Az első évad a regénysorozat harmadik, nyolcadik és tizenkettedik részét veszi alapul, a Sötét visszhang pedig a harmadik évadhoz szolgált alapanyagként. Biztos vagyok benne, hogy a magyar olvasók közül is többen követik a tévésorozatot (Magyarországon a FOX tűzte műsorára), és kíváncsiak a regényekre.

A főszereplő Harry Bosch, az LAPD gyilkossági nyomozója, vietnámi veterán, egykori alagútpatkány. (Alagútpatkányoknak hívták azokat az amerikai katonákat, akik a vietnámi dzsungelben aláereszkedtek az alagútrendszerekbe, hogy felderítsék és bombákkal telerakják azokat.) Bosch meglehetősen öntörvényű, a saját módszereihez ragaszkodó, magányos farkas, de az igazságért szüntelenül harcoló típus. Éppen emiatt került az elitnek számító Rablási és Gyilkossági Osztályról a Hollywoodi Rendőrörs Gyilkossági Osztályára (ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy félreállították). Éppen hétvégén ügyeletes, amikor a Mulholland-gát közelében hullát találnak egy cső belsejében egy névtelen betelefonálónak köszönhetően. A körülmények azt sugallják, hogy az áldozat egy drogos, aki túladagolta magát, de Bosch szimata mást mond, ráadásul az elhunytban ráismer egy régi bajtársára, aki Vietnámban szintén alagútpatkányként szolgált. A bevett bürokratikus eljárásokra fittyet hányva Bosch nyomozni kezd, és rájön, hogy a csatornában talált holttestnek köze lehet egy pár hónappal korábbi, megoldatlan bankrabláshoz, amely ügyben az FBI vizsgálódott, mindeddig eredménytelenül.

Nem tudom a regényt anélkül méltatni, hogy valamilyen formában ne visszhangozzam James Lee Burke gondolatait, aki azt mondta a Sötét visszhangról, hogy „mérföldkő, amelynek jelentősége túlmutat saját magán”. Ha Connelly regényét az íratlan szabályok szerint valamilyen műfajba kell sorolni, akkor az a bűnügyi regény. Ez viszont szó szerint beskatulyázza a művet (és vele együtt a szerzőt is). Burke azt állítja, hogy a bűnügyi műveknek van egy „nem feltétlenül derogáló, viszont nem is túlzottan dicséretes felhangja”, főleg, ha szépirodalmi alkotásokkal, vagy ahogy Burke fogalmaz, az „irodalmi” fikcióval és a „metafizikai” költészettel állítjuk szembe. És milyen igaza van. Azon túl, hogy kapott egy Edgart (1992-ben a legjobb első regény kategóriában), és jelölték két másik olyan díjra, ahol szintén bűnügyi regényeket jutalmaznak, túl nagy figyelmet nem szenteltek neki. Pedig van néhány olyan jellemzője is, ami miatt – bűnügyi regényi mivoltán túl – méltatásra érdemes.

Például az, ahogyan a várost megeleveníti a könyv oldalain. Burke azt mondja, hogy úgy mutatja be Los Angelest, ahogyan James Ellroy teszi. A hasonlat nem helytelen, én mégis vitatkoznék ezzel, mert Ellroynál Los Angeles egy romlott és reménytelen hely, igazi Szodoma és Gomorra, míg Connellynél egy sokkalta reálisabb városképet véltem felfedezni, ahol az (utcai) erőszak, a korrupció és a bűnözés nem feltétlenül úr a város felett, csupán természetes velejárója egy metropolisznak. Inkább úgy éreztem, hogy Connelly úgy festi meg Los Angelest, mint Lawrence Block New Yorkot. Minden sorában érezni, hogy ismeri a várost, az utcákat és az utca emberét is. Tudja minden örömüket és bánatukat, s bár a regény erősen Boschra fókuszál, mégis, amikor Harry Bosch környezetéből valami mást is felvillant, akkor az élő és életszagú, nem pusztán mesterkélt díszlet.

Ugyancsak figyelemre méltó, ahogyan a karaktereit megrajzolta, elsősorban Boscht. A nyomozó nem éppen tipikus magányos farkas. A háborús múltjából és a jelenlegi munkájából fakadóan egyedülálló, de nem magába forduló és az embertársai iránt nem feltétlenül bizalmatlan. Keresi az emberi kapcsolatot, bizonyos fokig nyitott, de vannak olyan tulajdonságai, amelyek miatt hosszú távon egyedüllétre van ítélve. Ahogyan Bosch a könyvben megelevenedik, és ahogyan a karakterek egymással viselkednek, kommunikálnak és egymáshoz viszonyulnak, mind azt jelzik, hogy Connelly nagyon jó emberismerő. A jelenetek és a párbeszédek nem színpadiasak, egyetlen figura vagy epizód sem lóg ki a sorból; a regény nagyon jól felépített, a nyelvezete egyszerű, a lineáris cselekményvezetésnek köszönhetően pedig könnyen olvasható. A végére tartogatott csavar nem kiszámítható, az olvasó csak a nyomozóval egyszerre jön rá a rejtély megoldására.

Connelly eddig 22 regényt írt a Bosch-sorozathoz (a legutóbbi The Night Fire címmel 2019-ben jelent meg), de a nyomozó mellékszereplőként többször felbukkan a szerző egy másik szériájában is, ahol Bosch féltestvére, az ügyvéd Mickey Haller a főszereplő. Jó hír, hogy a Könyvmolyképző Kiadó további Bosch-köteteket tervez, szóval nem maradunk Harry Bosch nélkül.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com