A Riadó Petőfi Sándor forradalmi dalai mellett 1848-49 leghatásosabb lázító költeménye volt. Külön röplapon is megjelent, s hamarosan a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá vált. A szerzőt a költemény miatt már január 18-án elfogták, és haditörvényszék elé állították. Windischgrätz azt javasolta, hogy ítéljék halálra, de végül február 1-jén hat évi vasban letöltendő várfogságra ítélték. Teleki József közbenjárása megenyhítette a herceget, és a kiszabott büntetés helyszínéül a budai várat jelölte ki, ahol alkalma volt a szótári munkálatait (A magyar nyelv szótára) folytatni. Budai fogsága május 21-ig tartott, midőn a magyar sereg a várat bevette és Czuczor is kiszabadult.

A szabadságharc leverése után, 1850. február 15-étől Haynau parancsára a büntetés letöltését folytatnia kellett. Először Pestre, március 8-án Budára, 28-án Bécsbe szállították, ahonnan április 10-én Kufsteinbe vitték. 1851. május 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult. Ettől kezdve szinte kizárólag nyelvtudománnyal foglalkozott, alig írt költeményeket, mert a szabadságharc leverése és saját bebörtönzése (844 nap) keserűvé és kiábrándulttá tette.

Tóth Dezső irodalomtörténész így írt a Riadóról: „Petőfi harci dalai mellett, de azokat megelőzve, az egész szabadságharc legélesebb, legszókimondóbb és legfenyegetőbb csatadala, nem pusztán harci riadó, de politikai is, Petőfire emlékeztető plebejus ingerületű, zsarnokellenes támadás is, amely meghaladta vagy legalábbis megelőzte a liberális eredetű forradalmiságot, a függetlenségi harcban tanúsított elvi következetességet. Maga Bajza, a Kossuth Hírlapja szerkesztője is sokallta merészségét s halogatva, csak Czuczor unszolására közölte 1848. dec. 21.-én, amikor Windischgrätz a főváros felé közeledett.”

tmoni

Forrás: Wikipédia