Az anya 1696-ban, egy szülés után meghalt. Montesquieu-t 1700-ban College de Juilly-be, egy papok által fenntartott kollégiumba küldték tanulni. 1705-ben a bordeaux-i egyetemen jogot hallgatott, ahol 1708-ban jogi diplomát szerzett, majd Párizsba ment, és ügyvéd lett.

1713-ban meghalt az édesapja is, ezért visszatért Bordeaux-ba, és a tőle örökölt birtok igazgatásával foglalkozott. 1715-ben feleségül vette Jeanne de Lartigue-ot, akitől később két lánya és egy fia született. Egy évvel később nagybátyjától megörökölte a La Brède és Montesquieu bárója címet, törvényszéki elnöki tisztségét és vagyonát.

1721-ben jelentette meg a Perzsa levelek című művét, amely a francia és a párizsi társadalom szatírája egy képzeletbeli perzsa utazó szemével. Ez a könyv tette népszerűvé a levélregény műfaját. Kigúnyolta benne XIV. Lajos 1715-ben véget ért uralmát, valamint görbe tükröt mutatott valamennyi társadalmi osztálynak. A Perzsa levelek jelentőségét mutatja az is, hogy Samuel Richardson Pamela, avagy az erény jutalma, Goethe Az ifjú Werther szenvedései, Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok és Kármán József Fanni hagyományai című regénye is Montesquieu hatására vezethetők vissza.

1725-ben végleg otthagyta bordeaux-i törvényszéki állását, és Párizsba költözött. Megfordult a királyi udvarban, a legelőkelőbb szalonokban – többek között madame de Lambert híres szalonjába is eljárt. Ezután hosszabb tanulmányútra indult, a birtokait feleségére hagyta. Utazgatott Bécsben, Magyarországon, Németországban, Hollandiában, Angliában és Törökországban. Sok ismeretségre tett szert, beválasztották a Royal Society-be, és szabadkőműves lett. Hazánkban mintegy három héten át ismerkedett a történelmi Magyarország bányáival, itthon főleg a jakobinusokra hatott a munkássága.

Olaszországot szinte teljesen bejárta, és érdekes, nevezetes emberekkel, híres tudósokkal találkozott. Hágában ismerkedett meg Chesterfield gróffal, Anglia hollandiai nagykövetével, akinek meghívására a jachtján 1729. október végén Angliába hajózott.

1731-ben visszatért Párizsba, és két évig dolgozott Az egyetemes monarchia című művén, melyet megjelenése után azonnal vissza is vont. Ezután az angol jogi-politikai rendszer elemzésén és A rómaiak nagysága és hanyatlása című könyvén munkálkodott. Előbbi csak 1748-ban, A törvények szelleméről részeként jelent meg, utóbbi 1734-ben.

A Genfben, eredetileg névtelenül napvilágot látott A törvények szelleméről elsöprő hatást váltott ki. Művében azon elmélkedett, hogyan lehetne olyan társadalmat létrehozni, amely mindenki számára biztosítja a szabadságot, és nem korlátozza az állampolgárok jogait. Montesquieu gyűlölte a zsarnokságot, azt szorgalmazta, hogy a hatalom ne váljék korlátlanná. Ezen eszméi lettek az amerikai alkotmány és a polgári demokráciák alkotmányainak alapjai.

A törvények szelleméről ma már alapmű a jogi egyetemeken. A könyvet Franciaországban mind a hatalom támogatói, mind pedig az ellenzői ellenségesen fogadták, a legsúlyosabban egyházi körökből támadták miatta. Hiába írta meg 1750-ben A törvények szellemének védelmét, a könyv tiltólistára került.

Montesquieu jó viszonyba került Diderot-val és dʼAlembert-rel. Az Enciklopédia szerkesztői mélységesen csodálták, utolsó munkája is dʼAlembert kérésére készült: Montesquieu esszét szándékozott írni az ízlésről az Enciklopédia számára, befejezni azonban már nem tudta művét. 1755-ben Párizsba utazott, ahol elkapta egy járványszerűen terjedő lázas betegség, és február 10-én, 66 éves korában meghalt. A Saint-Sulpice templom Sainte-Genevieve kápolnájában temették el. Sírját a forradalom alatt megbolygatták, feldúlták, és szétszórták maradványait.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, mult-kor.hu, cultura.hu, Desgraves, Louis: Montesquieu. Budapest : Osiris, 2007.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.