Magyar királynék és nagyasszonyok 13.

Szilágyi Rita: A teljesítmény bűvöletében – Csiszár Antal könyvismertetője

szilagyi-rita-a-teljesitmeny-buvoleteben

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?”

Ebben a kötetben nem királynőkről, királynékról, sőt még csak nem is a politika nagyasszonyairól vagy művészekről, múzsákról van szó, hanem sportoló hölgyekről, akiknek – legalábbis a sportágak hőskorában – nem volt könnyű dolguk a férfiak uralta világban.

A történésznő, Szilágyi Rita felvázolja A teljesítmény bűvöletében címen megjelent könyvében a női sportolás elterjedésének nehézségeit. Ez teljes egészében elválaszthatatlan a tradicionális felfogás alapján a női nemmel szemben tanúsított fenntartásoktól, mely a lakás falai közé szorította volna a bibliai Éva utódait, s minden közéleti (tudományos, politikai, művészeti, stb.) tevékenységet a férfiak előjogának tekintett. A mozgásigény azonban nem csupán az „erősebb nemet”, de a hölgyeket is annak kielégítésére sarkallta, s szembeszállva minden nemű konvencióval, utat tört, dacolva a – tévesnek bizonyult – előítéletekkel (káros a nők egészségére, zülleszt, stb.). A ruházat – nők számára terhes – béklyói csak nagyon lassan hullottak le: egyre rövidebb szoknyák váltották fel a sokáig középkor világát idéző uszályokat, fűzőket, s mindazt, ami a mozgást körülményessé tette.

A sportnak mind az ókori Hellászban, mind a Római Birodalomban, valamint a történelem folyamán mindig felettébb nagy presztízse volt. A nők számára sokáig tiltott világ volt az olimpia, még nézőként is. Feljegyezték Kallipateira esetét, aki fia sikerének személyes tanúja akart lenni, s férfi ruhát öltve bement az olimpiai nézőtérre, de ott „elárulta magát”. A halálos ítélettől csupán családtagjai sportteljesítményére való tekintettel menekült meg… Görög földön a műveltség kritériuma az úszni tudás volt, Rómában ez kiegészült az olvasás követelményével. A középkorban az olimpiákra a feledés fátyla borult, s csupán 1896-ban került sor az olimpiai mozgalom újjáéledésére báró Pierre de Coubertinnek köszönhetően.

A könyv második része a konkrét sportágak kialakulásával, azok fejlődésével és magyar sportcsillagokkal foglalkozik. Megtudhatjuk például, hogy a vívás kultusza Magyarországon már III. Béla királyunk idejében elterjedt (lovagi tornák), de a sportvívás a XIX. századhoz kötődik. Olvashatunk jeles magyar női vívóinkról, Elek llonáról és Tarr Gizelláról.

A korcsolyázás mint helyváltoztatás különösen a hóval-jéggel gyakran ellátott térségekben dívott, majd a műjégpályák és a korcsolyák tökéletesedésével a nők számára is lehetőség nyílt művelésükre. Világbajnok korcsolyázónőinkről, Kronberger Liliről és Méray-Horváth Zsófiáról is olvashatunk.

Szó esik az atlétika reprezentánsairól is: az olimpiai bajnok magasugró Csák Ibolyáról és az olimpiai bajnok távolugró Gyarmati Olgáról. De nem maradnak ki a tornásznők (pl. Keleti Ágnes), az úszónők (Novák Erika, Novák Éva, Székely Éva, Szőke Kató, Gyenge Valéria) és az asztaliteniszezők sem (pl. Mednyánszky Mária, Sípos Anna).

Összefoglalva: akiket a női nem harcai, a sporttörténet vagy egyáltalán az érdekli, honnan hová jutottunk a sportjátékokban – minden bizonnyal haszonnal és élvezettel forgatja eme kötetet.

Csiszár Antal

2019.04.18