638

Molnár Ferenc: Riviéra

Az Orlai Produkciós Iroda előadása a Vaskakas Bábszínházban

molnar-ferenc-riviera

Különleges eseménynek lehettek tanúi a győri színházszeretők április 12. és 14. között: három alkalommal játszották a győri Vaskakas Bábszínház nagyszínpadán Molnár Ferenc Riviéra című vígjátékát a Kossuth-díjas Benedek Miklós rendezésében. Az előadás az Orlai Produkciós Iroda, a Vaskakas Bábszínház és a FÜGE együttműködésében valósulhatott meg. Budapesten április 18-ától látható a darab a Belvárosi Színházban.

Molnár Ferenc (1878-1952) kétségkívül beírta magát mind a magyar, mind a nemzetközi színháztörténetbe. Nemzetközileg is az egyik legismertebb magyar írónak számít, Az ördög (1907), a Liliom (1909) és A testőr (1910) című színdarabjaival külföldön, többek között Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban is óriási elismertségre tett szert. Nyilvánvaló, hogy egy kivételes tehetséggel megáldott zseni volt, aki jobbnál jobb vígjátékokat is írt, amelyek nem az olcsó szórakoztatás eszköztárát használják, nem holmi csetlések és botlások jelentik a kacagtatás alapját, hanem egyrészt a verbális humor, másrészt a jellemkomikum is meghatározó szerepet játszik vígjátékaiban, harmadrészt kiváló dramaturgiai érzékkel is rendelkezett, negyedrészt ismerte a női-férfi kapcsolat számtalan oldalát. A végtelenségig lehetne a sort folytatni.

A Liliom, a Játék a kastélyban és az Üvegcipő című alkotásai szinte minden magyar színház repertoárján előbb vagy utóbb felbukkannak, de örömteli tény, hogy a teátrumok kezdik felfedezni és bemutatni kevésbé ismert darabjai közül azokat a gyöngyszemeket, amelyek a szélesebb közönség figyelmére is érdemesek.

Ilyen a Riviéra is, amelynek ősbemutatóját a bécsi Theater in der Josefstadtban tartották 1925. december 23-án, a neves osztrák színházi szakember, Max Reinhardt rendezésében. Az előadás érdekessége, hogy Lujza szerepét Darvas Lili, Molnár akkori kedvese, későbbi felesége játszotta. Magyarországon a következő évben mutatták be, az előadásról maga Karinthy Frigyes fogalmazott meg elismerő sorokat. Ennek ellenére nem vált az állandó Molnár-repertoár részévé, ritkán játszották.

Orlai Tibor Benedek Miklóst kérte fel, hogy állítson színpadra egy olyan vidámabb színdarabot, amely a századfordulón vagy a két világháború között keletkezett – kettejük közös választása végül a Riviérára esett. Az előadásban játszó színészek a darab kapcsán készült interjúkban egytől egyig kihangsúlyozták, hogy erről a korszakról és magáról Molnárról is mekkora tudással rendelkezik Benedek Miklós, mennyit mesélt, mennyi plusz információt kaptak tőle a próbák alatt. A rendező is kiemelte a vele készült tévés beszélgetésben, hogy ennek a korszaknak a nagy íróit és az irodalomtörténet által kevésbé nagyra tartott szerzőit is mennyire kedveli.

A vígjátéknak aposztrofált Riviéra valójában inkább egy keserédes komédia. A darab helyszíne egy áruház ruhaosztálya, ahol „Misch (Schruff Milán), a minden női szívet megdobogtató kereskedősegéd éjszakai kirakatrendezésre készül. A viaszbabák elegáns nagyestélyiket és szmokingokat kapnak, ez illik a dél-franciaországi Riviéra miliőjéhez. Munkáját és nyugalmát csak az zavarja meg, hogy Casella (Szabó Kimmel Tamás), az áruház Amerikát is megjárt, mérhetetlenül gazdag tulajdonosa, aki nem mellesleg Misch gyerekkori barátja, szemet vet szerelmére, a kesztyűosztályon dolgozó Lujzára (Kovács Patrícia). A sikertelen segéd és a sikeres multimilliomos konfliktusa feléled, amikor Casella magával hívja az elbűvölő szépségű lányt az igazi Riviérára…” A női főszereplő, Kovács Patrícia így fogalmazott: „Lujzának a szerelem és a jólét között kell döntenie. Létezik-e akkora szerelem, amiért érdemes kockáztatni a jövőjét? Képesek-e az érzelmek mindent felülírni? Erre keresi a választ a szerző”. Megjelenik a kor igazi kisembere is, Márton, alakítója Kardos Róbert. Misch két hölgyrajongóját Ullmann Mónika (váltója Péter Kata) és Ballér Bianka (váltója László Lili) játszották, Balla úr, a ruházati osztály vezetőjének szerepében pedig Vadász Gábort láthatta a győri közönség.

Persze nem Molnár Ferencről lenne szó, ha időnként nem dőltünk volna a nevetéstől, az annyira találó, továbbá napjainkban is végtelenül aktuális és humoros mondatai után. Ámde a történet nemcsak vígjátéki elemeket tartalmaz, hanem igen elgondolkodtató, mostanság is igaz és időszerű, anélkül persze, hogy a színrevitel bármiféle direkt aktualizálást hordozna magában. A Dévényi Rita által megálmodott látvány is az 1920-as éveket idézi, különösen a női szereplők ruháival. A díszlet a ruhaosztályt mutatja meg, külön tetszett, hogy a szekrények polcait és a rajtuk elhelyezett ruhákat is úgy festették fel.

Mitől is ne lenne aktuális a Riviéra, miközben olyan kérdéseket feszeget például, hogy a barátságnál fontosabbá válhat a haszonszerzés, akár erkölcsileg kritizálható módon, habár a törvény szerint nem is történt bűncselekmény, vagy, hogy az anyagi jólét fontosabbá válhat az igaz szerelemnél, mert mennyivel vonzóbb a hideg vacsora helyett a több fogásos meleg étkezés, mennyire rendeltetett az el, hogy pénz nélkül esélyünk sincs az igaz boldogságra.

Molnár Ferenc darabjainak másik titka, hogy kiváló színészek szükségeltetnek a szereplők megelevenítéséhez, életre keltéséhez. A Riviéra ezen előadása esetében ez maradéktalanul teljesült is. Schruff Milán kiválóan mutatta meg Misch legrosszabb napjának idegességét, és a történet megfelelő pontján bátorságát. Lujza szerepét mintha csak Kovács Patríciára írta volna a szerző. Szabó Kimmel Tamás nagyvilági férfit varázsolt elénk Casellaként, nem egysíkú, unalmas alaknak mutatva a milliárdost, hanem sok színét tárva a nézők elé. A győri publikumnak ezeken az estéken nem kellett csalódniuk, Molnár Ferenc kevésbé ismert vígjátéka is elvarázsolta a nézőtéren ülőket.

Ősze Mária

2019.04.23