A szerző Acélgyűrű – Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban 1914-1918 című könyvében részletesen ír a gazdasági tényezőkről, valamint a németországi szakértők túlzott optimizmusáról a háború kezdetén, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a német vezetés előtt is világos volt, hogy az antant erőforrásai többszöröse az övékének.

Alexander Watson könyvében kiemelten szerepel a németeknek a felszíni hajókba, a tengeralattjárókba, valamint a tengeri blokádba mint hatékony fegyverbe vetett meggyőződése, de olvashatunk a politikusok és a hadsereg eltérő nézeteiről is a stratégiai kockázatokkal, az Egyesült Államok viselkedésével, az erőforrások koncentrálásával, a szervezés visszásságaival, valamint a kancellár nehéz helyzetével kapcsolatban.

Szó esik az ellenségképről és annak változásairól: a német részről először az oroszokat, később az angolokat gyűlölték leginkább. A háború elhúzódásával a britek csodálata eltűnik, pedig kezdetben az üzleti körök a gyarmatbirodalmat és a flottát tisztelettel vegyes irigységgel bámulták, a liberálisok csodálatát pedig a parlamentarizmus váltotta ki, míg a szociáldemokratákat a szakszervezet és a hatalom együttműködése nyűgözte le. Gúnyversek és karikatúrák fémjelezték mindkét oldalról az ellenséges viszonyt.

Képet kaphatunk a könyvből a lövészárkok világáról, a tengeralattjárók legénységének nehézségeiről, az örökké a közelben ólálkodó veszedelmekről, valamint a háborús lovagiasságról és annak ellentétéről is. Világosan kiderül az is, hogy a hátországi szolidaritás milyen sokat segített a frontnak: ajándékokat, ruhaneműt és élelmet jelentett. A fronton lévők lehetőség szerinti segítése, támogatása minden korosztály jellemzője volt, beleértve az iskolásokat is. Az adakozás megható példái sorjáznak a lapokon, de ki kell emelni a győri Vashonvéd számtalan megfelelőit a Birodalmak területén. Az emlékművek felavatását ünnepélyes keretek között szervezték meg.

A német helyzettel összevetve a Monarchiában számos eltérést tapasztalhatunk, tekintve, hogy soknemzetiségű lévén erősen parciális volt az ellenségkép, valamint az összbirodalmi helyett a lokális szolidaritások voltak az erősebbek.

Nagy figyelmet szentelt a szerző a belső ellátás romlásának, s ezzel párhuzamosan a közhangulat változásának, a hatalmi rend megingásának és a politikai változásoknak is. Az Acélgyűrű a nagy háború átfogó újraértékelése, azé a szörnyű világégésé, mely szétforgácsolta a társadalmakat, lerombolta az államokat, és a szenvedés, faji gyűlölködés és erőszak rettenetes örökségét hagyta Európára.

Csiszár Antal