280

Életünk utcái, terei... 18. – Győr-Pinnyéd története és hitélete

Biczó Zalán előadás a győri könyvtárban

biczo-zalan

Február 20-án a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében immár a 18. résszel folytatódott az Életünk utcái, terei... című előadássorozat, melynek keretében ezúttal Biczó Zalántól, a Széchenyi István Egyetem könyvtárosától Győr-Pinnyéd története és hitélete címmel hallhattunk beszámolót.

Van egy békés hely Magyarországon, zöld árnyakkal, melyet ha / felkeresel, elmondhatod: Chloris van itt jelen / Itt vegyül házasságba a Rábával a kanyargó Duna, és / áttetsző nyakukat két karjukkal összekötik. / Ebben a berekben laknak a vízi najádok és a fák driádok, / kik ragyogó napfényben a hófehér habokat szelik...” Olvasva Adolph Ker. János (jezsuita páter) Descriptio sylvulae ad Jaurinum [Győr] sitae vulgo Pingyéd [Pinnyéd] seu Fischerdörfll, (01. 1676). (Pinnyéd dicsérete – A Győr közelében fekvő Pingyéd vagy Fischerdörfll nevű erdőcske leírása, ford. Hegedűs Zoltán levéltáros) című versét, mintegy ringatózva az antik ritmikára idézhetjük fel Pinnyéd parányi településének múltját, melynek életében 1950 szeptembere azért volt meghatározó, mert önálló falusi státuszát Győr egy kerületére „cserélte”.

Biczó Zalán ismertette a könyvvel kapcsolatos kutatás történetét, melynek társszerzője Zsebedics József kanonok volt. A szerzőpárost a közös érdeklődés hozta össze, az ismeretségből végül elmélyült barátság lett. A tisztelendő úr Kapuvárról került Győrbe, Pinnyéd mellett Sziget, Újváros lelki életének gondozása is az osztályrésze lett – tiszteletet, megbecsülést kiváltva ezzel. A Győr-Pinnyéd története és hitélete című kötet megszületése több támogatónak is köszönhető, melyeket külön kiemelt az előadó. Sajnos a kanonok úr az elmúlt évben elhalálozott, így rá már csak emlékezni lehetett.

A település neve a XV. század végén bukkan fel dokumentumban. A győri püspök tulajdona volt, 1537-ben Gregoriáncz Pál püspök kiváltságlevelet adott nekik. 1590-ben már faluként említik. Ekkor többségben szabadalmas malombirtokosok lakták. Hadak pusztítása, majd újjáépítés szabták meg a következő időszak feladatait. A XVII. században németeket telepített be a püspökség, akiknek az utódai hamar elmagyarosodtak. Régen halászok éltek itt, innen ered a Fischerdorf elnevezés.

Kezdetben Pinnyéd egy sor házból állt, és a töltés határolta. A talajviszonyok nem tették lehetővé az itteni temetkezést, így győri földet vettek igénybe ehhez. Gyakori hatósági intézkedés tárgya volt a határon túli földek használata, ezzel szembesültek a Pinnyéd melletti helységek is. A katonai dúlások mellett árvizek tették próbára a közösség életét.

A könyv részletes adatokkal szolgál a falu lakosságszámának változásairól, az adózók és adományozók köréről, a tisztelendő úr pedig a hitélet vonatkozásairól írt részletesen. Az első időszakból a székesegyházi plébániát emelhetjük ki, később Zichy István helyettes végvári kapitány megalapítja az első templomot. A vallási életben komoly támaszt jelentettek az iskolák (Pinnyéden községi elemi, Újvárosban az Isteni Megváltó Leányainak iskolája).

Részletesen kerül szóba a pinnyédi kápolna is. Az egyház és a helyi közösség összefogása példaértékű volt. A kötetben megismerhetjük a győri püspököket, a hitéletben meghatározó szerepű papokat, néptanítókat. Színes képek árulkodnak a kápolnabelsőről, láthatjuk a megújított liturgikus teret, gyönyörködhetünk a pazar üvegdíszítésben, bepillantást nyerünk a vallási-közösségi ünnepélyes aktusokba (bérmálás, keresztelés, keresztszentelés). Miként a jezsuita páter, Apor Vilmos is szeretett itt időzni. Feljegyezték, ha gyermekekkel hozta őt a faluban össze a sors, szentképpel ajándékozta meg őket.

Azonban nemcsak a gazdagodó faluról, hanem a tragédiákról is kaptunk képeket (az utóbbiról megrázóakat az 1965-ös zöldár dúlásáról). Fel lett elevenítve egy korabeli műszaki bravúr, a pinnyédi híd áthelyezése. A történet a máig nyúlt, láthattuk a kultúrházat, a terjeszkedő, gyarapodó kerületet. Ez a munka nagyban gazdagítja a helytörténeti ismereteket: hasznos támpont a jövő történészeinek és mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy egy közösség honnan hová jutott.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina

2019.02.21