Túl a szokásos ellenség – barát, jó oldal – rossz oldal megközelítésen, teljes egészében képet ad az események bonyolultságáról, helyenként szinte áttekinthetetlen mivoltáról, a rengeteg szövevényről. Aki csak tanulmányaiból ismeri a történelemnek ezt a borzalmas korszakát, meglepődve tapasztalhatja, hogy azért a II. világháború nem csupán arról szólt, hogy Hitler el akarta foglalni a fél világot, hogy a németeknek legyen „életterük”, s mellesleg kiirtott egy csomó embert – ennél sokkal, de sokkal többről volt szó. Érdekek, ideológiák, diplomáciai és politikai játszmák, gazdasági kérdések, hatalmi törekvések, szövetségek és még sorolhatnám.

Deák megvizsgálja az egyes országok politikai köreinek tevékenységét, feltárja hátterüket, rámutat a téves helyzetértékelésekre, mi több vétkes mulasztásokra. Elemzi az erőviszonyokat, a lakosság viselkedését a horogkereszt uralma alatt, a megszállókhoz való viszonyulás lehetséges alternatíváit: együttműködés, passzív alkalmazkodás, ellenállás.

Áttekinti a hitleri berendezkedés minőségét, valamint annak eltéréseit Európa keleti, illetve nyugati felében. Ez utóbbi régióban a helybeliekkel szemben enyhébb bánásmód magyarázata a közös germán eredet, keleten az „alsóbbrendű” fajjal szembeni ellenséges viszony irtóhadjáratokat eredményezett. A zsidóság mindkét oldal kereszttűzébe került.

Rámutat arra is, hogy voltak olyan országok, ahol névlegesen önálló kormány és parlament is működhetett (ezt később a szövetségesek negatívan értékelték), míg a többi helyen birodalmi helytartók működtek. Franciaország például kettészakadt: északi része német befolyás alá került, délen pedig Petain marsall vezetésével bábköztársaság alakult, amely együttműködött a németekkel. De Gaulle Szabad Franciaországa jelentette az ellenállást.

Olvashatunk a kötetben a furcsa háborúról is (Sitzkrieg – 1939. szeptember 3. és 1940. május 10.), melynek során Franciaország és Anglia hadat üzentek Németországnak, tényleges harci cselekmények azonban a Hollandia, Belgium és Luxemburg elleni német támadásig nem történtek. A fenyegetések, ultimátumok, propaganda szövegek és a Németország határán felsorakozott csapatok passzivítása nem hátráltatta meg Hitlert.

A háború kirobbanásáig sikertelennek bizonyultak a Führer elmozdítását megcélzó törekvések, a háború alatt pedig eredménytelen merényletek sora következett.

Az egyes országokban mind a külső, mind a belső ellenséggel (nemzetiségi kisebbségek, zsidók, partizánmozgalmak, stb.) zajlott a küzdelem. A szerző foglalkozik a partizánháború geográfiai viszonyaival, a deszant alakulatokkal, valamint az emigráns kormányokkal is. Kitér a nemzetközi jogszabályokra is, próbálja megállapítani a törvényes, illetve a bűnös háborús tevékenység kritériumait, de bizony gyakran nehéz dönteni. Ilyen nem egyértelmű kérdés például a túszejtés esete: mire kényszeríthető és mire nem a megszállt lakosság.

Kifejti a tengelyhatalmi szövetségi rendszer működését, beleértve az oda tartozó tagállamok közti érdekellentéteket is, és természetesen nem maradhat ki a holokauszt sem.

Végül, de nem utolsósorban, ír a háború utáni törvénykezésről, felfedve annak ellentmondásait, és azt is megtudhatjuk, hogy az Európai Unió a háború keserű leckéjének köszönheti a létrejöttét.

Deák István írása egyértelműen bizonyítja, hogy még a sokat olvasó, a háború történetében jártas, számtalan forrást tanulmányozó részére is lehet újat mondani.

Csiszár Antal