A legilletékesebb idegenvezető, az alkotó (nem mellesleg antológiaközösségünk tagja) kísért el bennünket. Ő magát csupán fazekasnak titulálja, pedig művészi igényességgel megmunkált kerámiatárgyakkal, szobrokkal, falra akasztható csodákkal, grafikákkal ejti ámulatba látogatóit. Nagy mestere a fémtárgyak készítésének is. Szereti a zenét, kiválóan játszik tárogatón hallgatóinak gyönyörűségére.

Alkonyodott. Húsvét előtti hangulatban, kegyelemteljes perceket élhettünk át a Keresztútnál. Felettünk a vár falai a lebukó nap arany-vörös fényében tündököltek. Minden egyebet lassan sűrűsödő homály lepett el. Horváth György szavai imádságként hatottak ránk:

„Meghalt és feltámadt. Számomra vizsgatételt adott ezzel. Nekem is be kell teljesednem, meghalok érte, hogy feltámadjak. Utak találkozásánál vagyunk, és az új út a Keresztút. Kilenc hónapig készült, 6.480 óra imádságból. Megszületett. A Kereszt Krisztus. Ő az út, az igazság és az élet, s nekem ez öröm. De kié a Keresztút? Mindenkié. Mert mindenki szívére igényt tart az Isten.”

A Keresztút 14 stációoszlopa acélból és gránitból készült. Az acél itt nem az ércre utal – magyarázta a művész –, hanem mint a tűz terméke, a Szentlélek tüzét jelképezi. A gránit, e mélységi magmás kőzet Isten szeretetének mélységeit sugallja. Mindegyik oszlop három méter magas.

A felső részen az Égi Anyára emlékeztető „acélbimbó” látható, a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma. A bimbóban elhelyezett gránitból kifaragott szív Jézus szívének első dobbanását érzékelteti, a szeplőtlen fogantatásra utalva, vörös színe pedig a bárány vérére emlékeztet. A gránitszívből a bimbón keresztül kitörő acélkereszt a művész szerint – létra, melynek keresztszárába kapaszkodva feljuthatunk „végső lakhelyünkre”. Az egész kompozíció kézzelfoghatóan Isten szeretetét sugározza.

Az oszlopok alsó harmadában elhelyezett gránittáblákba az alkotó belegravírozta a szenvedéstörténetet. Minden állomás ünnepi feketében van, a képek vonalai pedig hófehérek, mintha minket ünnepelnének.

Az estétől reggelig tartó világítás különleges misztikus fényeivel „rásegít” a látványra, többletet ad a kompozíciónak: a földbe épített lámpák, megvilágítva az oszlopokat, a szíven egy könyv formáját rajzolják ki, a szentírásra utalva, a gránittáblák felett hajlított, csúcsban végződő fém pedig koronát vetít az oszlopra, szelíden jelezve Krisztus királyságát.

A Keresztút végén egy három méter magas, egyszerű, acélból kimunkált Krisztus-alak hirdeti: „Veletek vagyok mindenkor”. Ez azt jelenti, akkor is, ha feléje közeledünk, akkor is, ha megyünk valahova. Mögöttünk van, vigyázó tekintetével követi, segíti lépteinket – magyarázta az alkotó. E Keresztút acélból, gránitból és szeretetből épült. Végigjárva a hetvenöt méter távolságot, lehetőségünk van találkozni önmagunkkal is.

Bűvölten álltunk a feltámadó szélben, a közelgő sötétség misztikus homályában, a művészt hallgatva, és e remekmű monumentalitását, szépségét, modern technikai kivitelezését csodálva. Jószándékú emberek segítségével maga az alkotó építette, ahogy az útburkolatot is, amin végigmegyünk. Gondozza, tisztán tartja, sőt időnként felújítja.

Micsoda alázat, elkötelezettség, szeretet ez Isten iránt! Mekkora ajándék a városnak! Horváth Györgynek pedig – vallomása szerint – az a legnagyobb ajándék, hogy a Teremtő erőt adott megalkotásához és megépítéséhez. Óriási művészi teljesítmény ez! Feledhetetlen, lélekemelő élményt nyújt a Mindenki Keresztútja, mely teljes nagyszerűségét és szépségét főleg az esti kivilágításban tárja elénk.

Tanay Lajos pannonhalmi fotográfus fotósorozata ezt a megvilágított Keresztutat örökíti meg művészi színvonalon (13-20. kép).

Gaál András festőművész pannonhalmi kiállításáról itt írtunk.

Csáky Anna, a GYAK vezetője
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja (1-12. kép)

Fotógaléria: Mindenki Keresztútja – Látogatóban Horváth György remekművénél, Pannonhalmán

20 kép