400

Tulipán a tokon


kestok-bicskatarto

Az évszázadok során változó magyar viselethez mindvégig hozzátartozott a különféle övek használata is. Volt, ami a kardot tartotta, vagy éppen a bicska lógott rajta tokban, szíjon. Volt, ami pedig a nadrágot tartotta, de a nők is viseltek ilyen öltözetkiegészítőt, csak keskenyebbet, díszítettebbet és finomabbat.

Ha már a sorozat előző cikkében egy bugylibicskát próbáltunk bemutatni, hát akkor most nézzük meg, járjuk körbe a 3D-s szoftver segítségével ezt a bőrből készült késtokot, bicskatartót is. Amit egy pásztor vagy éppen juhász készített magának, miközben a felügyeletére bízott állatok jóízűen harapták a zöld füvet valahol Túrkeve környékén. Kellett hozzá két, téglalap alakú disznó- vagy inkább marhabőr, hogy legyen valami tartása is. Aztán a varráshoz a tű és cérna mellett egy ár, lyukasztó is szükséges volt, mert a tűt csak úgy nem lehetett áterőltetni ezen a vastag bőrön. És az is szinte biztos, hogy valamivel, talán a kisbalta fokával kalapálta formára a készítő hajtásoknál a bőrt, mert az ilyen beavatkozás nélkül nehéz lett volna megvarrni a tok formáját nehezen felvevő anyagot.

De aztán elkészült a bicska, vagy a 26 centiméteres méretből következtethetően inkább tőrszerű kés tokja. Amit minden bizonnyal két vékony szíjjal is rögzített a tulajdonosa a „tüszős”, tenyérnyi széles övéhez. Ezek a tüszők amellett, hogy praktikusan a pásztor által használt tűzszerszámot, no és a pénzes erszényt is hordozták, védték, tartották a gazdájuk derekát is. Többnyire díszítettek voltak, a rézből, sokszor mintával öntött csatok (2-3 kisebb csat is lehetett egy ilyen övön) és a bőrbe rögzített rézpitykék mellett a szironyozás, tehát a vékony, festett bőrszíjakkal való kivarrás járta akkoriban, tehát a 19. században, de még a 20. század elején is. A díszítettség mikéntje és foka aztán rangjelző is lehetett a pásztorok világában. Az inget leszorító vastag övet végül a polgári világban lassan felváltotta a pár centiméter széles derékszíj, ami a gatya korcába volt belefűzve.

A túrkevei Finta Múzeum szakemberei által 1880 és 1890 közé datált késtok eléggé visszafogott módon lett díszítve. A benyomott párhuzamos vonalak mellett a tok végére rakott tulipánforma adja meg a jellegét, és ez a motívum mindjárt alá is támasztja, hogy magyar ember munkájáról van szó. Nem mondjuk az erdélyi román vidékekről keveredett valahogy ide ez a szépnek mondható darab.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.03.04