A Mosoni- és a „nagy” Duna közé zárt Szigetköz világában barangoltunk dr. Ferenczy Zoltánnal (a fenti képen). A kiemelkedő pontok az emberi élőhely ideális helyszínének bizonyultak. Láttuk Bácsának a környező települések közti elhelyezkedését, földrajzilag mintegy „belőve” koordinátáit. Az adott szinten történő megtelepedésnek az árvízveszély miatt volt szerepe. A középkori múltban való tallózás mutatott rá a praediális nemesi közösségre, a banderiális hadsereg alkotóelemeire, melyek II. Andrással „meglátogatták” a Szentföldet a keresztes háborúk során, de vallanak az 1809-es kismegyeri, Napóleon ellen vívott csatáról is. Az utóbbi esemény kétszáz éves fordulójára egy lovasszobor állításával adóztak.

Szó esett templomalapításról, annak felszenteléséről; láthattuk Bácsa címerét, hallhattuk elemeinek taglalását, valamint a hagyományőrzést. Gyönyörködhettünk a csodálatos természetben, a megvédett élővilágban, a bácsai füvészkertben – az előadó kiemelte a madarak és fák napjára tervezett környezeti sétát.

Dr. Teke András (a fenti képen) a szocialista éra tervgazdálkodásán keresztül mutatta be, milyen elképzelések hogyan (avagy hogyan nem) valósultak meg Bácsán – a pénz, illetve annak hiánya determinisztikus volt. Végeredményben több mint háromszáz ház nőtt ki a területen a földből. Ezek a korábban itt élő, és kerteket, ingatlanokat felhúzó lakosok érdekeibe ütköztek. Sérelmezték, hogy máshonnan költöznek ide emberek, aggódtak a kisajátítási összegek, a közművesítés költségei miatt.

Maga a lakótelep Bácsa kicsiny részét képezi, de a lakosságszám itt a legnagyobb, amely a népsűrűségben is meglátszik. A települést 1966-ban csatolták Győrhöz. Az építkezés a szándék, telek kimérés, pénzügyi fedezet, engedélyezés, megvalósítás menetében zajlott, 1989-ben kötötték be hozzá a gázt (a közművesítés egyéb elemei már korábban megvalósultak). Az utcákat a helyi dűlőkről nevezték el – akadt olyan utca, melynek névadásában a megkülönböztetés is szerepet játszott (mert szerepelt már ilyen a városban). Eredetileg iskolát is terveztek ide, ez azonban nem realizálódott.

A lakótelep neve lehet, hogy félreértés, mely a helybeliek beszédéből adódott. Az Ergényi névnek a kutatók nem akadtak a nyomára, de lexikoni adatok szólnak egy nemesi kalapkészítőről, Zergényiről, akinek neve németből magyarosítva és némileg szépítve (a zerge előkelőbb állat, mint a kecske) keletkezhetett a Zergényi név. Ingatlana, birtoka volt, kölcsönt is kapott a várostól, és szívén viselte a település sorsát. A városrész, a lakótelep napjainkra szépen kiépült (fokozatosan a buszútvonal is) – az előadó minderről részletesen ír könyvében.

A beszámolókat szemléletes térképvázlatok, fényképek színesítették, tették emberközelivé a mondanivalót. A két előadás nagy tetszést aratott, a városrész értékeinek felelevenítése a helybeliek lokálpatriotizmusát minden bizonnyal erősíti, illetve az egyéb érdeklődők helyismerettel kapcsolatos tudását gyarapítja.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina