Amy Harmon: Homokból és hamuból

Könyvkritika

amy-harmon-homokbol-es-hamubol

Amikor valaki háborús téma köré épített történetet ír, általában arra gondolunk, valahogy érintett benne ő vagy valamelyik őse, hozzátartozója. Ha ezek közül egyik lehetőség sem áll fenn, akkor az illetőnek különös vonzalma, szenvedélye, megérintettsége vezethet oda, hogy hitelesen próbáljon ábrázolni olyan eseményeket, karaktereket, amelyekkel nem találkozott közvetlenül.

Amy Harmon egy olyan szerző, aki ez utóbbi kategóriába tartozik. Saját elmondása szerint ugyanis már régóta érdekelte őt a második világháború, amikor egy véletlen úgy hozta, hogy egy, a témával kapcsolatos cikk nyomán egy történet kezdett kirajzolódni előtte. Így született meg a Homokból és hamuból című regénye.

Amikor a második világháború idején a németek megszállták Európa különböző országait, Olaszország egy ideig viszonylag biztonságosnak tűnt, azonban 1943-ban az ország nagy részébe beözönlöttek a németek, az olasz zsidó lakosságot pedig a kitelepítés és a megsemmisítés fenyegette. Ebben a szükséghelyzetben a katolikus egyház nem kis erőfeszítések és önveszély árán segített az életveszélybe került zsidókon, kolostorokban, magánlakásokban, föld alatt és föld felett titkos kapcsolatok hálózatán keresztül mentette őket a németek elől. Hogy milyen sikerrel, arról a történelmi feljegyzések hitelesen beszámolnak, de köztudott, hogy sok zsidó család és árva gyermek a katolikus egyház segítsége nélkül nem maradt volna életben. Eva Rosselli tehetős zsidó család gyermekeként boldogan töltötte gyermekkorát a csodálatos Firenzében. Már gyerekkorában megismerte Angelo Biancót, aki édesanyja halála után Amerikából Firenzébe költözött, hogy a nagyszüleivel éljen. A két gyermek barátsága idővel széttéphetetlen kötelékké alakul, amely később szerelemmé duzzad, de ennek a szerelemnek esélye sincs arra, hogy elnyerje létjogosultságát, mert közbelép a háború, és nem mellékesen Angelo katolikus papnak készül.

A történelmi események drámaiságát már nagyrészt ismerjük. Amy Harmon regénye egy kicsit más szemszögből világít rá ezekre, mivel az események nagy része a katolikus egyház központjában, Rómában zajlik, ettől kissé kényesebbé válik a kérdés, hogy milyen szerepet töltött be az egyház az olasz zsidókérdésben. Mint a legtöbb második világháborút feldolgozó írás, ez a regény is egy központi szál köré épül, ez pedig Eva és Angelo szerelme. Ezen keresztül történik minden a regényben, rajtuk keresztül látunk és tapasztalunk meg helyzeteket, eseményeket. Angelo ekkor már pap, Eva pedig a németek elől menekül, így útjaik hosszú idő után újra keresztezik egymást, és ők kénytelenek együttműködni azért, hogy másoknak is segíteni tudjanak. Amikor Evának sikerül elmenekülnie Firenzéből, és Angelo segítségével menedékre talál, úgy érzi, ő is felelős az övéiért, és minden figyelmeztetés ellenére vakmerően szinte a célkeresztbe áll. A lány okos, tehetséges és gyönyörű, ez idővel feltűnik a németeknek is, és a veszély kézzel fogható lesz. Angelo szelíd, mégis szenvedélyes férfi, aki testi fogyatékossága ellenére kiváló szervezőnek bizonyul, és minden erejével azon van, hogy minél több zsidót kimenekítsen a halál karmaiból. A szerző szép, emberi karakterekkel dolgozik, akik a saját vívódásaik és drámáik közepette szeretik egymást, miközben egyáltalán nem tökéletesek. A háború mindent megváltoztat, és máshová helyezi a hangsúlyt, ennek ellenére úgy tűnik, hogy a két fiatal valahogy összetartozik, azonban bekövetkezik az, amitől mindketten féltek, és az elkövetkező események feletti uralmat teljesen átveszi a háború. Vagy mégsem?

Amy Harmon New Yorkban született, a Wall Street Journal, az USA Today és a New York Times sikerszerzője, pályafutását újságíróként kezdte, a tudomány és technika terén is több kiemelkedő írással és díjazással büszkélkedhet. Már gyerekkora óta tudta, hogy írással akar foglalkozni, dalokat és különböző történeteket írt. Tizenhárom regény született a tollából, könyveit tizennyolc nyelvre fordították. A Homokból és hamuból olyan regénye, amelynek van egy belső hatása. Nem egyszerűen csak egy szerelmi történet, hanem egy élettel teli írás, amelyben az események folyama egyenletes, mégis izgalmas, és ugyanakkor valóságosnak tekinthető. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy van benne egy romantikus realizmus, és ez minden tekintetben mentes az erőlködéstől. Könyvének lapjain olykor meglehetősen mély, provokatív és egyetemes érvényű igazságokat fogalmaz meg, olyan szereplők szájából hangoztatva, akikkel könnyen tudunk azonosulni. Az olvasó nem egy mesterkélt művet tart a kezében, hanem egy olyan írást, amely bizonyára tükrözi az író személyiségét és hitvallását. A végkifejlet váratlan mivolta pedig arra enged következtetni, hogy a szerző elég jól ismeri a történetszövés izgalmas módját. A regény élvezetes, fordulatos, reménykeltő és felemelő. Mint minden hasonló jellegű sztorinak, ennek is az a rejtett szerepe, hogy megerősítsen abban, a remény az, amely az utolsó percben is velünk marad, akkor is, ha erről semmit sem sejtünk.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com

2019.04.09