Nic Pizzolatto készítő hatalmas sikernek örvendett a Törvény nevében antológia sorozat első évadával, amelyben ugye kiderült, hogy Matthew McConaughey kiváló színész, és hogy a közönség már ki volt éhezve egy valódi HBO-minőségű, egy ügyet feldolgozó rendőrpáros történetére. Aztán jött a második évad, ami viszonylag keserű szájízt hagyott a nézőkben, és hamar feledésbe is merült. A harmadik évadot tehát hatalmas elvárások övezték, eléggé nagy volt a nyomás, ráadásul négy évet kellett várni a folytatásra, amelynek az első pár részében úgy tűnt, hogy Pizzolatto újra megtalálta a hangját, és megint idevágott egy nyomozópárost, akik térdig járnak egy white trash emberekből álló kisváros gondjaiban. A színészekről legalább százszor le kell írni, hogy hibátlan választás voltak, nem csak a kémia működött köztük, de a friss Oscar-díjas Mahershala Ali és a végtelenül hiteles Stephen Dorff között hibamentes volt a közmondásos kémia, éppen csak azt sajnálhattuk, hogy a hangsúly inkább Ali szerelmi életére volt helyezve, és a kedvesével való párosa kapta a több figyelmet.

A történet ráadásul három idősíkon játszódott, ami kicsit megdolgoztatta a nézőket, de jól éreztette, hogy az aktuális eset milyen hosszan kihat a szereplők életére. Először 1980-at írunk, amikor eltűnik két kisgyerek, akik után Roland és Wayne, azaz a két rendőr kezd el nyomozni a helyi iskola tanárnőjének (Carmen Ejogo) segítségével. A második idősík tíz évet ugrik előre az időben, ahol láthatjuk, hogy Wayne összejött a tanárnővel, aki könyvet ír az eltűnt gyerekek történetéből, és azt is megtudjuk, hogy az ügyet nem zárták le és éppen újranyitják. A harmadik idősík 2015, amelyben a szereplők már totálisan idősek, sőt van, amelyikük már nem is él, és itt válik világossá, hogy az eset még mindig nem lett megoldva, és az egyetlen, akit még mélyebben foglalkoztat a dolog, az az idős Wayne.

A rengeteg ugrálás kicsit megkavarja a nézőt, de így tudják láttatni, hogy milyen hosszan, milyen mélyen ivódott bele az ügy azoknak az életébe, akiknek ehhez köze volt. A történet klasszikus nyomozós, amelyben folyamatosan elviszik az ügyet mindenfelé, hogy jól összekeverjék a nézőt, így bizonytalankodhatunk, hogy szökésről van szó, pedofíliáról vagy éppen rablásról. Az évadnak viszont volt pár kézzelfogható megoldása és ötlete, melyek hibátlanul működtek. Az öregkori smink talán a valaha látott leghitelesebb, a színészekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de tényleg, eszméletlen élvezetes, amit műveltek a képernyőn. A humor abszolút nem dominál a sorozatban, de néha beszúrtak egy-egy poént, odaszólást, amik nem voltak erőltetettek, és a legjobbkor csattantak el, a legjobb hangsúllyal. Pár motívum is értékelhető volt, mint Roland nyomozó kapcsolata a megtört apával, vagy Wayne és a feleségének viszonya, akiket egyértelműen az ügy hozott össze, de félelmetes látni, hogy talán az is taszítja el egymástól kettőjüket, és hozza össze őket folyamatosan az évek alatt. A True Detective lassúságát pedig már megszokhattuk, másrészt jól is áll neki ez a stílus; kell a gondos, nem kapkodó felépítés, mert ebben a közegben amúgy sem lenne hiteles egyetlen túlpörgetett jelenet sem. A képek tényleg csodásak, és az atmoszférateremtés most is működik minden pillanatban, pár rész cliffhangere abszolút betalál, feszesen tartja a sztorit, és valódi izgalmat biztosít.

Iszonyatosan egyszerű sok jó jelzővel illetni a harmadik évadot, pedig ugyanilyen látványos az is, hogy mi nem működött, ami miatt nem egy közepes alkotást kaptunk, hanem valamit, ami egyik részről zseniális, máshonnan nézve viszont nevetséges. Az utolsó részben szerencsére minden kirakós darab a helyére kerül, és megtudja a néző, mi is történt, de nagyon rossz, ahogy ezt megoldották. (SPOILER) Aki látta, az pontosan tudja, hogy lazán visszagondolva, az ügyet valójában nem is a nyomozók oldották meg, hanem jött egy faszi, aki leült egy asztalhoz, és 10 percben elmesélte, hogy mi is történt. (SPOILER VÉGE) Teljesen elrontott megoldás, ami nagyjából leköpi az összes addigi részt. Ráadásul bármilyen bizonyítékra vagy nyomra bukkantak a rendőrök, azt a néző már egy résszel azelőtt tudhatta, plusz az utolsó képkockák és slusszpoén a sorozatban szintén arra volt kihegyezve, hogy erőszakosan kiszolgálja a puha-lelkű nézők igényét. Hiába néztük végig nyolc részen keresztül, hogy milyen módon próbálják megoldani az ügyet, és éreztük azt, hogy részévé válunk ennek a nyomasztó nyomozásnak, mert az utolsó részben totálisan elcseszték az örömünket azzal, hogy egy összecsapott végjátékot dobtak elénk. Bár már előtte is érezni lehetett pár résszel, hogy ez az évad sem lesz egy mennybemenetel, de azért zavaró ez mégis nagyon, mert közben meg rengeteg mindenből csillagos ötösre vizsgázott.

Mahershala Ali és Stephen Dorff alakítása miatt viszont még így is azt kell mondanunk rá, hogy kár lett volna kihagyni, viszont amennyiben lesz következő évad, újra ki kell facsarnia magából valami ösztönös varázslatot Pizzolattónak, és a többi részletet legalább ilyen szinten megoldania újra.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu