredetileg kuplerájnak épült, majd garzonházzá átalakított lepukkant, nyomorúságos épület a helyszín, ahol 26 négyzetméteres, normális életre alkalmatlan, kriptaszerű üregekben élnek emberek. Ide költözik be főhősünk, aki szeretné az egyetlen szobáját kétfelé osztani egy, a plafonra szerelt függönnyel, hogy külön dolgozószobája és hálószobája legyen. Csakhogy nincs létrája, ezért elindul a házban, hogy szerezzen egyet. És közben elmélkedik: megismerkedünk a megalázottakkal és megszomorítottakkal (vagy megnyomorítottakkal?): emberekkel, akiknek nincsenek lehetőségeik, akik nem kaptak az élettől esélyt, akik nyomorúságban, magányban és kilátástalanul élik szánalmas életüket. És a név nélküli fiatalember, akinek szemével látjuk őket – egy közülük…

Nagyjából ennyi a cselekmény, illetve a végén van egy nagyon ütős fordulat, amelyet nem árulok el; legyen miért elolvasni a könyvet. Történet helyett vannak elmélkedések az élet értelméről, és a már említett mindent látó szem megfigyelésein alapuló következtetések. Feltárul előttünk egy olyan világ, amit jobb lenne nem ismerni, de ez csak akkor lenne lehetséges, ha becsuknánk a szemünket és elfordítanánk a fejünket. De mivel ezt nem tesszük – hiszen akkor végig sem olvasnánk ezt a könyvet –, várjuk, hogy választ kapjunk Gerlóczy úrtól: van-e értelme az ilyen életnek? Egyértelmű válasz persze nem érkezik, helyette három alternatíva hangzik el az egyik legszokatlanabb szereplő, a csótány szájából, melyet a legtömörebben így foglalhatnánk össze: nem tudom, de nem is érdekel; talán, hiszen a remény hal meg utoljára; valamint nincs. Tessék választani! Én már választottam…

tmoni

2019.04.29