269

Akasztott ember kezemunkája


borotvatarto

A börtönben, már ha megfelelőek voltak a körülmények, az időmilliomos rabok igazi kis remekműveket barkácsoltak, farigcsáltak össze. Így készültek 1849-től azok a fából faragott láncbilincsek, és így készült a most 3D-ben vizsgálható borotvatartó is.

Mert az újkor elhozta a borotválkozás divatját is, amely ekkorra megszűnt az előkelő rétegek kiváltsága lenni. Borotválkozott hát mindenki, aki egy kicsit is adott magára, a torzonborz szakáll megmaradt a remetéknek, világtól elvonult embereknek, és azoknak, akik már képtelenek voltak arcuk szőrteleníttetésére. Még a civilizációtól távolabb élő pásztoremberek is nagy gondot fordítottak ábrázatuk ilyetén való ápolására, szőrtől való megtisztítására. Miközben természetesen szép bajuszt növesztettek, már ha elég erős volt az orruk alatt növő szőrzet. S ahogyan az értékes kést bőr tokban az övön viselték, úgy készültek el leginkább fából a szintén értékes borotvát tartó dobozok, legtöbbször igencsak gazdagon díszítve. Mert a pásztorembernek azért akadt ideje arra, hogy bicskája hegyével különböző növényi mintákat, virágokat rajzoljon, avagy egy lovas huszárt, vagy hasonló helyzetben lévő betyárt, de ezekről a dolgokról olvashattak egy korábbi cikkben.

A túrkevei Finta Múzeum borotvatartója nemcsak a tetejébe illesztett tükör miatt különleges, hanem azért is, mert nagy valószínűséggel egy a sorsára avagy ítéletére váró rab, egy mátrai betyár faragta. No nem egy Vidróczki Márton, aki szintén erre tanyázott az 1800-as évek második felében, hanem a felirat szerint Csekő Gergely, akit a mezőtúri városháza kirablása miatt akasztottak fel állítólag. A Csekő név a Balaton-felvidéken gyakori igazán, de nem valószínű, hogy az itteni kisnemesek közül került volna el valaki betyárnak a Mátrába, aztán meg fogolynak a kemény illavai börtönbe, fel a morva határhoz. Ahol a hajdani trinitárius kolostorban 1856-ban berendezett börtön első 1700 lakójából 850-en haltak meg helyben, csupa erőteljes férfiemberként érkezve. De Csekő Gergelynek az adatközlő szerint nem kellett megvárnia a hamar jelentkező betegségeket, őt két év fogság után, a városháza ügyében ártatlanul felakasztották.

Ami nem volt ritka abban az időben, meg aztán úgy is gondolkodhatott a tekintetes bíróság, hogy amúgy is van elég a rovásán ennek a mátrai betyárnak. Aki azért nem volt profi fafaragó, ez a borotvatartó díszítésén meg is látszik. De kihasználva a napfényes órákat, mégis csak elfarigcsálta az a darab tölgyfát, kialakította a fiókot, akkurátusan bekarcolta a szomorú, reményt vesztett feliratot, aztán az egyik szomorú napon meg elvitték az akasztófára.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.03.08