Glenn Close (A férfi mögött) – Ősze Mária

Hogyan fordulhatott elő, hogy egy ekkora színésznő, mint Glenn Close még nem nyert Oscar-díjat? Miközben briliáns alakításokat nyújtva beírta magát a filmtörténelembe, legalábbis a megbomlott elméjű Alex Forrest (Végzetes vonzerő) vagy a végtelenül kegyetlen és manipulatív Marquise de Merteuil (Veszedelmes viszonyok) megformálásával mindenképp. 2019-ben hetedik alkalommal jelölték A férfi mögött (The Wife) című filmben nyújtott lehengerlő teljesítményéért. Joan Castlemant, az éppen Nobel-díjjal kitüntetett „író”, Joe Castleman feleségét játssza. Kevés olyan színésznő van, akinek személyéből ennyire erős kisugárzás árad a nézők felé, épp ez jelenik meg a bensőséges, szeretetteljes házastársi kapcsolat ábrázolása során, a látszólagos hétköznapi feleséget kis mosolyok, nézések, szemüveg feletti szemjáratások elevenítik meg. Számos olyan jelenet van a filmben, amely csak Glenn Close arcára fókuszál, szavak nélkül is pontosan olvasni lehet azokat az érzelmeket, azokat a gondolatokat, amelyek a főhősnőre az adott pillanatban jellemzők. A film utolsó 20 perce valódi jutalomjáték Glenn Close számára, egy nagy drámai színésznő igazi megrendítő alakítása, a düh, a harag, a megalázottság tökéletes ábrázolása révén. A Filmakadémia tagjai régi adósságukat törlesztik azzal, ha Glenn Close Oscar-díjat kap!

Lady Gaga (Csillag születik) – Szilvási Krisztián

Amikor 2011 év végén a Marry the Night 14 perces, hivatalos videoklipjében Lady Gaga egy kórházi ágyon fekve, őszintén gördülő könnycseppekkel azt suttogta a föléje hajoló nővérnek, hogy „Iʼm gonna be a star. You know, why? Because I have nothing left to lose...”, tudtam, hogy minden idők egyik legnagyobb énekesnője legalább ugyanekkora színésznővé válik majd egyszer. Hogy énekesként énekesnőt kellett alakítania a Csillag születikben – pontosan ez a lényeg! Ugyanis bődületes és végtelenül profi világsztárként eljátszani egy filmbéli rockikon „árnyékában” a kezdő, bizonytalan, de elementáris ambícióval kinyílni vágyó énekespalántát, úgy, hogy (eleinte) mellőzi a profi mozdulatokat, manírokat, egyedi személyiség- és védjegyeket (amelyeket már egy évtizede 100%-osan birtokol), azaz lehántani magáról minden valóságot, hogy kitalált karaktert teremtsen, szinte tehetségen feletti teljesítmény. Olyan „fordított” method acting, amelyre kevesen lennének képesek. Amúgy is jellemző rá, hogy minden egyes dalába érzelmileg totálisan „belehal”, de itt még minderre az őszinte átélésre rá kellett pakolnia a szárnyait bontogató Ally bizonytalanságát, showbiz-újoncságát, naivitását. Félelmetes, mennyire tehetséges ez a 32 éves hölgy, vita nélkül megérdemli az Oscar-díjat!

Melissa McCarthy (Megbocsátasz valaha?) – tmoni

Melissa McCarthy végre kilépett az örökös vígjátéki szerepkörből, s megmutatta, hogy drámai alakításokban is megállja a helyét, mégpedig nem is akárhogyan, hiszen első próbálkozását rögtön Oscar-díjra jelölték. Persze a Megbocsátasz valaha? sem mentes a humortól, de annak egy egészen más fajtáját láthatjuk benne: a színésznő ebben az életrajzi drámában árnyaltan, finoman, visszafogottan vicces. A film Lee Israel, a híres életrajzíró igaz történetét mutatja be, aki karrierje hanyatlása és pénzügyi problémái miatt más formát talál tehetsége kiaknázásához: hírességek magánleveleit hamisítja, s adja el gyűjtőknek és könyvkereskedőknek. Az üzlet virágzik, míg meg nem jelenik az FBI… A nehéz természetű, a trendekkel lépést tartani nem akaró, megkeseredett leszbikus és undok mizantróp szerepében McCarthy remekel. Egy tehetséges író áll előttünk, aki nem merte felvállalni saját hangját, de játszi könnyedséggel bújt bele kiforrott stílussal rendelkező alkotók bőrébe. Egyetlen ember áll közel hozzá, az életművész, meleg Jack Hock (Richard E. Grant), aki tökéletes ellentéte – egyetlen közös van bennük: nincsenek barátaik. Kettejük valószínűtlen barátsága a történet szíve-lelke, a szerethető, de igencsak problémás karakterek brillíroznak a számkivetettségüket öniróniába és alkoholba fojtó pitiáner bűnöző szerepében. Megérdemlik az aranyszobrocskát!

Olivia Colman (A kedvenc) – Máthéné Laskai Szabina

Olivia Colmant Yorgos Lanthimos legújabb filmje, A kedvenc (The Favourite) főszerepéért jelölték a legjobb női főszereplő címen. A történet az 1700-as évek eleji Angliában játszódik, Stuart Anna (Olivia Colman), a Stuart-ház utolsó uralkodója nem kívánja országát irányítani, ehelyett számos más tevékenységet végez: házinyulakkal játszik, homárt tenyészt… Colman, kifigurázva az angol nemességet, játékával nevetségessé, mindeközben sajnálni valóvá teszi a királynőt. Egyértelműen esélyes az Oscarra, gyakorlatilag ráöntötték ezt a szerepet, szinte lubickol benne. Lanthimos eléri, hogy törődjünk hősnőnkkel, aki feltárja előttünk minden gyengeségét, és mindezt remek színészi játékkal viszi véghez. Megérdemelt lenne az Oscar Olivia Colmannek.

Yalitza Aparicio (Roma) – SzaSzi

Alfonso Cuarón megelevenedett emlékalbumában, a Romában, tökéletes precizitással megkonstruált saját gyerekkori valósága tényleg valóságosnak hat. Többen úgy gondolják, hogy jó húzás volt a főszerepet, a legfontosabb karaktert egy amatőrre bízni. És ez nem vicc! Az eredetileg tanári végzettséggel rendelkező Yalitza Aparicio ezzel a filmmel debütált, az Oscar-jelölést tekintve nem is rosszul. A filmben a család egyik cselédjét, Cleot alakítja. Csak egy szolgáló, aki csendes, zárkózott, sodródik az eseményekkel, de szinte észrevétlenül kibontakozik előttünk valódi személyisége úgy, hogy nem akar sem megható, sem gyönyörű lenni, nem mesterkélt, egyszerűen csak természetes. Állandóan jelen van nemcsak a család életében, hanem előttünk is. Ahogy a dolgok után nyúl, ahogy a gyerekeket átkarolja, az az érzése az embernek, hogy ő tartja össze ezt az egész szétesőben lévő világot szelíd megértésével. Végig a közelünkben van, de Cuarón operatőri nagyszerűségének köszönhetően csak annyira, hogy megfigyelhessük, fürkészhessük őt, s elgondolkodhassunk mind személyes drámáján, mind a család tragédiáján, vagy a város problémáin, a politikai és társadalmi helyzeten. A lassú sodrású, mozaikos történetből váratlan, meghökkentő események borzolják indulataink felszínét, s hatnak egyre mélyebbre. Hogyan készült a szerepre? Cuarón sokat mesélt neki a gyerekkoráról, a cselédjükről, Libóról, aki a család tagjává vált, s különös értékét a gyerekek adták meg. Erről Yalitzának eszébe jutott az édesanyja, aki hasonló munkát végzett, és már meg is volt a közös hullámhossz. Sokan nem hisznek abban, hogy ő nyeri el az aranyszobrocskát, talán még ő maga sem. De hiszen már idáig is eljutott, ő az első indián származású jelölt, és a második, akit egy idegen nyelvű filmben rögtön jelöltek. A díjátadón pedig mindig vannak óriási meglepetések, szóval: miért ne?

Játsszanak hát velünk: Találjuk ki együtt! – Oscart nekik!

Oscar 2019 cikksorozatunk korábbi cikkei:
1. rész: Oscar 2019 – Versenyben a legjobb filmek
2. rész: Oscar 2019 – Versenyben a legjobb rendezők
3. rész: Oscar 2019 – Ki lesz a legjobb férfi főszereplő?

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.