142

A győri politikai vezető réteg 1945-1956 között

Varga Balázs kötetbemutatója a győri könyvtárban

toth-peter-varga-balazs

Március 5-én a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében Varga Balázs szociológus (a képen jobbra), a SZE egyetemi docensének könyvbemutatóját tekinthették meg az érdeklődők, ahol A győri politikai vezető réteg 1945-1956 között című kötet szerzőjének beszélgetőpartnere Tóth Péter szociológus, a SZE egyetemi docense volt (a képen balra).

1945 korszakhatár a magyar, de a világtörténelemben is. A német csapatok innen való kiűzése új helyzetet teremtett hazánkban, s így Győr városában is. A megelőző korszak és a negyvenöttől ötvenhatig terjedő időszak több részperiódusra oszlik, fokozott alkalmazkodást követelve az itt élőktől, és átrendezéseket okozva a hatalmi garnitúrában.

Az ország nagy utat tett meg politikai hatalmi szempontból. 1944. október – 1945. március győri viszonylatban is a Szálasi-diktatúra jegyében zajlott, hogy egy népi demokratikusnak mondott szakasz bolsevista pártállamba torkolljon, s a totális diktatúra durvább és enyhébb változata nyomja rá a bélyegét a tárgyalt időszakra. Némi enyhülést hoz Sztálin halála, Nagy Imre kormányra kerülése, hogy átmenetileg ismét Rákosi kerekedjen felül, de regnálása már „pünkösdi királyságnak” bizonyuljon, és hamarosan kitör a forradalom.

Varga Balázs kötetében számos politikus útját lehet nyomon követni, akadtak olyanok is, akiknek tevékenysége több – a fentebb jelzett időszakokra is – kiterjedt. Udvaros István polgármester orosz nyelvtudása révén lehetett néhány hónapig a város első embere, mert ő tudott kommunikálni a szovjet hatósággal; Borbély Endre főispán, ügyvéd; Malasits Géza országgyűlési képviselő mellett szóba került Farnady Ernő, Lombos Ferenc, Horváth Ede és mások személye is.

Az új vezetőgárda kiválasztásánál nem az iskolázottság, hanem a kommunistákhoz való lojalitás játszott szerepet. Már a koalíciós időszakban is egyértelműen érvényesültek a kommunista hatalmi törekvések, a partnerpártok támadása, 1948-ban a Szociáldemokrata Párt önállóságát megszüntették, és beolvasztották az MDP-nek nevezett kommunista alakulatba. A pártállami szisztémában az országgyűlés elvesztette jelentőségét: egyszerű szavazógéppé vált, csupán néhány napig ülésezett, s a köztes időszakban törvényerejű rendeletek sora született. A nők a politikában feltűnően alulreprezentáltak voltak, intellektuális szintjük sok kívánnivalót hagyott maga után (a férfiaké is), ami a pártjellemzésekből is egyértelműen kiviláglik.

Akadtak olyan vezetők, akik bár nem szereztek magasabb végzettséget, de fel tudtak nőni a feladatukhoz. Győri viszonylatban Horváth Edét lehet pozitív példaként felhozni, aki a Vagongyárat – évtizedekig tartó – vezérigazgatása alatt felvirágoztatta. Közte és Lombos Ferenc között hatalmi konfliktus adódott, mely kapcsolatukra nyilván kihathatott (Horváth Ede a Központi Bizottság tagja volt – véleményem szerint ez nagyban erősítette pozícióját).

A káderpolitika számos érdekességet is rejtett: ki miért került pozícióba, miért váltották le, hányszor helyezték ide-oda, városról városra, láthatólag azért, hogy a településhez való szorosabb kötődést megelőzzék. 1956-ot követően gyakran került vissza politikus a már korábbi állomáshelyére, mert helyismerete alkalmasabbá tette a rendteremtésre. Egyes esetekben a hatalom figyelmét nem kerülték el a disszidensek: ügynökök utaztak ki, megkísérelve a visszacsalogatásukat – sikertelenül.

A könyvismertetőt több hozzászólás egészítette ki, kiemelve, hogy 1945 megítélése ellentmondásos. Mindenesetre A győri politikai vezető réteg 1945-1956 között kötete gazdag ismeretanyaggal járul hozzá a történelem elmélyültebb tanulmányozásához.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2019.03.07