168

Magyar királynék és nagyasszonyok 12.

Falvai Róbert: Habsburg főhercegnők – Csiszár Antal könyvismertetője

falvai-robert-habsburg-fohercegnok

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?

Az uralkodó nejének helyzete persze különleges. Ahogy a férjét, őt is megkoronázzák: a Szent Koronát vállához érintik, kifejezve azt az akaratot, hogy férjével osztozzon a kormányzás terhében. És voltak olyan hölgyeink is, akik saját jogon irányíthatták az országot – nem királynék, hanem királynők. Persze a királynék között is voltak, akik személyiségüknél fogva, képességeik alapján beleírták magukat a magyar történelembe. A tisztelt olvasó, aki nyilván tud olyan uralkodói feleségről, aki királynőként uralkodott, meglepődve fogja tapasztalni, hogy akadt olyan királyi hitves, akire az általános és középiskolai tankönyvek szerzői szinte figyelmet sem fordítanak, pedig meghatározó reformokat valósított meg. És persze olyanok is akadtak, akik a főúri pártok bábjaként a politikai sakktáblán ide-oda mozgatható figurák voltak – s nem ők adták a mattot.

Amennyiben azt vizsgáljuk, mennyire voltak – királynéi vagy királynői szerepükön túl – anyák és feleségek, olyan dolgokkal szembesülhetünk, amelyekkel minden mai lány és asszony: szerettek és szerették őket, megcsaltak és megcsalattak, érdekből házasodtak vagy szerelemből, édesanyák voltak vagy a gyermekáldástól megfosztottak. A tudomány és a művészetek terén is képesek voltak nagyot, örök érvényűt alkotni.

A kötetek olvasása sok érdekes dolog ismeretének birtokába juttatja mindazokat, akik időt és energiát áldoznak eme sorozattal közelebbi ismeretséget kötni: számtalan színes egyéniséget ismerhetnek meg.

Falvai Róbert Habsburg főhercegnők című könyve királyi szeretők és feleségek életébe enged bepillantást. Meglepő dolgokkal szembesülhet az olvasó, például megtudhatja, hogyan szerez társat Ferenc Józsefnek Schratt Katalin személyében felesége, Sisi. Megismerhetjük mind a császár, mind pedig a hölgy indítékait a kapcsolat létesítésében. Szembesülhetünk az udvari viszonyulás álságosságával, valamint a lány színészi karrierjének mozgatóival (a meglévő tehetségét kamatoztatni kétségtelenül uralkodói pártfogással sikerült). Ferenc József életében nem kizárólag ő volt a szerető, ismerünk olyat is, aki mintegy „lelépési pénzként” kétszázezret vehetett fel az államkincstárból. A szerető révén az uralkodó hitelesebb híreket kapott környezetéből, nemcsak az udvaroncok szűrt információi jutottak el hozzá, hanem megismerhette az igazat is: hogyan vélekednek róla az utca emberei.

Az is előfordult, hogy az uralkodó vagy örökös ragaszkodott a saját elképzeléseihez a házasságkötéssel kapcsolatban. Egy népszerűtlen, negatív tulajdonságokkal „megáldott”, uralkodásra aspiráns (Ferenc Ferdinánd) például heroikus küzdelmet vívott a Habsburg család fejével (császár), hogy rangon aluli házasságát engedélyezze. A famíliában akadt néhány „kakukkfióka” is, aki az udvari rangbeli kötöttségekből kilépett, de ez cím- és rangvesztéssel, valamint a családból való kitaszítással, sőt a Birodalom elhagyásával párosult, és természetesen vagyonjogi igényei is elvesztek. Ferenc Ferdinánd azonban a trón várományosaként elvileg nem léphetett erre az útra. Minden követ megmozgatott, még az annyira nem szeretett magyarok miniszterelnökének (aki akkor Széll Kálmán volt) közbenjárását is kérte. Fáradozásai végül eredménnyel jártak, de az volt az ára, hogy gyermekei nem léphettek a trónra, és nevet kellett változtatniuk (Habsburgból Hohenbergre). Így egy szerelmi házasságot és gyermekeit szerető szülőket ölt meg Gavrilo Princip boszniai szerb terrorista, az első világháborút formálisan kirobbantó szarajevói merénylet elkövetője.

Eredetileg Habsburg-Lotaringiai Rudolf lett volna a trón várományosa, de boldogtalan házasságából szeretőjével együtt a halálba menekült. Felesége, Stefánia belga királylány a zsarnok szülők helyett mintegy mentőövnek tekintette ezt a házasságot, de tragikusan tévedett, hiszen férje szeretetlensége, valamint állandó udvari konfliktusok mérgezték addig is megtépázott életét.

Ferenc Józsefnek egyik dédunokája és egyik unokája is Erzsébet névre hallgatott – ami akkoriban nem számított ritkaságnak. Dédunokája azok közé a kivételek közé tartozott, akinek rangon aluli házasságát pártfogolta a császár – talán azért, mert a lány előzőleg párjával együtt megszökött. Unokája egészen különlegesen elkényeztetett lány volt, aki kikötötte, hogy márpedig – ha törik, ha szakad – Windischgrätz herceghez megy feleségül, nem számított a leendő férj érzelme, sem jegyessége – mindezen keresztülgázolt. Az eredmény egy rossz házasság, de csúszott lejjebb is a lejtőn…

Meglepő fordulatokkal találkozhatunk az egyes élettörténetek során: hogyan pereli be a lány király apját, a rangon aluli feleség megaláztatásai (a királyi páholy megtagadása, fogadáson nem vonulhatnak be egymás oldalán, stb.), örökségét elherdáló hercegnő gyermekei éheznek, pedig ő maga szocialisztikus gondolatokat vall.

A bemutatott életek-sorsok mellett különleges háttéranyagok szemléltetik a technikai változásokat (pl. mozi), az új társadalmi osztály (munkásság) megjelenését, valamint a tudomány és a kultúra világát. Sajátos az a kor, melynek szereplőit bemutatja a könyv szerzője: a XIX. és a XX. század találkozása, a régmúlt hagyományai és a modernizálódó világ „ablakon kopogása” – mindez nyomon követhető a kötetben. Láthatjuk (vagy inkább elképzelhetjük) például, hogyan változik a női divat: megjelenik a melltartó, megmutatkoznak a női intim szférák, mint például a boka, és hasonló érdekességek.

A női főszereplőik sok esetben ellentétes vagy ellentmondásos karaktervonásokkal bírnak – ami nem meglepő, hiszen bármilyen magasan is állnak, ők is csak emberek. Nem ritka például a nép megvetése és lekezelése, mely ugyanakkor jótékonykodással, sőt sok esetben féktelen pazarlással járt.

Összegezve: nemcsak tanulságos történeteket és hiteles történelmi információkat találhatunk Falvai Róbert írásában, hanem sok-sok érdekességet is.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai
2. rész: Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai I-II., Falvai Róbert: Nő a magyar trónon
3. rész: Falvai Róbert: Az Anjou-királynék, Falvai Róbert: Habsburg-feleségek
4. rész: Falvai Róbert: Erdély híres asszonyai I-II.
5. rész: Falvai Róbert: Erzsébet királyné (Sisi), Falvai Róbert: A Hofburg dámái
6. rész: Falvai Róbert: Mária Terézia és kora, Szilágyi Rita: A politika forgatagában, Szilágyi Rita: Magyar múzsák

7. rész: Falvai Róbert: Utolsó királynénk, Zita, Szilágyi Rita: Nők iskolája
8. rész: Szilágyi Rita: Irodalmi „hölgyvilág”, Szilágyi Rita: Nők a szabadságharcban
9. rész: Szilágyi Rita: Thália szekerén, Szilágyi Rita: Toll és vonó
10. rész: Szilágyi Rita: Szent királylányok
11. rész: Szilágyi Rita: „Idegenbe szakadt” szentek; Szilágyi Rita: Ecset, agyag, fonal

2019.03.21