Ebben a két kötetben nem uralkodókról lesz szó, hanem olyan hölgyekről, akik annak ellenére, hogy olyan korban éltek, melyben a nőket másodrendűnek tekintették, mégis le tudtak tenni valamit az asztalra. Valami maradandót alkottak, vagy olyasmit cselekedtek, amelynek híre fennmaradt az utókornak. Mindkettő példaértékű, és érdemes rá odafigyelni még akkor is, ha a szóban forgó nők nem annyira közismertek, mint az adott kor férfiai.

A kötetek olvasása sok érdekes dolog ismeretének birtokába juttatja mindazokat, akik időt és energiát áldoznak eme sorozattal közelebbi ismeretséget kötni: számtalan színes egyéniséget ismerhetnek meg.

Szilágyi Rita: Thália szekerén

A könyv olvasása közben a magyar színészet hőskorából indulva kalandozunk a kulisszák mögé. A reformkor volt a bölcsője a Nemzeti Színház születésének és ígéretes tehetségek szárnypróbálkozásainak. Sikerek, csalódások, a művészvilágot is beárnyékoló intrikák – mindezt tartalmazza a kötet. Eltérő társadalmi háttér és gyermekkori indíttatások, különböző vagyoni helyzet, gyakori kérészéletű házasságok fémjelezték a későbbi színpadi hősnők életútjait, melyek során sok neves személyiséggel találkoztak. A színésznők soraiban egyaránt találunk a mindenkori rendszerhez igazodót, valamint honleányi lelkesedéstől izzót.

Könnyed és fajsúlyos darabok főszereplőit látjuk viszont a lapok között. Kiemelném Katona József Bánk bánjának előadását, mely stílszerűen 1848. március tizenötödikén került színpadra, s Meráni Gertrudis szerepét az a Laborfalvi Róza alakította, aki kokárdát tűzött Jókai Mór kabátjára. Nagy Bella, Prielle Kornélia és Déryné Széppataki Róza művészi pályája található meg többek között a könyvben. Akadtak nem magyar származású, mégis magyarként befutott művésznők is: közöttük volt olyan, akinek idegen akcentusát rendezők faragták le, hogy tökéletes legyen a magyar kiejtésük. A magyar színművésznők karrierje nem korlátozódott kizárólag szűkebb hazánkra, hiszen német, holland és olasz teátrumok kínáltak csábító lehetőségeket, bár nem mindenki élt velük.

Olvashatunk olyan színpadi szereplőkről, akik – életkoruk előrehaladtával – idomultak a szerepelvárásokhoz, de voltak olyan kitűnő tehetségek is, akik koruknak nem megfelelő szerepeket is elvállaltak, s ekkor is emlékezetes alakításokat nyújtottak. Találkozhatunk operaénekesekkel, Donizettit, Verdit népszerűsítőkkel, de megismerhetjük az első magyar táncosnőt is, s vele a kor menő tánclépéseit. A hölgy váratlan, nyom nélküli eltűnése megmozgathatta a kor bűnügyi történeteken szocializálódóinak képzeletét, forgatókönyvi alternatívákat fantáziálva.

A művészházasságokat időnként a közvélemény rosszallása kísérte. Ebből bőven kijutott Jókai Mórnak is. Tanúi lehetünk az ünnepelt Laborfalvi Róza megismerkedésének, majd házasságának a nagy mesemondóval. Megismerhetjük a korán visszavonult Schodelné Klein Rozália tragikus szerelmét is, amely a reformpolitikus Nyáry Pálhoz fűzte. És bizony olvashatunk Szilágyi Rita könyvében a kor legnagyobb színésznőinek konkurenciaharcáról is, mert ez sem mai jelenség.

Szilágyi Rita: Toll és vonó

Ebben a kötetben női költőkről, emlékírókról, muzsikusokról esik szó Szilágyi Rita jóvoltából. Nyomon követhetjük Cinka Panna munkásságát, gondolatban ott lehetünk az első igazi cigányzenekar genezisénél, amely egyúttal családi vállalkozás is volt, és leszámolhatunk olyan téves hiedelmekkel, melyek a köztudatban mély gyökeret eresztettek. Török Sophie, Dukai Takách Judit, Petrőczi Kata Szidónia és Árva Bethlen Kata életútjával is megismerkedhetünk a lapokat olvasgatva.

Lehet-e úgy gyereket szeretni, hogy közben haláláért fohászkodunk a Mindenhatóhoz? – boncolgatja a kötet szerzője. Érdekes a tragikus kontraszt, Bethlen Kata istenfélelmének, istenszeretetének szembeállítása az előbb említettel. Az írónő lelkivilágába drasztikusan belegázolt férje és családja hamis ígérete, hogy vallásában nem fogják háborgatni (a férj katolikus, a lány pedig református volt). A hölgy minden baját ezzel a feloldhatatlan konfliktussal magyarázta. Memoár-tevékenységével jegyezte be elsődlegesen a nevét a magyar irodalomtörténetbe.

Török Sophie nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc felesége lett. Férje hosszú fogságból szabadult (a magyar jakobinusok pere), kései házasság volt, melyet családi konfliktusok, anyagi nehézségek kísértek. Voltak a házaspár életének nemkívánatos kísérőjelenségei, mint például az, hogy férje az anyagi forrásokat – háztartásuk rovására – tehetségek támogatására és irodalomszervezésre fordította. Minden teher a feleségre hárult, férje ápolása is őt nyomasztotta. Fiuk, Kazinczy Lajos az aradi vértanúk sorát növelte.

Batsányi János, A franciaországi változásokra költője magas pozícióból származó feleséget választott magának. A hölgy kötődött Bécshez, míg a költőt a külföld (főleg Párizs) vonzotta, s élete a politika forgószeleinek szeszélye szerint alakult.

Megismerkedhetünk Korponainé Géczy Júlia, a lőcsi fehér asszony históriájával, cselvetéseivel, mely végül a vérpadra juttatta. Nekünk különösen fontos az ő személye, hiszen életének győri vonatkozásai is vannak. Ő nem volt művész ugyan, de híres irodalmi alak lett belőle Jókai Mór jóvoltából.

Olvashatunk Lósárdy Zsuzsannáról is, akit sokan összetévesztenek Cinka Pannával. Ő – az előbb említett muzsikussal ellentétben – állítólag valóban II. Rákóczi Ferenc fejedelem költőnője volt. Látható, hogy a szerző a híres női írók, költők és zenészek témáját elég jól körbejárta.

Csiszár Antal

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai
2. rész: Falvai Róbert: Az Árpád-ház asszonyai I-II., Falvai Róbert: Nő a magyar trónon
3. rész: Falvai Róbert: Az Anjou-királynék, Falvai Róbert: Habsburg-feleségek
4. rész: Falvai Róbert: Erdély híres asszonyai I-II.
5. rész: Falvai Róbert: Erzsébet királyné (Sisi), Falvai Róbert: A Hofburg dámái
6. rész: Falvai Róbert: Mária Terézia és kora, Szilágyi Rita: A politika forgatagában, Szilágyi Rita: Magyar múzsák
7. rész: Falvai Róbert: Utolsó királynénk, Zita, Szilágyi Rita: Nők iskolája
8. rész: Szilágyi Rita: Irodalmi „hölgyvilág”, Szilágyi Rita: Nők a szabadságharcban