A Vakság főszereplője Samantha James pszichológus, aki a Typhlos elmegyógyintézet kiváló, sikeres munkatársa. Van egy barátja, Lucas, akivel boldog, meghitt párnak tűnnek, illetve a munkatársai között egy legjobb barátja, David, akire mindenben számíthat. Az önmagáról alkotott kép azonban korántsem ennyire tökéletes, már az elejétől fogva nem rejti véka alá, hogy szerinte csak abban különbözik a pácienseitől, hogy neki vannak kulcsai az irodákhoz. A nagyszerűen felépített és eljátszott imázs ellenére nagyon hamar rájöhet az olvasó, hogy Samnek mennyire igaza van. Már az elejétől fogva kezdenek kirajzolódni az önbecsülésével kapcsolatos problémák, ám minden akkor kezd igazán és megállíthatatlanul felszínre törni, amikor új páciens érkezik az elmegyógyintézetbe.

Hirtelen Richard lesz a legtitokzatosabb és legrettegettebb betege az intézménynek, akivel a terapeuták sem tudnak mit kezdeni. Mivel Sam az egyik legjobb pszichológus, és rendszerint ő szokta „megmenteni” kollégáit a problémás esetektől, így Richard is az ő kezeltje lesz. Az új páciensről senki sem tud semmit, csak pletykák keringenek róla, amelyek nem túl bizalomgerjesztőek. Mégis ő lesz az, aki kibillenti Samet a felszínen tökéletes, azonban már-már elviselhetetlen hétköznapjaiból, és szembesíti őt a problémáival. Az orvos-páciens írott és íratlan szabályait felrúgva a két szereplő már-már hatalmi harcba bonyolódva és manipulációktól sem visszakozva próbálja egymást a gyógyulás irányába tuszkolni.

A regény tulajdonképpen nem más, mint a pszichológusnő őrülettel és önmagával folytatott küzdelme, amelyben annyira mélyre kerül, hogy egyedül már nem is lenne képes kimászni belőle. Mivel a főszereplő Sam egyes szám első személyben meséli el a történéseket, az ő érzelmeinek tükrén keresztül, első sorból követhetjük ezt a küzdelmet. Brady regényében olyan mély problémákat érint, mint a függőségek, depresszió, bántalmazás, személyiségzavar, magány, stb. Annak ellenére, hogy kiválóan használja és mutatja be ezeket a problémákat, illetve az érzéseket, mindez számomra egy kissé felszínes maradt, az okára azonban nem sikerült rájönnöm. A végén a csattanó is kiszámítható volt, ami szintén elvett egy kicsit az izgalomból.

Mindent összevetve a Vakság egy nagyszerű pszichológiai regény az önismeretről és önbecsülésről, amelyben együtt izgulhatunk a főszereplővel, hogy a végére megtalálja önmagát és a kellő erőt, hogy újra normális életet élhessen. A beharangozóval ellentétben azonban a regény nem igazán nevezhető pszichothrillernek. A vonal tagadhatatlanul pszichológiai, ám nem tartalmaz sem annyi cselekményt, sem annyi izgalmat, mint amennyit a műfaj megkövetelne, inkább mondanám drámának.

Elekes Tünde
Forrás: olvasoterem.com