106

Hasonló a hasonlónak örül?


videki-falusi-parvalasztas

Az emberi életút utolsó napjairól, óráiról eleget hallva, a sorozatot vigyük vidámabb vizekre, nézzük hát meg, milyen is volt a vidéki, falusi párválasztás úgy száz esztendővel ezelőtt. Amely, mivel a válás különösen a katolikus vidékeken akkor még ismeretlen fogalom volt, egy életre eldönthette az ember sorsát.

Azt már az ókori rómaiak is mondogatták, hogy hasonló a hasonlónak örül, csak hát száz esztendővel ezelőtt ez a hasonlóság nem valamely zenekarok, telefonmárkák iránti rajongásban, hanem leginkább a társadalmi státuszban nyilvánult meg. Mert az esetek nagy többségében szankciókkal járt a rangon aluli nősülés, de az sem maradt társadalmi retorzió nélkül, ha egy tehetős gazda lánya egy szegény legényhez ment hozzá. Ezekben az esetekben mindig az alacsonyabb státuszúnak kellett megaláztatásokat elviselnie, ahogyan az a korszak szépirodalmában is jól megjelenik, gondoljunk csak mondjuk Németh László írásaira.

videki-falusi-parvalasztasBalra: itt is találhat olvasnivalót a témában (Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár CC BY-NC-ND), jobbra: a párválasztásról is esik szó a könyvben (ÓMI Városi Könyvtár Ózd CC BY-NC-ND)

Kétségtelen, hogy a két világháború közötti falu párválasztásában is döntő szerepe volt a szülőknek, közeli hozzátartozóknak. Nem volt szokatlan az sem, hogy a házasulandók nem is találkoztak korábban, úgy üttetett nyélbe a dolog a szülők és a rokonság közreműködésével. A cél minden esetben a házassággal létrejött család anyagi biztonságának megalapozása volt. Így gyakran előre megvitatták, pontosan meghatározták, hogy melyik házasulandó mivel érkezik a kapcsolatba. Az a szülő tudta a közmegegyezés szerint mondjuk jól férjhez adni a lányát, aki a kiválasztott vőlegénnyel legalább el tudta érni azt a társadalmi státuszt, amibe ő tartozott.

Természetesen a párválasztásnál a helyi szokások is közrejátszottak, de ezeknek is lehettek gazdasági alapjai. A falu központjában élő nagygazdák gyerekei nem választottak párt például a Felvég vagy az Alvég szegényei közül. A vallás kérdése leginkább úgy jelentkezett, hogy a katolikusok reverzálist kértek arra nézve, hogy a gyerekek közül mindenképpen lesz olyan, akit katolikus hitben nevelnek fel. Nagyon fontosak voltak a morális szempontok is. Mert ha gazdag volt is a vőlegény, de tudták róla, hogy akárcsak az apja, ő sem veti meg az italt és a pénzen vett szerelmet, nehezebben kapott hozzá hasonló státuszú menyasszonyt a falujában. Ezek után jöttek csak az úgymond esztétikai szempontok, a külcsín. Amiben megint csak gazdasági tényezőket, megfontolásokat találunk a háttérben.

videki-falusi-parvalasztasVasi Mári és Baka Jóska jegyesek (Völgységi Múzeum CC BY-NC-ND)

Mert bizony az erőteljes, szélesebb csípejű, kerek képű pirospozsgás lányok voltak a kelendőbbek. Akik nem betegesek, bírják a fizikai munkát, és egészséges gyerekeknek adnak majd életet. A falusi férfiideál is valami hasonló volt, számított természetesen a termet, de az erő is. És a sor legvégén kullogtak csak az érzelmi szempontok, a szerelem. Az a mondás járta, hogy idővel úgyis megszeretik egymást a fentiek alapján összeboronált párok. És ez többnyire meg is történt, máskor meg nem.

Címlapkép: Régi esküvő (Debreceni Művelődési Központ ©Minden jog fenntartva)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.04.26