A műhely részéről Magdics Erika könyvtárostanár (Győri Szolgáltatási SZC Krúdy Gyula Középiskolája) köszöntötte az előadóként körünkbe érkező Nényei Pált, aki középiskolai tanár és drámaíró. Azt hiszem, sokat elárul róla, hogy több diák kezében láthattam könyveit (Az Irodalom visszavág különböző köteteit), így a program végén jó kedélyű dedikálás következett.

A szerző népszerű könyvének leplezetlen célja, hogy emberközelségbe hozza az irodalmat a kamaszok számára. Talán ez a magyarázat arra, hogy a már három kötettel büszkélkedő mű – amelynek negyedik része várható – miért olyan kedvelt, sőt kapós, mondhatni menő. Talán kicsit hihetetlen, hogy négyszázötven oldalnyi irodalomtörténet élvezhető. Pedig így van, és ennek bizonyára többek között az az oka, hogy nem oktatni (pláne kioktatni) próbál, miközben nagyító alá vesz egy-egy művet, nem riaszt el, hanem közvetlen, érthető, humoros hangnemet, illetve olyan emberi nézőpontot választ, ami segíti az irodalmi alkotások megközelítését. Egyszerűen érthetővé teszi az érthetetlent. Valójában nem csak diákoknak szól, mert szerinte az irodalom nem tantárgy, hanem életbe vágó dolog. Pontosan az irodalom életszerűségét, így a mondanivaló örömét, erejét segít felfedezni és megszerezni.

Mindezt a szerző a helyszínen is bizonyítandó, három szerelmes vers vizsgálatával szemléltette. Az elsőként boncolgatott 2500 éves alkotás némi mitológiai háttérismeretet igényelt, de ennek tudatában ragyogóan felfejthetővé váltak az antik szöveg szálai. Alaphelyzete, hogy az ókori szerelmes férfi kétségbeesetten próbálja elérni imádottját, a kedves azonban, úgy tűnik, megközelíthetetlen marad. Ebből ered a költő fájdalmas átváltozásvágya, amely érdekes képeket szül: lenne tükör, hogy legalább ránézne szerelme, vagy saru, amit egész nap tapos. De vajon melyik lehet az elviselhetőbb, a tükör vagy a saru helyzete? Ezt a kérdést az előadó szavazásra bocsátotta, s a diákok, bár nehezen döntöttek, végül a többség a „tükörre” voksolt. Hamarosan meg is kaptuk a kamaszos érvelést: „Én nem leszek papucs!” S a vidám megjegyzésnek köszönhetően tovább oldódott a versértelmezéssel kapcsolatos esetleges diákos szorongásunk. Petőfi Fa leszek, ha… kezdetű nyolcsorosa már úgy tűnt, sokkal könnyebben befogadható. Nényei tanár úr azonban bebizonyította azt is, hogy érdemes a felszín alá mélyebben is lemerülnünk. A költő ez esetben is a szerelemben való egyesülésre vágyik, annak elérhetetlensége alakváltásokra kényszeríti, de „messzebbre” jut, mint ókori társa. Kénytelen belátni, hogy a kedves mindig egy lépéssel előtte jár, és mint a napsugár, megfoghatatlan, így végül reménytelen kétségbeesése feloldódik a megsemmisülés gondolatában. A versértelmezés kapcsán felmerült a kérdés: Hogyan kell/érdemes irodalmat olvasni? Milyen is a jó olvasás? Világossá vált, hogy az élmény megszerzéséhez nem kell vaskos kötetnek vagy veretes klasszikusnak lennie, elég nyolc sor is ahhoz, hogy a szöveg titkaival foglalkozzunk. Bár nem mindenki képes erre a vállalkozásra, és kell némi felkészültség is, de megéri a fáradságot, mert néha egyetlen sor felér egy kötetnyi regény kalandjával. Mi a haszna, értelme az ilyenfajta lassú, értelmező olvasásnak? Nem feltétlenül a szórakozásunkat, kikapcsolódásunkat szolgálja, a felfedezés izgalmán túl szembesít az élet dolgaival, tükröt tart elénk, s néha ugye nem árt, ha tükörbe nézünk.

Az óra utolsó harmadában egy manapság már nehezen értelmezhető, diákok által „utált” költő, Balassi szerelmes versének néhány sorát vizsgáltuk. A tanár úr bemutatta, hogyan kell jól olvasni a szöveget ahhoz, hogy a veretes XVI. századi képek beszélni kezdjenek, és olyan dolgokat áruljanak el, amelyek a felületes szemlélő számára láthatatlanok. Ez más irodalmi művekkel is így van, vagyis minden szöveg megteremti a maga olvasóját. Nekünk kell eldöntenünk, hogy akarunk-e olvasók lenni, akarunk-e a szöveg titkos világában kalandozni. Nényei Pál felfogásában mai szemmel is értelmezhetővé, érdekessé és értékessé váltak olyan költői sorok, amelyeket elérhetetlennek gondoltunk.

*

Miközben mi, felnőttek sokszor elbizonytalanodunk, hogy mit olvastassunk a gyerekkel, erőltessük-e ezt sok más szórakozási lehetőség mellett, megkapó Nényei Pál magabiztossága, ahogy a klasszikusokat tálalja. A rendhagyó óra után még nem engedtem el, hanem néhány kérdés erejéig tovább faggattam motivációjáról, tapasztalatairól, véleményéről.

Miért éppen szerelmes versekkel készült erre az órára? Van ennek valamilyen pedagógiai célzata?

A költészet komoly része szerelmi témájú, a lírai költemény születése kapcsolódik a szerelemélményhez. Be lehet mutatni azt, hogy a költészetnek van egy kortalan rétege. Ugyanakkor pedig a lírai művek elemzése talán a legidőigényesebb. Nagyon rövid a szöveg, így az ember azt hiszi, hogy akkor hamar túl van rajta, pedig a munka ezekkel a szövegekkel pont akkor kezdődik, amikor az ember már elolvasta őket. Én éppen ezt akartam bemutatni, hogy lássák azt, hogy az olvasáshoz valójában hogyan kell viszonyulni. Bár ezt a korosztályt már meglegyintette a szerelemérzés, így nyilván más haszna is van a dolognak.

Milyen visszajelzések érkeznek a könyveiről? Diákoktól kap-e kritikát?

Általában jó visszajelzéseket kapok, a diákok mindig nagyon jókat mondanak. Főleg annak örülök, amikor valaki eltalál az irodalomhoz egy-egy könyvem segítségével. Itt most nem én vagyok a fontos, hanem, hogy az emberek találkozzanak ezzel a világgal.

Milyen tapasztalata van a diákok irodalomhoz, olvasáshoz való viszonyáról? Úgy is kérdezhetném: menő dolog most az irodalom?

Azt gondolom, hogy a diákság ilyen szempontból tünethordozó. Általában van a társadalomban egy komoly lenézés és elutasítás az irodalommal mint művészettel kapcsolatban. Ennek egyébként megvan az oka, és meg is értem, hogy miért. A diákság olvasáskultúrájának hiányáról beszélünk. Vagyis amikor valaki hiányolja az olvasás, – ez durva lesz, de ezt elfogadom –, úgy gondolom, magából indul ki, elsősorban neki kellene olvasni, neki kellene irodalommal foglalkoznia, mert nagyon könnyű azt mondani, hogy nem olvas senki. Nem csak a diákoknak a dolga az olvasás. A felnőttek nagyon nagy része nem olvas irodalmat, és ez nem azt jelenti, hogy nem fogyaszt betűket, hanem ez a fajta értelmező, őszintén belemenős olvasás hiányzik, amiről ma szó volt.

Nem lehet, hogy mindez azért van így, mert változik a világ és változnak a műfajok? Tehát, hogy másra van igény? Modernebb műfajokra?

Biztos, hogy a digitális tartalmaknak az általánossá válásával most tényleg egy kicsit az analóg irányba fordul az ember, s pont a fiatalság figyelme is. Biztos, hogy trendforduló van. Itt az a kérdés, hogy milyen minőségű szövegek felé fordul az érdeklődés. Ebben én eléggé sarkos álláspontot képviselek, tehát én nagyon fontosnak tartom, hogyha van érdeklődés, akkor az találkozzon nagyon jó, nívós irodalmi művekkel.

Sokszor felmerül a tanárok, szülők fejében is, hogy mit olvastassunk. Van erre valami tanácsa?

Egyszerű. Azt olvastassuk, amit mi olvasunk, és tudunk róla beszélni őszintén és jól. Ne a sznobéria, ne a hagyományok mozgassanak! Ez nagyon komoly felelősség, hogy olyan témákat vigyek be az órára, ami az én szempontomból fontos. Központilag is lehet erről gondolkodni természetesen, csak még ennél fontosabbnak tartom a személyes példaadást.

Min dolgozik mostanában? Melyek a közeli tervei?

Az irodalom visszavág 4. kötetét már megígértem a kiadónak. Beszéltem Balassi Bálintról, akiről vagy száz oldalnyi fejezet szól a harmadik kötetben. Ez egy picit ahhoz hasonlít, amit Zrínyinél csináltam, csak itt egy – nevezzük így – népszerűsítő irodalomtörténetbe ágyazva olvasható. Nem tudom még, hogy lesz-e ebből külön kötet, mert sok mindenhez nem tudtam vagy nem volt lehetőségem úgy hozzáférni, vagy a könyv nem bírta el a hosszú anyagot. Na és persze egyéb teendőm is akad.

Zárásként az említett kötet előszavából idézek: „A szépirodalmi szövegeknek több értelmezendő rétege van, és minél több egyszerű, nem művészi igényű szöveget olvasunk, filmet nézünk, annál inkább eltompulunk. És ha túlságosan elkényelmesedünk, ha megszokjuk, hogy egy történet, egy szöveg nem szorul értelmezésre, könnyen kimaradunk valamiből.”

Ne hagyjuk hát műveletlenül, kihasználatlanul a bennünk rejlő lehetőségeket!

A rendhagyó irodalomórán a következő iskolák diákjai vettek részt:
- Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont
- Kazinczy Ferenc Gimnázium
- Győri Kovács Margit Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Iparművészeti Szakgimnázium és Szakközépiskola
- Győri Műszaki SZC Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
- Szabadhegyi Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium
- Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium
Győri Szolgáltatási SZC Krúdy Gyula Középiskolája

SzaSzi
Fotók: Pozsgai Krisztina

Fotógaléria: Amikor az irodalom visszavág… – Rendhagyó irodalomóra Nényei Pállal

10 kép

 

A könyvtár-pedagógiai műhelymunka korábbi programjai:
József Attila élete, szerelmei hagyományos könyvtári eszközökkel és adatbázis kereséssel
A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Gyermekkönyvtárának programjai
Ismerkedés az online katalógussal
Dokumentumismeret bemutatóóra
Bagoly mondja… vetélkedő 2018
Web 2.0-ás könyvtári alkalmazások, e-Hírharang, Inkscape plakáttervező program
Játékos könyvtári délután – Mátyás király szellemében
Fiókkönyvtár látogatás Ménfőcsanakon
Szirén workshop