A szegedi születésű Huszka Jenő egyazon évben, 1896-ban fejezte be a jogi egyetemet és a Zeneakadémiát. A Vallás- és Közoktatási Minisztériumban helyezkedett el, de egy évre Párizsba költözött, ahol olyan jelentős zeneszerzők, mint Offenbach, Berlioz és Debussy gyakoroltak rá nagy hatást. Minisztériumi tisztviselősége mellett folyamatosan tevékenykedett zeneszerzőként is, állandó munkatársa a minisztériumi szobatársa, Martos Ferenc volt. Olyan nagy sikerű művek fűződnek a kettejük együttműködéséhez, mint a Bob herceg, a Gül baba, vagy épp a Lili bárónő.

Huszka már az I. világháború éveiben elkészítette a Lili bárónőt. Az alkotási folyamat során azonban nagy nehézséget jelentett, hogy Martos időközben Svájcba emigrált, így a sűrű levélváltások ellenére Huszka csak lassan tudott haladni a komponálással, végül két éven át készült az operett.

A premier előtt Huszka így nyilatkozott művéről: „A szövegkönyv talán a legjobb azok közül, amiket Martos eddig írt. Elmés, mulatságos, előkelő: a legfinomabb vígjátéki tónusban megírva, és ami fő, mindvégig érdekes. Nagy szerepe van benne a lírának is; igazi melegség árad belőle, amilyen csak igazi költő lelkéből fakadhat. Ez a szöveg valóban inspirálja a zeneszerzőt, és így élvezetes munka várt rám, amikor az operett megzenésítésére vállalkoztam.” A történetben szerepel egy elszegényedett gróf, aki hirtelen ötlettől vezérelve komornyiknak adja ki magát, egy újgazdag báró a lányával, egy sértett színésznő, egy kissé ütődött vőlegényjelölt, mindez áradó melódiákkal fűszerezve, olyan napjainkig közismert dallamokkal, mint a Tündérkirálynő, légy a párom címmel ismert andalító keringő, vagy a Gyere, csókolj meg szaporán, tubicám szubrett-táncoskomikus duett.

A bemutatóra a Faludi Jenő vezette Városi Színházban került sor, a szereplők kiválasztása során Huszka kívánságait is figyelembe vették. A címszerepet Péchy Erzsi (1888-1933), Illésházyt Galetta Ferenc (1899-1974), Clarisse-t Vígh Manci (1896-1971), Frédit Sarkadi Aladár (1874-1949) játszotta az ősbemutatón, vezényelt Stephanidesz Károly (1871-1964), az előadást Stoll Károly (1864-1922) rendezte. A komponista a Lilit alakító Péchyről ezt nyilatkozta: „Az ő gyönyörű megjelenése, szép hangja és immár teljes pompájában kibontakozó nagy tehetsége egyik főerőssége az előadásnak”.

Az operett óriási sikert aratott, a közönség és a kritika egyaránt lelkesedéssel fogadta a Huszka-Martos duó legújabb darabját. A bemutatót követően a Színházi Életben a következő írás jelent meg: „Huszka Jenő… friss, üde, hangulatos muzsikát írt. Csupa melegség és graciozitás ez a muzsika, és a Lili bárónő partitúrája olyan gazdag ötletekben, hogy más zeneszerző három operettet is csinálhatott volna”. Huszka a siker titkát – szerényen – szerzőtársának tulajdonította: „Ez a darab társadalmi szatíra volt; Martos azonban hitt az operettben és értette a mesterségét; a háborús újgazdagok, a felkapaszkodott törtetők kigúnyolása mellett egyetlen percre sem feledkezett meg a műfaj elengedhetetlen kellékéről, a líráról”.

A nagy sikert még a történelem viharos változásai sem tudták megakadályozni, a Lili bárónőt ugyanis egyaránt játszották a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején, valamint Horthy Miklós bevonulását követően is. Maga Huszka így emlékezett: „A Lili bárónőnek még a történelmi sorsfordulatok sem tudtak ártani, a tomboló siker szinte megállíthatatlan volt: a darab a Városi Színházban száz, és az azt követő szezonban, a Blaha Lujza Színházban újabb száz előadást ért meg…, eljutott külföldre is…” Egészen napjainkig az egyik legnépszerűbb Huszka-operettnek számít.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: László Ferenc: Lili bárónő; Winkler Gábor: Operett 1. kötet; Magyar színháztörténet 1873-1920.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.