174

Izgalmas akciófilm, némi extrával

Triple Frontier – filmkritika

triple-frontier

Egy pontosan átgondolt, szórakoztató, pörgős és iszonyatosan izgalmas, klasszikus akciófilmet csinált a Netflix, amelyben öt kiégett ex-katonából álló csapat – élükön Ben Affleckkel és Oscar Isaac-kel – kirabol egy dél amerikai drogbárót.

A Netflix évek óta vért izzadva próbálkozik, hogy olyan minőségű filmeket készítsen, mint sorozatokat, de látványosan nem jön össze nekik a dolog. Néha virítanak valamit, de alapvetően hiába az A-listás színészek és filmkészítők, többnyire mínuszos a mérlegük ebben a kategóriában. A Triple Frontier is egy filmstúdióban megbukott ötlet újbóli szárba szökkentése, ami náluk kapott esélyt a megvalósításra, és habár nincsen hatalmas visszhangja és vannak vérző pontjai a filmnek, alapvetően nagyon jó akciófilm lett, amit azért lehet iszonyatosan szeretni, mert egy percig sem akar annál többnek látszani, mint ami, és csak a jól ismert panelekkel játszik, azzal viszont profin. A rendező J.C. Chandor, aki az Egy durva év című filmet készítette pár éve, amivel be is bizonyította, hogy abszolút tehetséges, ráadásul nem csinált még túl sok mozit, viszont az már most látszik a munkásságán, hogy folyamatosan szeret új stílusokba és témákba belevágni.

A Triple Frontier rengeteg változtatáson ment keresztül, mire megszületett a végleges verzió, és Tom Hardy-tól kezdve egészen Leonardo DiCaprio-ig egy csomó név felmerült, de a végső felállás végül semmi hiányérzetet nem hagy a nézőkben. Ott van Ben Affleck, aztán a már jó pár éve hibázni képtelen és hihetetlenül felkapott Oscar Isaac, valamint Charlie Hunnam, aki a Kemény motorosok óta bizonyítani akar, Pedro Pascal, akit a Trónok harca és a Narcos óta imádunk, valamint Garett Hedlund a Tronból. Irgalmatlan jó csapat, pontosan olyan karakterekre és arcokra volt szükség, mint amit ők szállítani tudnak.

A sztori szerint ez az öt, speciális erőknél szolgált katona, akik nagyon jók a szakmájukban, összejönnek egy olyan akcióra, amelyben most nem a hazájuknak tesznek szívességet, hanem saját maguknak szeretnének akasztani némi pénzt. A terv rutinmunkának tűnik, ami nem katonai bevetés, hanem mezei rablás, amelyben nincs B-opció, nincs erősítés és nincs pöcsölés. Egy kokain kartell vezetőjének a házát kell kirabolni a dzsungelben, aztán szépen hazamenni, és élni boldogan. Ennyi volna a meló, aminek a kivitelezése lépésről lépésre úgy történik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, és ezzel az égvilágon nincsen semmi baj, mert annyi izgalmat ad, mint tíz akciófilm együttvéve. Totálisan idegőrlő, pedig tényleg csak annyi történik, hogy a jól ismert elemeket profin egymás mellé pakolták, és hozzáértően leforgatták. Jól van összerakva, látványosak a tájak, kemények a srácok, ésszerű a terv, hihető a kockázat, és szerethető az egészben, hogy nem akarja elhitetni a nézővel egy pillanatra sem, hogy ez valami eredeti ötlet. Pörgős klisék pontosan egymás után pakolva feszesen, tulajdonképpen ennyi történik. Na meg ennél egy kicsit több, mert mikor azt hinnénk, hogy túl vagyunk a sztorin, akkor látjuk, hogy a film fele még hátravan, ami egy kicsit más elbeszélés már, de még mindig izgalmas és ötletes is egyben.

Ha nem akarjuk túlagyalni a látottakat, és nem a hibákat keressük, akkor iszonyat nagy szívességet teszünk maguknak, mert tényleg az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb akcióját kapjuk, ami totál elvisz magával. Ettől függetlenül persze a vak is látja, hogy a vége egy picit felemás, hogy a drámaiság nem szorítja benne annyira a szíveket, és hogy zavaróan nincsenek kibontva a karakterek, akikben semmilyen szinten nem mélyülünk el, de valójában még egy mozijegy árába sem került az élmény, szóval mindenképpen megéri. Ráadásul, ami még iszonyat pozitív benne, hogy a film a második felében sem próbál papolni a barátság vagy a küldetés szentségéről, de azért elég direktbe gondolkodtatja el a nézőt a pénz fontosságán. Szereplőit nem magasztalja feleslegesen, és a vége felé már fárasztó lesz pár percre a folyamatos izgalom, de valójában így kell egy élvezetes akciófilmet elkészíteni, ahogy a Triple Frontier csinálja.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu

2019.04.12