450

75 éve halt Ranschburg Gusztáv, a tudós könyvkereskedő

Vargáné Blága Borbála írása

ranschburg-gusztav

Amikor 75 éve, 1944. március 2-án Ranschburg Gusztáv, a sokféle tudományban jártas antikvárius elhunyt, Benedek Marcell (1885-1969) egyetemi tanár, író, irodalomtörténész azt mondta: „A mai nemzedék már nem tudhatja, kit és mit veszített benne. Fogalmai is hiányoznak ahhoz, hogy egy Ranschburg Gusztáv igazi értékeit megérthesse. Nincs tisztában vele, mennyi minden kell tudnia egy igazi könyvkereskedőnek.

A 21. századi nemzedék még távolabb került attól, hogy ismerje és értékelje, ezért is érdemes megemlékezni Ranschburg Gusztávról, bemutatni személyét és munkásságát. Győrben született 1868. július 30-án. Édesapja, dr. Ranschburg Salamon (1816-1895) az egyesült győri és győrszigeti zsidó hitközség rabbija volt (1860-1887). Édesanyja, Berl Emília (1836-1916) tanítóképző tanfolyamot végzett, hogy segítse gyermekei tanulását.

Családjukban a kultúrának, műveltségnek hagyományai voltak. Testvérei közül Henrik a világhírű bécsi Gilhofer & Ranschburg könyvkereskedő cég egyik alapítója, Viktor a magyar könyvkiadás európai tekintélyű reprezentánsa, Pál professzor a lélektan tudományának világhírű művelője volt. Gusztáv mint tudományos antikvárius találta meg hivatását.

Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Győri Főgimnáziumban végezte (édesapja tanította itt az izraelita felekezeti hittant). Az iskola sikeres befejezése után fivére, Henrik – akinek üzlete Ausztriában a tudományos antikvárium és műkereskedés mintája volt – lehetőséget biztosított számára a könyvszakma berkeiben tapasztalatot szerezni. 1885. március 1-jétől három szigorú tanuló- és egy segédi évet töltött el fivére cégénél. Ezután – elődeihez hasonlóan – vándorútra kelt, és Németországban tovább bővítette ismereteit.

1889-ben a Révai Leó-cég meghívására Budapestre utazott, és Viktor bátyja vezetése mellett a szortiment (bizományi) és antikvár munkákban vett részt. Később, mint Petrik Géza utóda, belépett a Dobrowsky Ágost könyvkereskedő céghez, itt már az üzlet antikvár osztályát önállóan, sikeresen működtette. A cég számára megvásárolta többek között Wenczel Gusztáv, Hunfalvy Pál, Szabó Károly, Nagy Imre könyvtárát. Ezekről a szerzeményeiről már ekkor feldolgozott, kitűnő antikvár katalógusokat adott ki.

1895. január 15-én, 27 évesen önállósította magát, és a Ferenciek tere 7. szám alatt megnyitotta saját antikváriumát, amely elsősorban magyar könyvritkaságokra szakosodott. Főként tudományos és bibliofil könyvek szerepeltek kínálatában. 1901-ben üzletét áthelyezte a Ferenciek tere 2. szám alá, ahol több mint négy évtizedig működött.

Ranschburg a negyven év alatt számos jelentős tudományos könyvtárat megvásárolt, így például Sólyom Fekete Ferenc híres dévai könyvtárát, id. Emich Gusztáv csodálatos hungarica gyűjteményét, majd halála után a mintegy tízezer értékes dokumentumot tartalmazó könyvtárát, Szilasi Mór és dr. Schmidt József európai hírű tudósok nyelvtudományi könyvtárait, a Lunkányi-féle soproni könyvtárat, Herman Ottó könyvtárának egy részét és sok egyéb értékes gyűjteményt, illetve szinte valamennyi jelentős hazai könyvtár többlet példányait.

A magyar történelmi és szépirodalmi, illetve tudományos irodalom régi termékeinek, ritkaságainak felkutatására és forgalomba hozására nagy figyelmet fordított. A harmincas években a hazai könyvpiacon a legjelentékenyebb, gondosan összegyűjtött könyv- és metszetkészletekkel rendelkezett.
Számos neves hazai könyvtár és intézet kiadványainak főbizományosa és terjesztője volt. Az Országos Széchényi Könyvtár által kiadott művekből a legnagyobb mennyiséget Ranschburg vette át terjesztésre, ennek fejében negyven százalékos engedményt kapott a kiadványok árából.

Előkelő vevőkörét ellátta az antikvár könyveken kívül magyar- és idegen nyelvű újdonságokkal is, hiszen cégének szortiment (bizományi) részlege éppoly gazdag készlettel rendelkező, virágzó volt, mint az antikvár rész.

A legjelentősebb külföldi antikvár-cégek példáját követve gyűjteményét a kezdetektől tudományos katalógusokban dolgozta fel, és terjesztette a világ minden részén, Angliától Japánig. Igen sok könyvritkaság értékének meghatározása elsőként nála szerepelt. A hungaricumokat illetően máig forrásértékű, magas színvonalú katalógusainak köszönhetően Ranschburg összeköttetésbe került a hazai és külföldi könyvgyűjtőkkel, tudományos intézetekkel és könyvtárakkal. (A cég számos katalógusa ma már értékes könyvészeti ritkaságnak számít.)

ranschburg-gusztav-konyvek

1897-ben kiadta Zichy Jenő kaukázusi és közép-ázsiai útleírásainak két díszes kötetét, 1900-ban a könyvnyomtatás 500 éves évfordulójának tiszteletére megjelentette az egyik legrégibb magyar nyomtatványnak, a Mátyás udvarában Hess András által nyomtatott (1473) Chronica Hungarorumnak különlegesen szép, művészi kiállítású fakszimile kiadását.

1933-ban cége felfedezett a bécsi Gilhofer & Ranschburg könyvkereskedés katalógusában egy 1483-as ősnyomtatványt, amelynek egyik hártyalapja rovásírás ábécét tartalmazott. Magát az ősnyomtatványt egészében nem, de a hártyalapot sikerült megvásárolni nemzeti könyvtárunk számára. Ez a ritka lelet „nemcsak a székely rovásírás legrégibb, hiteles formáit, hanem rovásuk technikáját is híven megőrizte”, és a mai napig teret ad a további kutatásnak, újabb felfedezéseknek az ősnyomtatvány keletkezésére vonatkozóan.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének budapesti Könyvkereskedői Szakosztályát 1927-től Ranschburg Gusztáv vezette. (1905 óta volt tagja az egyesületnek, ahol egy ideig könyvtárosként működött.)

1935-ben könyvkereskedői működésének 50 éves és önállóságának 40 éves jubileumán az egyesületben ünnepélyes keretek között köszöntötték, a január 14-én tartott ülésen felidézte hosszú pályafutásának néhány emlékét. 17-én a Royal Szálló fehér termében rendezett ünnepi vacsorán több mint százhúszan vettek részt. A Ranschburg iránti szeretet, megbecsülés kifejezéseként jelen voltak a könyvkiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és az intellektuális társadalom kiválóságai.

Ranschburg Gusztáv a magyar tudományos antikvár könyvkereskedelem elismert vezetője volt. Szakmai tekintélyét az évtizedek alatt gyűjtött „ezeroldalú” tudásával alapozta meg. Klasszikus és modern nyelvismeret, tudomány- és könyvtörténet és még egy sereg tudományágban való jártasság jellemezte.

Művelt, „finom úriember” volt, akit ha a temperamentuma el is ragadott egy eszmecsere hevében, sosem bántotta meg vitapartnerét. Tisztelettel viseltetett az elvi vitában vele szemben álló iránt is. Kortársai élvezték a vele folytatott társalgást, mert sok szempontból látta a dolgokat, és jellemző volt rá „a szellem előkelőségéhez” tartozó finom humor. Gyakran megtörtént, hogy komoly vitákat is elmés paradoxonnal zárt le.

„...egyéniségében úgy összeforrt egymással a tisztességes ember, a jeles könyvkereskedő és a tudós kultúrember, hogy a három között sorrendet megállapítani nem lehet” – mondta róla az évfordulós ünnepségen az egyesület elnöke, dr. Keéri-Szántó Andor.

Ranschburg Gusztáv 1944. március 2-án hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol az egyesület elnöksége nevében Batizfalvy Márton könyvkereskedői szakosztályi elnök, a könyvkereskedői alkalmazottak nevében Práger Miklós búcsúzott tőle.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Az Est hármaskönyve. - Bp., 1928
Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. Bp., 1983
Sándor Klára: A székely írás reneszánsza. Bp., Typotex, 2017.
Új Magyar Életrajzi Lexikon. - [Bp.], Magyar Könyvklub, 2004
Ranschburg Gusztáv. In: Corvina, 67. évf. 20. sz. (1944. márc. 9.), p. 1.
Ranschburg Gusztáv jubileuma. In: Corvina, 58. évf. 3. sz. (1935. jan. 20.), p. 1.
Vegyes. In: Corvina, 37. évf. 25. sz. (1914. szept. 10.), p. 145.
hu.wikisource.org
ligetmuhely.com

2019.03.02