231

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Könyvkritika

brandon-hackett-isten-gepei

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond az egyik legnépszerűbb kortárs magyar sci-fi író. Könyvei rengeteg egyedi és érdekes ötlettel operálnak, mindemellett pedig a jelen problémáival is foglalkoznak.

Az időutazás-duológiában például az író azzal foglalkozott, hogy milyen hatásai lehetnek a mindenki számára elérhető időutazásnak a társadalomra mint egészre és/vagy az egyénre, annak családjára, a 2017-ben megjelent Xeno pedig a migránsok kérdését járta körül egy vérbeli sci-fi keretein belül. 2018-ban Hackett egy olyan könyvvel jelentkezett, amely nyomtatásban tíz éve jelent meg először, azonban idén az Agave Könyvek gondozásában újra kiadták, és egy ráncfelvarrás mellett négy novellával és egy esszével is gazdagodott.

Az Isten gépei fő témája a gyorsuló technológiai fejlődés és az elkerülhetetlennek tűnő szingularitás, az a pont az emberiség jövőjében, amikor a felgyorsult fejlődés következményeként az élet már nem tartható fenn abban az állapotában/formájában, ahogyan jelenleg ismerjük.

A történet szerint 2028-ban bekövetkezik az Ugrás, a Földet egy ismeretlen erő vagy hatalom kimozdítja eddigi pályájáról, és egy vörösen izzó csillag, egy új Nap körülire helyezi, saját forgása azonban megszűnik, így a világ egyik fele örök sötétségbe borul, lassan hűlni kezd, ez pedig teljesen felborítja az eddigi rendet. Tömeges migráció veszi kezdetét, emberek milliói próbálnak meg átjutni az életet jelentő fényes oldalra, a különböző országok pedig elkeseredett háborúkat indítanak annak érdekében, hogy értékes földterületeket nyerjenek maguknak.

Hackett az eddigi könyveiből megismert hozzáértéssel mutatja be nekünk, olvasóknak, hogy miként hat az emberekre az általuk eddig oly jól ismert rend és szabályrendszer teljes szétesése, milyen problémákat és lehetőségeket rejthet magában az Európában és Afrikában megjelenő migránsok millióinak tömege. A Föld egyik oldalára sűrített emberiség közös intelligenciája, a kultúrák szükségszerű összemosódása és a túlélés ösztöne soha nem tapasztalt technológiai fejlődést indít be, ez azonban magában rejti a szingularitás bekövetkeztének problémáját is.

Ez pedig számunkra sem tűnik egy távoli, csak science-fiction könyvekben létező dolognak, hiszen számítógépeink, telefonjaink egyre okosabbak, a különböző cégek mesterséges intelligenciái pedig szép lassan szinte mindenki otthonába bekerülnek, hogy könnyebbé tegyék életünket. Persze jelen esetben még tőlünk is függ, hogy mennyire adjuk át magunkat a technológiának, mennyire hagyatkozunk személyi asszisztenseinkre a hétköznapi dolgokban, ez azonban a jövőben változhat.

A regény főhőse, Kerti Szófia már genetikailag módosított humánként születik, okosabb és „jobb”, mint az átlag, de a belé épített chipeknek köszönhetően élete minden percét figyelik és elemzik, ráadásul különcsége miatt embertársai félnek tőle, kerülik, és ha tehetik, bántják. Az ő szemén keresztül ismerjük meg a feje tetejére fordított világot, az emberiség küzdelmét az életben maradásért, a technológia rohamos fejlődését, továbbá szintén neki köszönhetően tudunk meg egyre többet az Ugrást övező titkokról és lehetséges megoldásokról.

Szofi eleinte egy makacs kamasz, látszólag abból a fajtából, aki mindenkit utál, és amikor csak lehet, lázad a világ ellen, azonban ahogy többet megtudunk a múltjáról, az őt ért megpróbáltatásokról és környezetéről, lassan körvonalazódik előttünk egy kép egy erős, a végletekig kitartó és harcoló személyről. A mellékszereplőkről ez viszont sajnos nem mondható el, a regény rövid terjedelmének is köszönhetően róluk kevesebbet tudunk meg, és nem is nőnek/nőhetnek úgy a szívünkhöz, mint a főszereplő.

Ha valaki olvasott már korábban Brandon Hackettől, az az Isten gépeiben is felismerhet olyan motívumokat, amelyek a későbbi műveiben szintén felbukkannak. Ez helyzettől függően lehet érdekes vagy kissé elcsépelt, persze tekintve, hogy ez az egyik legkorábbi mű, ez attól is függ, hogy az olvasó milyen sorrendben veszi kézbe a szerző regényeit. Összességében egy pörgős és könnyen olvasható sci-firől van szó, amely kellemes olvasmányt nyújthat úgy a veterán, mint a kezdő sci-fi rajongóknak.

A tizedik évfordulós kiadásban négy rövid novella és egy esszé is megtalálható, előbbiek mindegyike a mesterséges intelligenciákról szól, és rövid terjedelmük ellenére érdekes és szórakoztató történetek, Az utolsó írót különösen ajánlom. Az esszé Bécsi József munkája, Az önmaga istenévé lett ember címet viseli, és olyan témákat boncolgat, mint a transzhumanizmus és technológiai szingularitás, az Isten gépei pedig ezáltal csak még összetettebb és kerekebb lett.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2019.02.06