453

Ifjú szívekben élek

A Teatro Társulat előadása a győri könyvtárban

teatro-tarsulat

Ady Endre halálának 100. évfordulójára országszerte számos rendezvénnyel – irodalmi és zenés estekkel, versenyekkel, pályázatokkal – emlékeznek meg. Az évfordulóhoz a győri könyvtár is kapcsolódott egy több részből álló programsorozattal, melynek második „felvonására” április 15-én került sor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében.

Fűzfa Balázs professzor úr emlékezetes márciusi előadása után ezúttal a Teatro Társulat négy művészének pódiumestjét láthattuk – az egyórás műsorban sűrített kivonatát élhettük át Ady életének. Kor- és emberrajz volt ez kamaraszínházi előadásban, a „nyakas magyar kálvinista” üstökös-szerű életpályájának mindennapjairól.

Peregtek a jelenetek előttünk, néhány egyszerű kellék – asztalok, székek, borospoharak vagy kávéscsészék, régi újságok – segítségével hol a zilahi iskolás környezetben, hol kávéházban, hol szerkesztőségben, hol kocsmaasztalnál érezhettük magunkat. A színészek is snittenként váltották szerepüket, néhány egyszerű ruhadarabbal vagy kiegészítővel frappánsan megoldották az átváltozást. Ady figuráját Lénárt László jelenítette meg; a bohém, hiperérzékeny, időnként indulatos, máskor magába hulló, néha fellelkesült, néha sértődött vagy az értetlenségtől szenvedő költő alakját hitelesen állította a közönség elé. A színészkollégák – Bor László, Pelsőczy László – pedig Ady életének fontos szereplőit testesítették meg, pályatársak és szerkesztők vagy – Stelly Zsófia segítségével – a nagy szerelme, Léda alakjában.

Nem hiányoztak természetesen a versek sem az előadásból. A Lédával a bálban, a Párisban járt az ősz vagy az Elbocsátó szép üzenet sorai szervesen épültek be a dramatizált életképekbe.

Az összeállítás szerencsésen küzdött meg az idő szorító tényezőjével. Természetesen egy órába nem férhet bele minden fontos mozzanat, melyet Ady életéről el akarhattak mondani, mégis kerek, egész képet közvetítettek nemcsak egy küzdelmes, önemésztő költői sorsról, de a 20. század elejének nyüzsgő, ellentmondásos légköréről is.

A közönség érzékeny és befogadó hallgatóságnak bizonyult: a vastaps ereje igaz visszajelzést adott a fellépő művészek számára is; a Teatro Társulat fogadtatása a győri könyvtárban maradéktalanul jó visszhangot váltott ki.

Fotók és összefoglaló: F. Sipos Bea

2019.04.18