265

Mire is lehetett jó ez a 12 centiméter hosszú kis keményfa pálcika?


kukorica-kemenyfa-palcika

Ha számba vesszük, akkor a kukorica betakarításához és feldolgozásához négy, öt eszközt is használtak régen. Ezek között volt a most 3D-ben is tanulmányozható kis fatüske. Igazából nincs is mit nagyon nézni rajta, de a funkciójának nagyon is megfelel.

Az érett kukorica, ha eljött az ideje, szintén elfoglalja a helyét a ház padlásán, a tornácra vagy az eresz alá felakasztva, esetleg a direkt neki épített kukoricagóréban. A csövek letörése kétféle módon történhet. Vagy egy erőteljes mozdulattal a tetejét megfogva lefele rántjuk, letörjük a csövet, vagy ott helyben, a száron szabadítjuk meg a „fosztásától”, „csuhéjától”, termésének burokleveleitől, ha egészen pontosan akarunk fogalmazni. (Ezekből az elszáradt buroklevelekből, amik amúgy meglehetősen nagy szakítószilárdsággal bírnak, készültek a falusi gyermekek babái, mindenféle játékszerei mellett többek között a lábtörlők is. Azok a lábtörlők, amelyek a sárkaparókkal együtt igen fontos szerepet játszottak a sáros évszakokban abban, hogy tisztán maradjon a falusi ház.)

Ez utóbbi, időigényesebb eljárás talán nem is volt annyira gyakori, mint a másik, a kukoricafej buroklevelestül való letörése. Ekkor lépett a színre a termés betakarításának első eszköze, ami lehetett egy vesszőből fonott kosár vagy házilagosan előállított vászonzsák, amibe a száráról letört fejek kerültek, és amit kosár esetében a rövidszekér „derekába” borítottak. Aztán hazaszekereztek a jól végzett munka gyümölcsével, a kukorica betakarításának, feldolgozásának második eszköze, a szár levágására használt, kiélezett kapa csak később került elő. Ha olyan volt az idő, előbb a „kukoricafosztót” rendezték meg, amelyről már olvashattak, és amely talán az egyik legnépszerűbb kalákában végzett munka volt. Nos, itt, a fosztóban került bevetésre a most vizsgált, 12 centiméter hosszú kis keményfa pálcika. Amivel a termés tetején szokták megbontani a fejre, a szemek sorára szorosan rászáradt burokleveleket. Amihez persze a körmét is használhatta az ember, csak hát miért koptatta volna azt, amikor ott volt ez az ügyes kis pálcika. Ami azért volt átfúrva, no és madzaggal ellátva, hogy el ne vesszen, ne tudjon elkeveredni az az estébe hajló időben a pajtában rendezett fosztó csuhéjkupacaiban.

A kukorica betakarításának és feldolgozásának eszközeihez tartoztak még a már bemutatott morzsolók, no és a darálók is. Amikből a falvak villamosítása előtt általában egy-egy volt a faluban, gőzzel vagy benzines motorral meghajtva.

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

2019.02.15