De ne szaladjunk ennyire előre, előbb hadd mutassam be a mű cselekményét, amely négy szálon fut, gondosan elválasztva fejezetekkel, azonban összevissza ugrálva az időben. Ez csak addig zavaró, amíg megszokjuk a regény stílusát, és ez nagyon hamar megtörténik, mert valósággal beszippantja az olvasót a történet, az a sodrás, ami hajtja a kíváncsiságunkat, hogy kiderítsük, mi miért történt, miért úgy történt, ahogy, és mi is az igazság némely rejtélyekkel kapcsolatosan. Ez az egyik fő erőssége az írónak, képes kattanásig húzni az olvasó vágyát arra, hogy megtudja, mi is történt valójában.

Krimibe illő jelenettel kezdődik az olvasmány; valaki behatol egy lakásba, és ott eltüntet bizonyos dokumentumokat, aztán távozik. Ez a nulladik fejezet, ami teljesen különállónak tűnik, és kilóg a történetből. A végén persze értelmet nyer, de addig meg kell ismernünk különböző szereplőket, különböző karaktereket, különböző történeteket, lépegetnünk kell velük időben és térben, mert változnak a helyszínek is.

A legfontosabb történések egy katalán hegyvidéki falucskában, Torenában zajlanak, ahová Oriol Fontelles tanítót kihelyezik, aki igazából menekül a Franco-éra legsötétebb időszakában, a spanyol polgárháborút követő években, amikor a falangisták uralták Spanyolországot. Itt találkozik Elisenda Vilabrú asszonnyal, aki a falu leggazdagabb, sőt, idővel az ország egyik legbefolyásosabb alakja lesz. Szerelmük nem zökkenőmentes, lévén mindketten házasok, bujkálniuk kell, elrejteni a világ elől a legerősebb érzéseket, amiket ember csak átélhet.

Egy másik történetszál a jelenben játszódik, és Tina Bros tanárnő a főhőse, aki megbízást teljesítve meglátogatja a torenai iskolát, és a falba rejtve megtalálja Oriol gyermekének írt leveleit. A leveleket olvasva Tinában feltámad a kíváncsiság, és megpróbál utánajárni, mi is az igazság Oriollal kapcsolatban. Torenában ugyanis a legtöbben falangista besúgóként emlékeznek az elhunyt tanítóra, ugyanakkor Vilabrú asszony mindent elkövet, hogy szentté avassák Rómában. Ennyire ellentétes információk birtokában muszáj kiderítenie a valóságot. Felkutatja a még élő tanúkat, elbeszélget azokkal az emberekkel, akik ismerték Oriolt, többek között Elisendával is. Az ekkor már öreg asszony kissé furcsán viselkedik, elutasító és titkolózó magatartása csak szítja Tina kíváncsiságát.

Hogy mi derül ki végül, milyen ember volt valójában Oriol Fontelles vidéki tanító, megtudjuk a regényből, nem szeretnék többet elárulni, azonban fontos megemlítenem, hogy a cselekmény maga talán sokkal kevésbé lényeges, és bár mint írtam, magába szippant, végig fenntartja az olvasó érdeklődését, sokkal fontosabbak a karakterábrázolások, azok a finom árnyalatok, melyek által úgy mutat be egy-egy szereplőt, hogy képes az olvasóból gyűlöletet, utálatot, sajnálatot, szeretetet egyaránt kiváltani, és az alakjai nem egyértelműen jók vagy rosszak, gonoszak vagy szentek, hanem olyan emberek, akiket a sorsuk formált olyanná, amilyenek, és leginkább emberiek. Nincs olyan, hogy jó vagy rossz, nincs fekete vagy fehér, árnyalatok vannak, döntések vannak, választások, amik meghatározhatnak egy életet. Vagy többet.

A regény érzelemvilága rendkívül gazdag, és mint már említettem, a bűntudat mind közül a legerősebb. Gyarlóság, esendőség, pillanatnyi szenvedély, hosszú szenvedés, hűség, árulás, rengeteg fájdalom és veszteség, ármánykodás, gyilkosság, szeretet és szerelem töményen burjánzik a műben. Mindez olyan gyönyörű stílusban megírva, hogy a klasszikus irodalom kedvelőiben sem hagy kétséget, Jaume Cabré korunk egyik nagy írója. Az olvasmány által megismerhetünk egy történelmi időszakot, Katalónia egy darabkáját és egy olyan történetet, amely akár igaz is lehetett volna.

A Televisió de Catalunya 2009-ben mutatta be a könyvből készült drámasorozatát.

Gálovits Rózsa
Forrás: olvasoterem.com