59

A párizsi béke – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

parizsi-beke

1763. február 10-én Párizsban írták alá a felek a hétéves háborút tulajdonképpen lezáró párizsi békeszerződést, amely szinte egy az egész világ területén zajló koalíciós háborúnak vetett véget. Nem is lenne nagy túlzás, ha a hétéves háborút a XVIII. század világháborújának neveznénk (Winston Churchill később első világháborúnak hívta!), hiszen a kor minden nagyhatalma részt vett benne, s Indiától Amerikáig, Európától a legtávolabbi tengerekig minden térségben folyt a harc.

A háború 1756. augusztus 29-én indult, mikor a Nagy-Britanniával szövetséges Porosz Királyság megtámadta Szászországot. Minthogy a kis német választófejedelemség a Német-római Birodalom része volt, s annak császára I. (Lotharingiai) Ferenc pedig a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság fejének, Mária Teréziának férje, ez a lépés automatikusan hozta a további hadüzeneteket. Hamarosan már két nagy tömb harcolt egymással, melyben egyik oldalon Poroszország, Nagy-Britannia és később Portugália volt, a másikon pedig a Habsburg Birodalommal szövetkező Franciaország, Spanyolország, majd egy ideig Oroszország.

Míg Európában a háború váltakozó sikerek után gyakorlatilag döntetlenül zárult, a gyarmatokon folyó brit-francia vetélkedés egyértelmű brit sikereket hozott. Észak-Amerikában kezdeti francia sikerek után (ekkor zajlottak le azok a harcok a későbbi Egyesült Államok területén, amelyekről például Cooper Az utolsó mohikánjában olvashatunk!) teljes brit siker született. 1759. szeptember 13-án az Ábrahám fennsíkon, Quebec városa alatt a brit hadsereg döntő győzelmet aratott a kanadai francia erők felett, s hamarosan egész Kanada (akkori nevén: Új Franciaország) brit kézre került. A spanyol gyarmatokon már több gondjuk akadt, az Uruguay elleni brit invázió totális kudarcba fulladt, míg a Karib-tengeren kiegyenlített küzdelem zajlott. Szintén nagyon fontos volt India kérdése. 1756-ig Indiában a francia befolyás nagyobb volt, mint a brit, de Hollandia (1825-ig), Portugália (egészen 1961-ig!), sőt Dánia is (1869-ig) rendelkezett kolóniákkal a térségben.

Megjegyzendő, hogy a Habsburg Birodalom szintén kísérletezett kereskedőtelepek létesítésével India térségében, az Andamán- és Nikobár-szigeteken (amely az utóbbi hónapokban lett újra ismert, mert e szigetek egyikén élnek a szentinelézek), sőt az Osztrák Kelet-Indiai Társaság (más nevén Oostende Társaság, mivel a mai Belgium ekkor osztrák kézen volt) egy ideig komoly gazdasági sikereket ért el (1770-es évek) Indiában. A vállalkozás erősödését a britek nem is tűrték sokáig, s ellehetetlenítették az új konkurenciát.

Indiában a franciák a Mogul Birodalom romjain létrejött államok talán legerősebbjével, Bengáliával szövetkeztek, melynek élén a naváb, Szirádzsuddaula állt. A Kalkutta (ma inkább: Kolkata) közelében lévő Palashinál (angolosan Plassey) Szirádzsuddaula és francia szövetségesei 1757. június 23-án 50 ezres sereggel be is kerítették a mindössze 3200 főből álló brit sereget, melyet Robert Clive parancsnokolt. A csata mégis megdöbbentő eredménnyel zárult. Az egy fás ligetbe és néhány épületbe húzódó britek ágyúikkal képesek voltak távol tartani a bengálokat, míg azok az esőben nem tudták használni lőfegyvereiket. Ehhez járult, hogy a navab helyettese, Mir Dzsafár a sereg jelentős részével szabályosan elárulta vezérét, s átállt a britekhez, akikkel már korábban megállapodást kötött. A győzelem után hamarosan a franciák uralta indiai kikötők zöme brit kézre került. 1763-ra minden fél kimerült, s látható volt, hogy ennél többre már egyik fél sem képes.

Az 1763. február 10-én megkötött párizsi béke súlyos pontokat tartalmazott Franciaországra nézve, gyarmatbirodalma (ezt nevezik az első francia gyarmatbirodalomnak) gyakorlatilag megszűnt. Észak-Amerikában Kanadáról le kellett mondania Nagy-Britannia javára, míg a Mississippi mentén lévő Louisiana Spanyolországnak (a spanyolok cserébe a briteknek adták át Floridát) jutott. Indiában a francia fennhatóságot felváltotta a brit, míg a Karib-szigeteken a felek megosztoztak. A hétéves háború megalapozta Nagy-Britannia gyarmati és tengeri fölényét, amelyet egészen a XX. század elejéig meg is őrzött.

A háborút Európában is lezáró utolsó szerződés megkötésére öt nappal később, a szászországi Hubertusburgban került sor a Habsburg Birodalom és Poroszország között. Ez a béke a háború előtti határokat változatlanul hagyta a felekre nézve (Status quo ante bellum). Mária Terézia nem tudta elérni, hogy visszaszerezze az áhított Sziléziát, Poroszország pedig végleg nagyhatalommá vált.

A képen Új-Franciaország (Nouvelle-France) átadása látható a brit haderőnek (Montréal, 1760).

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2019.02.10