Mert mondjuk nehéz elképzelni vagy elhinni, hogy az egész napi fáradságos, erős izzadással járó munka után az emberek csak úgy, ahogy voltak, beleszédültek az ágyba. Ezzel szemben a fürdésnek, tisztálkodásnak évezredes történelme van. Jellemző módon a melegebb klímájú ókori államokban létesítették az első, több ember által is használt fürdőket. Amik aztán idővel nem csak a tisztálkodást szolgálták, hanem ennél jóval szélesebb körű szolgáltatásokat nyújtottak. És itt nem csak a testi örömökre gondolhatunk, hanem a pihenésre, a test masszázzsal való felfrissítésére, étkezésekre, üzleti, politikai megbeszélések folytatására is jók voltak ezek a nagy alapterületű létesítmények.

Mosdás fadézsa vizében egy hadihajón (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum © Minden jog fenntartva)

Amik aztán, gondolva itt Rómára elsősorban, túlélték a nagy birodalmakat, mert az emberek azt sosem felejtették el, hogy mi a jó. Tudjuk, Nagy Károly a meleg vizes források miatt is tette meg Aachent birodalma fővárosává, a 13. századi Párizsban pedig 32 fürdőház működött, igaz, az egyház dörgedelmei ellenére ezekben is jelen volt a prostitúció. Arról is sokat lehet olvasni, hogy a nagy pestisjárványok, no és a szifilisz térhódítása alapjaiban rengette meg ezt a fürdőkultúrát, és a 16. századra eljutottak odáig, hogy eme betegségek pusztításáért a fürdőket okolták. De mindez még nem jelentette azt, hogy a fizikai munkát végző emberek, mondjuk a földművesek egyáltalán ne tisztálkodtak volna.

Egy igényesen kivitelezett mosdó Perczel tábornok otthonából (Völgységi Múzeum CC BY-NC-ND)

A középkori higiénia hiánya után a WC használatát és a fürdőszobát a városokba az ipari forradalom és a polgárosodás hozta el, a 20. század elejére pedig már kialakult a heti egy fürdésről és a reggeli és esti mosakodásról szóló gyakorlat. Mosdószekrény vagy asztal lavórral minden háztartásban előfordult, falun is, csak ott azért nem annyira kifinomult, mondjuk szecessziós vonalvezetésű formában. A frissítő, reggeli mosakodások sokszor akár a kútnál is történhettek, a meleg víz az esti tisztálkodásnál volt a szappannal együtt a zsíroldásra, az izzadtság miatt bevetve. Az egész testet érintő fürdésre nyáron ott voltak a természetes vizek, hideg időben pedig a konyhába beállított fadézsák, később bádogkádak, amiket aztán a nagymosásnál is jól lehetett használni.

Csappal, tükörrel, törülkötő tartóval felszerelt mosdó (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Fürdőszobát falun a két világháború között a jegyzőnél vagy a plébánosnál lehetett esetleg találni, de a hatvanas évektől elterjedő „kádárkockákban”, a máig a falvak képét meghatározó családi házakba már többnyire beletervezték legalább a helyét. Hogy aztán a kútvizet „hidroforral” a házba juttatva, fatüzeléses tartályban vagy villanybojlerrel felmelegítve, be is üzemeljék ezeket. Hogy aztán sokan ezután is megmaradtak a heti egy „nagy” fürdésnél, az mondhatni általános volt még sokáig. Viszont a nagy piszkolódással, izzadtsággal járó munkák után mindig adott volt már a kényelmes, komfortos fürdési lehetőség.

Címlapkép: Eladó lavórok és mosdóállványok az orosházi Vasedényből (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu