A műfaj rajongóinak igazi csemege lehet, ez határozottan nem az a tipikus krimi vagy thriller, ahol az elkövetőt 300 oldalon át űzi a rend őre (vagy valaki más a „jó oldalról”), hogy aztán a végén az olvasó megnyugodva tegye le a könyvet.

Karen a jobb élet reményében érkezett a kolumbiai fővárosba. Az élete (amelyet a cselekmény során később, a lány visszaemlékezései által ismerünk meg) nem irigylésre méltó: szegény családból származik, korán teherbe esik, a gyerekét az anyjánál hagyja, abban reménykedve, hogy Bogotában majd záros határidőn belül elég pénzt keres ahhoz, hogy magához vegye a fiát is. De az élet nem habos torta, a dolgok nem úgy történnek, ahogy ő eltervezte. Karen kozmetikusként kap állást a szépség házaként ismert szalonban. Arctisztítást, masszázst és szőrtelenítést végez (főleg ez utóbbiban bizonyul nagyon ügyesnek), és hamar rájön, hogy „amikor a bogotái nők a bikinivonal miatt jöttek, sosem önszántukból tették. Azért jöttek, mert a férjük, vagy a vőlegényük, vagy a szeretőjük megkérte rá őket.” Sabrina Guzmán, a tizenhét éves gimnazista lány is bikinivonal miatt jött a szépség házába, órákkal később pedig holtan találták. A hivatalos jelentés szerint aneurizma következtében hunyt el, de Karen tudja, hogy valami más van a háttérben, hiszen Sabrina mesélt neki, miközben ő szőrtelenített. Amikor az elhunyt lány kétségbeesett szülei határozott fellépést és a nyomozás újrafelvételét kérik, az érintettek rájönnek, hogy Karen talán többet tud, mint szabadna.

Melba Escobar regényének cselekménye a közelmúltban játszódik, Kolumbiában. Adott a helyszín, adott a hozzávetőleges időpont és adottak a bűncselekményben érintett személyek. Nem lövök le nagy poént, ha elárulom, hogy nagy hatalommal és jelentős kapcsolatokkal rendelkező emberekről van szó. Innentől nem lenne túl hiteles a történet, ha arról szólna, hogy egy talpig becsületes rendőr minden akadályt elhárítva megoldaná a bűnügyet, és a végén a bűnös elnyerné méltó büntetését. Tudjuk, hogy ez nem így működik, főleg nem Kolumbiában. Így aztán Melba Escobar nem is vesződik ezzel, a történetet nem így tálalja, és arra is vigyáz, hogy a befejezés realisztikus legyen.

A regény narrátora Claire Dalvard pszichoterapeuta, Karen egyik ügyfele a szépség házából, bár néha teljesen eltűnik az egyes szám első személyű elbeszélő, és a mindentudó egyes szám harmadik személyű mesélő veszi át a helyét. Ez azokban a rövid fejezetekben történik, amelyekben azt írja le a szerző, hogy konkrétan mi történt Sabrina Guzmánnal, de néha máshol is összemosódik a két nézőpont, helyenként szinte észrevétlenül vált egyikből a másikba. Emiatt nem egyszerű olvasmány A szépség háza. Noha Karent a munkahelyén szigorú szabályok kötelezik arra, hogy ne kérdezzen, Claire esetében megszegi a szabályokat, és beszél. Ezzel együtt a teljes kép csak később, mondhatni utólag állt össze Claire számára is, tehát gyakorlatilag Claire később, Karen elbeszélése alapján rekonstruálta az egészet. A könyvet Karen rövid naplója zárja, ez ugyancsak megmagyaráz és a helyére rak pár dolgot.

A konkrét bűncselekményben a tizenhét éves Sabrina Guzmán az áldozat, A szépség házában viszont úgy általában a nők az áldozatok, közülük is leginkább Karen. A regény főszereplői nők, a társadalom különböző rétegeiből származnak, és valamennyien áldozatai egy korrupt és maszkulin rendszernek. A gyönyörű Karen a nyomor elől menekül, és bízik abban, hogy a szépségszalon alkalmazottjaként lesz lehetősége kitörni, de rablók és erőszaktevők tesznek keresztbe neki, aminek következtében még lejjebb csúszik a lejtőn. Bőre színe szintén hátrányára válik, mások emiatt lenézik, kihasználják, tárgyként tekintenek rá. A munkahelyi barátnője ugyanazon a lejtőn siklik egyre alább: „eszkortlányként” tesz szert plusz bevételre, és a kábítószer rabja. Claire, a fő narrátor egy előkelőbb társadalmi rétegből való, de ebben a férfiak által dominált világban ugyanúgy ki van téve a verbális támadásoknak, a rejtett és nyílt célozgatásoknak, mint minden más nő, és ő ettől undorodik. Sabrina Guzmán megkeseredett édesanyja ugyancsak áldozat; ő elsősorban a korrupt rendszernek esik prédájául, amely falat emel a nő elé, nem engedi, hogy a nő kiderítse az igazságot a lánya halálának ügyében.

Melba Escobarnak nem az a célja, hogy az egész országot és a társadalmat béklyóba verő korrupt rendszert részleteiben ábrázolja. Ez a regény nem arról szól, hogy napjainkban Bogotában a megvesztegethető igazságszolgáltatással szemben lehetetlen az elkövetőket leleplezni, ha ők azt nem akarják. A szerző a nők nézőpontjára fókuszál, és azt próbálja értésünkre adni, hogy ebben a fertőben a nők különösen nehéz, kiszolgáltatott és reménytelen helyzetben vannak.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com